Shangri-La hangja – Naim Uniti Star teszt

A nemrég nálunk járt Mu-so után szembe jött velünk egy újabb Naim gyártmány, ami ránézésre szintén az „egydobozos” kategóriában versenyez, de árcéduláját elnézve már a felsőbb ligákban játszik.

Ez a készülék a Uniti Star nevet viseli és a tradicionális gyártónál is az új idők szelét jelzi. De vajon mit tud ez az egy dobozban igen csak sok szolgáltatást nyújtó, a felsőbb kategóriákba pozicionált eszköz, ha vallatóra fogjuk?

Megjelenés

A Mu-so után a Uniti Star-t szinte már ismerősként üdvözöltük kicsomagolás közben, mivel megjelenése és anyaghasználata ugyanazt a magas minőséget képviseli, mint a Mu-so esetében. A gyártó azonban fokozta a korábbiakat, mert egy nagyméretű és felettébb látványos színes LCD kijelzőt helyezett el a készülék előlapján. A burkolat a már korábban megismert szálcsiszolt felület, de itt feketére eloxált változatban van jelen, ahogy az egy darabból formázott hűtőbordák szintén a high-tech eleganciát erősítik. A látványos, érintésérzékeny, akril vezérlőtárcsa szintén helyet kapott, de átkerült a jobb oldalra, az elmaradhatatlan fehér LED fények társaságában. Minden a helyén, amit korábban már megkedveltünk.

A Uniti Star-t ránézésre szintén az „egydobozos” kategóriába sorolnánk, de ez jelen esetben nem fedi a valóságot, mivel önálló hangszórókkal nem rendelkezik, ezért ha a hangjára vagyunk kíváncsiak, szükségünk lesz egy pár hangsugárzóra és hangszórókábelre.

Ne szaladjunk ennyire előre és nézzük mit várhatunk a Uniti Star-tól. A Naim az anyagminőség mellett nem fukarkodott a funkciókkal és a szolgáltatásokkal sem, így szinte minden elérhető technológia belekerült (talán kicsit még több is), amit csak egy igényes zenehallgató napjainkban elvárhat.

Az előlapon egy minőségben és felbontásban kifogástalan 5 colos színes LCD kijelző fogad bennünket, használhatósága pedig az eddigi legjobb, amivel találkoztunk. Az adott bemenethez tartozó ikonok akár több méterről jól olvashatóak, de az éppen aktuális előadó albumának képe még 40 centiméterről is borotvaéles. Láttunk már hasonló próbálkozást például a Pioneer vagy a Cambridge Audio részéről, de a Naim ebben is egy új mércét állított fel, ha pedig azt nézzük, hogy mindez a készüléknek csak egy mellékes (de az egyik leglátványosabb) funkciója, akkor még nagyobb elismerést érdemel.

Tovább nézelődve feltűnik, hogy a készülék többi része sem kevésbé látványos, pedig több LCD kijelző nem kapott rajta helyet. Minden apró részleten visszaköszön, hogy a tervezőcsapat valóban kitett magáért. A hangsúlyos élek egy része mögé funkciót rejtettek (pl. CD betöltőnyílás), máshol viszont csak formai játékként folytatódnak, de az egységesség folyamatos. Látszik, hogy nem egy délután alatt „összedobott” formatervről van szó. Mivel a kinézet nem minden és mi nem csak nézni szeretjük az eszközöket, hanem jól meg is tapogatni, így a Uniti Star sem maradhatott ki ebből. A fizikai kontaktus nagyon kellemesre sikerült, mivel ahol csak hozzáértünk vastag fém és minőségi akril fogadott, így nem csak szemünk (és a későbbiekben fülünk), hanem ujjaink is jól érezték magukat. Élmény volt viszontlátni a vastag plexi talpon elegánsan megvilágított, gravírozott Naim logó-t és megint arra a megállapításra jutottunk, hogy az igényességben a legapróbb részleteknek jut a legnagyobb szerep.

