Totál retro – Magnat Transpuls 1500 teszt

A Magnat vezetőségében lehet pár igazán tökös tag, akik rá mertek bólintani a tervekre és ennek köszönhetően elkészülhetett ez az újdonság. Bár szerintünk az újdonság jelző mégsem igazán illik a Transpuls 1500-ra, mivel kinézete leginkább gyermekkorunk szeretett nagymonitorjait juttatja eszünkbe és ennek köszönhetően tesztünk alatt inkább egy kellemes retro időutazásban volt részünk, mint egy valódi újdonság meghallgatásában.

A Magnat Transpuls sorozata a 70-es, 80-as években élte aranykorát, amikor mindenki a háromutas nagymonitorokat tartotta a legjobb vételnek. Az évtizedek során azonban ezek a modellek nagyrészt kikoptak a kínálatból és helyüket a karcsú, kellemes formavilágú állódobozok vették át.

A Magnat-nál azonban vagy tudnak valamit, amit mi földi halandók nem, vagy egyszerűen csak valami olyan látványosságot akartak létrehozni, amiről sokan fognak beszélni. Mi mindenesetre örülünk, hogy van még olyan bátor gyártó, aki szembe mer menni az aktuális trendekkel és napjainkban valami szokatlant, valami igazán meglepőt képes alkotni.

Megjelenés

A Magnat Transpuls 1500 első látványa leginkább döbbenetes, de azonnal mosolyt is csal az arcunkra. Igaz már korábban láttuk képeken, de a méreteket még a legjobban sikerült fotók sem képesek visszaadni. Az 1 méteres magassághoz több, mint fél méteres szélesség és közel 40 cm mélység tartozik, melyekhez darabonként 37 kg-os súly is társul. A komoly méreteknek köszönhetően a kicsomagolás közbeni pakolás alatt, az egyik Transpuls 1500 képes volt teljesen eltakarni egy, a fal mellé állított Sonus Faber Principia 7/Dali Spektor 6/Magnat Shadow 209 triót, ami azért nem semmi.

A dobozokra talán a „totál retro” jelző illik a legjobban, mivel a Magnat-nál a legkisebb mértékben sem akarták aktualizálni a formát és a megjelenést. Az oldallapokra barna, faerezetet imitáló fólia került, a kissé besüllyesztett front oldal pedig sötét-antracit színű és szálcsiszolt fémre emlékeztető borítást kapott. Az egyetlen dizájnelemnek minősíthető dolog talán a hangszórókat takaró szövet kerete, ami egy enyhe vertikális hajlítást kapott. A doboz talapzatán egy nagy méretű, fémszínű táblára került a márkajelzés és a modellnév, ami szintén a retro hangulatot erősíti és amit szerintünk csak egy, az előlapon elhelyezett, a mérési adatokat hirdető táblácska tudna csak tovább fokozni.

A takarószövetet eltávolítva előkerülnek a hangszórók, melyek látványa újabb mosolyok forrása. A középsugárzó már önmagában nagyobb méretekkel rendelkezik, mint a legtöbb modern hangdoboz mélysugárzói, de az igazi látványosság a 38 cm-es mélynyomó. Napjainkban ez a méret, ahogy a nagymonitor forma is, ritkaságnak számít az otthoni hifiben, éppen ezért döbbenetes és egyben kellemes a látvány.

A szokatlan méretű közép- és mélysugárzó mellé kettő darab szövetdóm magas került, melyek egy tölcsérben kaptak helyet. A tölcséres megoldás mellett, a két dómsugárzó enyhén egymás felé is dől, ezzel pontszerűbbé téve a megszólalást. A gyári adatok sokatmondóak, bár azt már tapasztalatból tudjuk, hogy a német gyártók többsége szeret kissé túlozni az adatlapokon. Azonban a Transpuls 1500 mellé került specifikációban szereplő adatok még igaznak is tűnhetnek, mivel a frekvenciamenet 16-35.000 Hz között alakul, az érzékenység 95 dB, a terhelhetőség pedig 250/500 W.

Meghallgatás

A meghallgatást megelőzően kissé bajban voltunk, mivel nem tudtuk igazán eldönteni, hogy milyen erősítőt is kössünk a Transpuls 1500 mögé. A méretek miatt valami izmosabb darabra gondoltunk, de a gyári adatok alapján egy kisebb, közepes darab is elegendő lehet a meghajtáshoz. Gondolatmenetünket tett követte és elsőre egy NAD C368-at fogtunk be, majd később váltottunk, egy Cambridge Audio CXA 60-ra.

Kissé tartottunk a magassugárzók tölcséres kialakításától, mivel ez a megoldás leginkább csak a drága darabokban szokott megfelelően működni és a Transpuls árazása nem igazán abba a kategóriába tartozik. A mélysugárzó mérete miatt az alsó szekcióval is voltak előzetes fenntartásaink, mivel az olcsó, nagy méretű meghajtók általában lusták és hajlamosak némi brummogásra. Azonban annyit előre elárulhatunk, hogy sikerült kellemesen csalódnunk.

Tesztünket nagyjából három napos bejáratási időszak előzte meg, ahol különböző zajokkal és zörejekkel terheltük a Transpuls 1500-at, hogy ne a kicsomagolás utáni nyers valójában alkossunk véleményt a hangjáról. A meghallgatáshoz félretettük finomabb zenéinket és előkerestük gyermekkorunk legkedveltebb felvételeit. Ennek köszönhetően került be jelenlegi tesztünkbe néhány Metallica és Dire Straits felvétel, pár Guns N’ Roses sláger és egy-két korai Yello szám is.

Már az első hangok alatt kiderül, hogy ez valóban más, mint amihez mostanában szoktatnak bennünket a gyártók. A 38 cm-es membrán nem csak ránézésre tekintélyes, hanem produkcióját is nehéz utánozni a manapság divatos 15-20 cm-es meghajtókkal. A megszólalás dinamikus és érezni, hogy itt valóban nagy felület mozgatja a levegőt. A nagy méret ellenére azonban egyáltalán nem lassú vagy brummogós a mély, hanem legnagyobb meglepetésünkre leginkább feszes és pontos.

A másik előzetes félelmünk sem igazolódott be, mivel a tölcséres, dupla magassugárzó nagyon kulturáltan teszi a dolgát. A magas hangok részletesek, de egy cseppet sem bántóak, harsányak vagy németesen kemények. Az egyetlen furcsaság talán a magassugárzók tölcsérének függőleges kialakítása, ami érdekes irányítottságot hoz létre, így a hangszórók közül kilépve egy pillanat alatt csökken a magas hangok intenzitása.

A két méretes dobozzal szemben, azonban a kategória átlagát messze leköröző teret kapunk, ami minden irányban kiterjedt. A zenészek helyzetének pontossága nem a legjobb, de ez nem biztos, hogy egyedül a Transpuls számlájára írható, mivel a megszólaló felvételek többsége túl van a 30. évén. A gitár, a dobok és az énekhang külön kiemelendő, mivel ebben a kategóriában, pontosabban ebben az árkategóriában mostanában nem igazán találkoztunk ilyen produkcióval.

A meghallgatás végül egy spontán, házi retro-fesztiválba torkollott, mivel hosszú órákon keresztül csak ültünk és váltogattunk a kamaszkorunkban rongyosra hallgatott számok között. A legjobb az egészben pedig az volt, hogy mindegyik felvétel tetszett.