Vissza a jövőbe – ELAC Debut B6.2 hangsugárzó teszt

Annak ellenére, hogy időutazásról egy szó sem fog esni tesztünkben, a cím mégsem véletlen, mivel jelenlegi tesztalanyunkról leginkább Marty McFly kalandjait megelevenítő trilógia első részének néhány ideillő jelenete jutott az eszünkbe. Az ok egyszerű, mert ahogy a Hollywood-i produkcióban Dokinak, úgy a Debut B6.2 esetében a tervezőknek is sikerült rendesen összekeverni a múltat és a jelent.

A Debut sorozat, 2015-ös megjelenését követően komoly sikereket könyvelhetett el és alacsony árával, kellemes hangjával, továbbá jól sikerült, letisztult formatervével mind a szakma, mind pedig a vásárlók elismerését kivívta. Bár a Debut sorozat tagjainak hangja közel sem volt tökéletes, de a kissé visszafogottra hangolt megszólalásuk apró hiányosságait bárki könnyedén orvosolhatta és így, akár egy kategóriányit is javíthatott a hangjukon.

Megjelenés

Az első Debut széria sikereit követően nem volt kétséges, hogy várható a modellek megújulása, azonban a 2.0 sorozat tagjai  már ránézésre is teljesen más stílust képviselnek. Az elődök letisztult, modern kinézetének nyomát sem látni, az új megjelenés pedig kissé olyan, mintha Andrew Jones csapata az ötletekből kifogyva, a ’90-es évek egyik hangfalkatalógusát elővéve, az akkori legnépszerűbb  formatervek közül választott volna dizájnt a megújult modellcsalád számára.

A kinézet megítélése természetesen teljesen ízlés dolga, de az új sorozat megjelenése inkább klasszikusnak nevezhető, mint modernnek. A korábbi széria elegánsan letisztult formája már a múlté, ahogy a szálcsiszolt felületű fóliaborítás és a homorú, azonos színű és anyagú porvédővel ellátott mély-közép hangszóró is. Az új modelleknél a tervezők visszatértek az elmúlt évtizedek legelterjedtebb kőrisfamintás fóliaborításához, a nagyobbik meghajtó pedig klasszikus, domború és a membrán színétől teljesen eltérő, fekete porvédőt kapott, ami inkább átlagossá, mint egyedivé teszi a megjelenést.

További látványos különbség, hogy tesztalanyunk, a Debut B6.2 arányai is jelentősen megváltoztak az elődhöz képest. A korábbi, kissé tömzsi megjelenést egy sokkal nyúlánkabb forma váltotta fel, valamint az új modellnél a reflexport a frontoldalra költözött.

A hangszórókészlet méretei nem változtak, a B6.2-be is 25 mm-es lágy szövetdóm és a 6.5″-os aramid-szálas mély-középsugárzó került. Azonban a méretbeli hasonlóságok ellenére több, a hangszórókat érintő változás történt, melyek nem csak a meghajtók kinézetére voltak hatással. A magassugárzó kissé mélyebben ül a megújult akusztikus lencsében, így közelebb került a mély-közép hangszóró középvonalához, felső frekvenciahatára pedig 35 kHz-re tolódott.

A nagyobbik meghajtó módosításainak listájával eléggé szűkmarkúan bánt a gyártó, így a membrán és a porvédő eltérő színösszeállításán, valamint apró formai változásain túl, mindössze csak a hangszóró körüli keret kialakítását tudjuk megemlíteni. Az utóbbi, bár nem sikerült annyira szépen mint az elődmodellnél, funkciót is kapott, így már akusztikus hullámterelőként is szolgál.

A jelentősnek nevezhető változások mellett az egyetlen, talán változatlan dolog a minőség. Ebben a Kiel-i gyártó mindig is jó volt és annak ellenére, hogy a Debut sorozat nem házon belül, hanem a Távol-Keleten készül, hibát mégsem tudunk felfedezni. A megépítettség és az illesztések németesen precízek, az anyaghasználat a kategória átlagánál jobb, valamint örvendetes, hogy még a legolcsóbb sorozatnál is figyeltek a részletekre.

Ilyen részlet például, ami ebben az árkategóriában és polcsugárzó esetében nem túl elterjedt dolog, hogy a B6.2 egy belső merevítőt kapott, a káros dobozrezonanciák csökkentésének érdekében. A merevítés hatását a lehető legegyszerűbb módszerrel, kopogtatással ellenőriztük is, és meg kellett állapítanunk, hogy még az elődhöz képest (ami szintén rendelkezésünkre állt tesztünk pillanatában) is tompább választ kaptunk, ami jó előjel.

