On the air – Lightspeed Air tápkábelek tesztje

A Lightspeed tápkábelekkel nagyjából 4 éve találkoztunk először, amikor látványuk, utána pedig hangra gyakorolt hatásuk okozott kellemes meglepetést. A különleges világító csatlakozók és a jellegzetes fonott szerkezet valódi egyéniséget biztosított a kábeleknek, hangra gyakorolt hatásuk pedig sok esetben a jóval drágább tápkábelekkel is felvette a versenyt. A legújabb modelleknél azonban az egyik jellegzetességről le kell mondanunk, azonban kapunk helyette valami mást.

A Lightspeed tápkábeleket eddig világító csatlakozóik, fonott szerkezetük és főként hangra gyakorolt hatásuk miatt kedveltük, melyekhez egészen barátságos árak is társultak. Azonban a legújabb modelleknél az egyik jellegzetességről le kell mondanunk, ami szerencsére nem a világító csatlakozókat, a hangra gyakorolt hatást vagy a barátságos árazást érinti, hanem a fonott kábelszerkezetet.

Megjelenés

A Lightspeed Air sorozatú tápkábeleknél a korábbi különálló, fonott szerkezetet egy hagyományosabb megjelenés váltotta fel, ami azonban első ránézésre kissé meglepő. Már a legkisebb Reference Air modell is nagyjából 40 mm átmérővel rendelkezik, a széria két további darabja pedig pár milliméterrel még vastagabb. Az extrém vastagság elsőre meglepő, de a felépítés ismeretében, mint a piacon található többi hasonló „air” szerkezetű kábel esetében is, érthető, mivel a belső szigetelés legnagyobb részét levegő biztosítja.

A külsőnél maradva meg kell jegyeznünk, hogy az újdonságok is jól sikerültek. A csatlakozók a már védjegynek számító világító darabok, az összeszerelés masszív, a kompozit csatlakozókat több rétegben zsugorcső borítás fedi, a burkolaton pedig igényes, gravírozott fém táblákra került a márka és az adott típus neve, továbbá sorszám is helyet kapott.

A kinézet igényes, apró negatívum talán a csatlakozókon a külső zsugorcső illeszkedése, ami helyenként nem a legpontosabb, de a kézi összeszerelés már csak ilyen. Ezek az apróságok teszik egyedivé a valódi kézzel készült darabokat.

Egy másik dolog amit hiányoltunk, az a korábbi gravírozott fadoboz-csomagolás, ami exkluzív eleganciát kölcsönzött a kábeleknek. Ennek helyét egy egyszerű fehér kartondoboz vette át, azonban közel kétszer akkora méretben. Az egyszerűsített doboz érthető, elvégre ha valaki kábelt akar vásárolni, az ne fizesse meg a drága csomagolást is, ami végül valahová a szekrény mélyére kerül.

A kábelekre visszatérve, összesen három modell képviselte tesztalanyainkat, a Reference Air, az Ultimate Air és a Signature Air. Ránézésre nem sok eltérést véltük felfedezni közöttük, méretük közel azonos, szinte csak a gravírozott táblácskák alapján lehet megkülönböztetni őket egymástól. Megemelve azonban már nagyobb különbségeket fedeztünk fel, mivel a Reference Air és a Signature Air modellek között jelentős súlykülönbség van, az utóbbi javára, az Ultimate Air pedig valahol a kettő között helyezkedik el.

A gyártó leírása alapján a Lightspeed Air tápkábelek tiszta réz vezetőket tartalmaznak helix elrendezésben, külön árnyékolással ellátva. A Reference Air összesen 160, az Ultimate Air 336, a Signature Air pedig 420 tömör vezetőszálat tartalmaz. A vezetőket egy Aero Fiber Tube elnevezésű szigetelés veszi körül, ami vezetők optimális távolságát biztosítja egymástól, továbbá csillapításként is szolgál a rezonanciák ellen.

A vezetők összkeresztmetszete a Reference Air esetében még talán átlagosnak nevezhető, összesen 10 AWG (kb. 5 négyzetmilliméter). Az Ultimate Air 7 AWG (kb. 10.5 négyzetmilliméter) mérete már nem a hétköznapi kategória, a Signature Air 4 AWG (kb. 21 négyzetmilliméter) mérete pedig már átlag feletti, amivel csak a legfelsőbb kategóriákban találkozni.

Az extrém kinézet és a különleges felépítés mellett helyet kaptak a már védjegyként is szolgáló világító csatlakozók és a beépített „Pure Energy” elnevezésű zajszűrő elektronikák is. A világítás a megszokott „Pure White” szín és a vastag kábelekkel talán még jobban mutat, mint a korábbi fonott modellek esetében.