Az előlapra visszatérve a méretes kijelző mellett helyet kapott pár funkciógomb, melyekkel lépegethetünk a látványos és jól átgondolt menüben, a kijelző túloldalán pedig egy USB port és a fejhallgató aljzata ücsörög. A front másik oldalát egy vastag fémlap foglalja el, de az egyik dizájnelemként funkcionáló élben található a CD betöltő nyílása. Az utóbbit egy jó ideig kerestük mire végül ráleltünk, mert a jól sikerült formaterv szó szerint láthatatlanná tette a lemez behelyezésének módját.

A Uniti Star-t megfordítva a megszokott látvány mellett, pár nem megszokott dolog is fogad bennünket. A szokásosnak nevezhető analóg be- és kimentek mellett digitális optikai, koax és egy FM/DAB rádió csatlakozó kapott helyet. Ezeket követi egy Ethernet aljzat a hátsó USB port szomszédságában és találunk még egy SD kártyaolvasó-nyílást, egy (legnagyobb meglepetésünkre) HDMI aljzat társaságában. Mindig örömmel látjuk, ha egy gyártó a sztereó készülékeit felkészíti a napjainkban legelterjedtebb csatlakozók és formátumok kezelésére, ez egy csillagos piros pont az eddigiek mellé. A hangszórók kivezetéseit viszont már nem tudjuk ilyen elismerésben részesíteni, mivel a csavaros/szorítós csatlakozók helyett csak banándugók fogadására alkalmas aljzatokat találunk. Ez részben lelkesítő, mivel felkészít arra, hogy itt bizony minőségi és lehetőleg gyárilag szerelt dugókkal rendelkező hangszórókábelre lesz szükségünk, de egyben lehangoló is, mivel a kábelhez csatolt árcédulán feltehetőleg nem lesz alacsony az összeg, ha valóban jó minőséget szeretnénk.

A szolgáltatásokat jobban szemügyre véve észrevesszük, hogy a Uniti Star valóban mindent tud, amit napjaink igényes zenerajongója elvárhat. Természetesnek vehetjük, hogy rendelkezésre áll az AirPlay és a Bluetooth, mint alap vezeték nélküli kapcsolat, az utóbbi ráadásul aptX HD verzióban, így nem kell lemondanunk a kábelek nélküli minőségről sem. A Chromecast, Spotify és Tidal kliens szintén megfelel napjaink igényeinek, de mindezeken felül rendelkezésünkre áll, hogy saját hálózatunkról érjük el kedvenc zenéinket, akár 32bit/384 khz felbontásig. Válogathatunk még több ezer internetes rádióállomás közül és ha rendelkezünk CD gyűjteménnyel, annak darabjait hallgathatjuk vagy egyszerűen bemásolhatjuk azokat digitális zenetárunkba.

A Uniti Star talán legjobban eltalált része érdekes módon nem a készüléken vagy abban található, hanem mobileszközünkön, ha letöltjük a Naim vezérlő applikációját. Cseppet sem túlzás ha kijelentjük, hogy ezt a Naim taníthatná a többi gyártónak. Annyira egyszerű, észszerű, látványos és egyben könnyen használható, hogy gyorsan elcsomagoltuk a Uniti Star mellé adott távvezérlőt, egy „minek ez” felkiáltás mellett, pedig a mellékelt kiegészítő a könnyen használható és igényes darabok táborát erősíti.

Meghallgatás

A meghallgatást megelőzően kicsit bajban voltunk, mert a sztereó erősítőknél már megszoktuk az erősítő és hangfal 1:2-es arányát. Ez annyit jelent, hogy az erősítőhöz nagyjából árban kétszer annyiba kerülő dobozokat „illik” párosítani, de a Uniti Star esetében nem csak egy erősítőt kapunk, hanem mellette egy CD játszót, egy jól felszerelt hálózati lejátszó társaságában, ezért több lehetséges párosítás felmerült.

A társítandó dobozok kérdése mellett a kábelezés is kisebb fejtörést okozott, de szerencsére kéznél volt egy gyárilag szerelt Inakustik Referenz és egy XLO Ultra Plus hangsugárzókábel, így sokat nem kellett válogatnunk. Több előzetes próbát követően a már említett kábelek mellett egy ELAC 249.3, egy Sonus Faber Venere 3.0, egy Focal Aria 906 és egy ELAC BS 403 volt versenyben. Végül az Inakustik kábel és a Sonus Faber mellett döntöttünk, mivel a Venere 3.0-át így megszólalni eddig még soha nem hallottuk.