Meghallgatás

A Debut B6.2 meghallgatását nagy várakozás előzte meg, mivel az előd hangját rendkívül megkedveltük, főként a kissé modifikált változatét. Ennek megfelelően az újdonságnak egy elég magasra helyezett lécet kellett megugrania, ráadásul tesztünkön az elődmodellből is rendelkezésünkre állt egy pár, így az összehasonlításhoz nem csak annak emlékeinkben élő hangja nyújtott támpontot.

A meghajtásról egy NAD C 326BEE gondoskodott, a forrás szerepét pedig az Onkyo NS-6170 hálózati lejátszójára bíztuk. Az összekötő- és hangszórókábeleket az Inakustik középkategóriájából válogattuk, a tápkábelek pedig a Neuron LightSpeed sorozatából kerültek ki.

Szokásos (Karen Souza, Faithless és Yello) előadóinkhoz csatlakozott Allan Taylor, továbbá egy rövidebb etap erejéig átlapoztuk a Spotify zenei kínálatát is. A meghallgatás során a B6.2-őt és az elődmodellt folyamatosan váltogattuk, hogy a legobjektívebb összehasonlítási alapot biztosítsuk. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a rendelkezésünkre álló B6 modell már egy modifikált darab volt, így annak feljavított hangját mértük az újdonság gyári megszólalásához.

Már a  B6.2 tolmácsolásában felcsendülő jazz feldolgozások legelső hangjai is igen meggyőzőek. A magasak finomak, a közepek kellemesen kontúrosak, de nem tolakodóak, a mélyek pontosak, de mennyiségük egy kissé kevés. A gyári állapotú elődmodell egyetlen hiányossága, a magas hangok kissé fedett megszólalása, itt nyomokban sincs jelen. A felső frekvenciák szinte szárnyalnak, a tér szélesebb és magasabb, az énekhang pedig artikuláltabb, mint a már modifikált B6 esetében. Egyetlen dolog van amiben az elődmodell jobb produkciót nyújt, ez pedig a mély hangok mennyisége.

Elektronikus zenére váltva a mélyek visszafogottsága még feltűnőbb az új modell esetében, de ennek ellenére a megszólalás teljesen rendben van. A dobozokból szép kerek, egy cseppet sem bántó magas hangok, jól érthető közepek és pontos, feszes, de kissé erőtlen mélyek érkeznek. Az előadás több, mint kellemesnek nevezhető, de kisebb házibulik megrendezésére már nem biztos, hogy jó választás lenne a B6.2.

Allan Taylor hangja meglepően természetes, amit a háttérben felcsendülő zongora is megerősít. Az olcsó hangsugárzók esetében jelentkező kissé mély tónusú megszólalás nincs jelen, a tér a kategóriához képest elképesztően jó és az énekes, valamint a zenészek térbeli elhelyezkedése is már nyomokban felfedezhető. Hiányosságként mindössze ismét a mélyek erőtlenségét tudjuk megemlíteni.

A Spotify sokak számára már megfelelő zeneforrás, ezért a  stream szolgáltató nem igazán kiemelkedően minőségű tartalmaival is tettünk egy próbát. A megszólalás egészen kellemes, bár a tömörített adatfolyam gyengeségei jól hallhatóan megmutatkoznak. Ennek ellenére a produkció kifejezetten semleges, harsányságtól mentes és akár hosszabb távon is képes betölteni a háttérzene szerepkörét. Elmélyültebb zenehallgatáshoz azonban jobb választás lehet valamilyen tömörítetlen felvétel, mivel a Debut B6.2 minden olcsósága ellenére meghálálja a minőségi forrásanyagot.

A több körös meghallgatás végén tettünk még egy próbát és a B6.2-őt közelebb toltuk a falhoz, remélve, hogy ezzel egy kis mély többletet csikarhatunk ki a dobozokból. Tervünk nem várt sikerrel járt, mivel ahogy reméltük, az alsó frekvenciák kissé testesebbé váltak, azonban az ilyenkor szokásos fal közeli elhelyezés negatív hatásai nem jelentkeztek. A térérzet nem csökkent jelentősen, a színpad nem lett kisebb észrevehetően, ahogy ez többnyire ilyenkor történni szokott, ami egy igencsak figyelemreméltó tulajdonság  lehet sokak számára, a B6.2 elhelyezésével kapcsolatban.