A nyerő párosítás összeállt, elkezdtük komolyabban fülügyre venni a Uniti Star produkcióját, hogy mit kapunk a már önmagában sem kevés, de a Venere párossal és a Referenz kábelezéssel együtt szép kerek összegre kiegészült pénzünkért.

Azt kell mondjuk, hogy valami nagyon komolyat, mivel a megszólalás ebben az összeállításban több, mint megdöbbentő. A Venere 3.0 nem a mély hangjairól híres, de most mégis olyan mélységekbe merészkedett, amit eddig soha nem hallottunk, pedig nem egy komolyabb erősítővel próbálkoztunk már korábban.

Ennek örömére előkerestük kedvenc Yello albumunkat és már az első számnál nem lehetett a vigyort letörölni az arcunkról. A mélyek szenzációsak, kontrolláltak, feszesek és annyira pontosak, hogy szinte kottázni lehetne amit hallunk. A közepek jelenléte olyan magával ragadó, hogy néha még a hátunk is libabőrös lesz, a magasak pedig szépen, selymesen és lágyan kísérik mindezt.

Kicsit később (vagy inkább jóval később, mivel a Yello albumot sikerült úgy végighallgatnunk, hogy észre sem vettük) elővettük Havasi Balázs koncertfelvételünket, ahol a hatás szintén nem maradt el. A hangszerek pontossága, a zenészek pozíciója (pedig nem kevesen vannak), a tér mind-mind annyira jelen van, hogy itt is elidőztünk egy darabig. A Yello album alatt már feltűnt, de most nyert megerősítést, hogy a Naim szenzációsan helyezi elénk a virtuális színpadot. Mindig akkora, olyan széles, magas és mély, mint azt az előadáshoz képzeljük. A cintányérok hangja néha már levitte a fejünket, de hangja egy jóval nagyobb helységben terjedt tovább, mint ahol mi voltunk, a zongora billentyűinek leütései pedig egy valós koncertteremben szólaltak meg. Nem volt mit tenni, feláldoztuk magunkat a zene oltárán és ezt a lemezt is végig hallgattuk.

Később előkerült kedvenc jazz albumunk, de mint utólag kiderült kár volt, mivel a már így is hosszúra nyúlt meghallgatás újabb órákkal gyarapodott. Karen Souza hangját minden formában szeretjük, de most mindez más megvilágításba került, mert egy élő előadást megközelítő élményben volt részünk. Olyan részletek jelentek meg a már több száz (de lehet, hogy több ezer) alkalommal hallott felvételről, hogy újra és újra meg kellett hallgatnunk, mert nem voltunk biztosak benne, hogy korábban jól hallottunk mindent. A tér már valószerűtlenül valóságosnak hat, az énekhang pedig az eddigi legtermészetesebb, a hangszerek hangja mesés és a térben precízen elhelyezett. A legjobb az egészben, hogy pár perc után már annyira természetesnek tűnik minden, mintha tudnánk, hogy igen, ennek, pontosan így kell megszólalnia.

A hangerő egy újabb érdekesség, mivel a Naim 70 watt teljesítményt adott meg 8 ohm terhelés mellett egy csatornára, de ez a 70 watt, valahogy mégsem ugyanaz a 70 watt, mint amit eddig megszoktunk más összeállításoknál. A Uniti Star hangerejét csak néha tekertük 50-es állás fölé, ami már időnként sok volt, pedig a skála vége 100-nál van. Amit teljes bizonyossággal kijelenthetünk az az, hogy a hangerő soha nem lesz kevés és magasabb hangerőn teljesen ugyanaz a hangzás fogad bennünket, mint alacsonyabb teljesítménynél. Ezért nagyobb nappalikba is nyugodtan gondolkozhatunk egy ilyen eszköz beszerzésén, akár méretesebb állódobozok kíséretével.