A vastag kábeleknél mindig felmerül a használhatóság, kezelhetőség kérdése. A Lightspeed Air kábelek esetében is voltak fenntartásaink, de a teszt alatt egészen könnyedén elboldogultunk velük. Talán a Signature Air modellel kellett kicsit küzdenünk, mivel az kissé merevebbnek tűnt hajtogatás és tekergetés közben, mint másik két társa. Az azonban biztos, hogy akik el szeretnék rejteni a tápkábeleiket, azok ne a Lightspeed Air modelleket válasszák, egyrészt méreteik miatt, másrészt mert nagyon jól néznek ki, ezért nem érdemes eldugni őket a kíváncsi szemek elől.

Meghallgatás

Kábelt tesztelni hálátlan feladat. Tápkábelt meg főként az, mivel hatásukról/hatástalanságukról napi szinten robbannak ki viták a hazai és a nemzetközi fórumokon egyaránt. A tápkábelek nem egyforma hatással vannak a különböző eszközök hangjára, így több készüléknél, több eltérő eredmény is lehetséges, ami az adott készülék és az adott villamoshálózat minőségétől is függ. Van ahol sokat javítanak a hangon, van ahol kevesebbet.

A mérhetőség szintén nem egyszerű dolog, mivel a tápkábelek esetenként jól hallható hatását nehéz megmérni. Néhány éve tettünk egy próbát, több különböző résztvevővel, de a mérések alapján nem volt egyértelmű, hogy miért jobb az egyik vagy miért rosszabb a másik kábel hatása. A tápkábelek elektromos paramétereit pedig szintén hiába mértük, azokból nem igazán tudtunk egzakt következtetéseket levonni a hangra gyakorolt hatásukkal kapcsolatban.

Tehát marad a tesztelők füle és véleménye, valamint a lehető legtöbb eszközzel történő meghallgatás. A kábelvásárlás előtt állóknak pedig azt javasoljuk, hogy a kiszemelt darabot/darabokat próbálják ki saját rendszerükben a végleges döntés előtt, amire a legtöbb kereskedő letét ellenében lehetőséget biztosít.

Kábeltesztünkhöz a középkategóriától felfele sorakoztattunk fel segítőket, hogy a lehető legszélesebb körben próbálhassuk ki a Lightspeed tápkábelek hangra gyakorolt hatását. A segítők között helyet kapott egy NAD C368, egy Cambridge Audio Edge A, egy Luxman L-505uX II, egy Marantz SC-11S1 és SM-11S1 elő-végerősítő páros, egy Marantz SA-11S2 CD lejátszó és egy Bluesound Node 2i hálózati lejátszó. Hangsugárzóknak a Sonus faber Sonetto 5 és az Elac FS249.3 párost választottuk, az összeköttetésekről pedig Inakustik Excellence IC kábelek és Inakustik Reference LS-1204 hangszórókábelek gondoskodtak.

Tesztünkön mindegyik forrást, mindegyik erősítővel párosítottuk, viszonyítási alapként pedig egy, a készülékekhez mellékelt tápkábelt és egy belépő szintű Inakustik tápkábelt használtunk. A párosítások cseréjekor, először a gyári kábelt hasonlítottuk a Lightspeed Air kábelekhez, utána az Inakustik kábel következett, végül pedig a Lightspeed kábeleket vetettük össze egymással. A készülék párosításoknál tapasztalt eredményeket nem írjuk le külön, csak azokat a jellemzőket soroljuk fel, amelyek mindegyik esetben jól hallhatóak voltak.

Lightspeed Reference Air: a gyári kábelhez képest a nagyobb dinamika, a több részlet és a pontosabb mélyhangok a legfeltűnőbbek. A tér javult, a részletek és azok elhelyezkedése pedig pontosabbá vált. Az Inakustik kábellel összevetve, a Reference Air-rel a hang lágyabb, finomabb, dinamikusabb és pontosabb.

LightSpeed Ultimate Air: a gyári kábelhez képest lényegesen nagyobb a dinamika, sok apró részlet is megjelenik, a középtartomány nyílt és tiszta, a pontosabb és erőteljesebb mélyhangok itt is feltűnnek. A tér szintén javult, a színpad szélesebb és mélyebb, a térbeli részletek és azok elhelyezkedése pedig pontosabbá vált. Az Inakustik kábellel összevetve, az Ultimate Air-rel a megszólalás nyugodtabb, a megjelenő színpad nagyobb és mélyebb, az alsó tartomány pedig dinamikusabb és pontosabb.

LightSpeed Signature Air: a gyári kábelhez képest jóval komolyabb a dinamika, az apró részletek jól hallhatóan jelennek meg, a középtartomány rendkívül tiszta és precíz, a mélyek pedig feszesek és feltűnően erőteljesek. A térbeli ábrázolás javulása egyértelmű, a színpad szélesebb, magasabb és mélyebb, a térbeli részletek és azok elhelyezkedése pedig jóval pontosabb. Az Inakustik kábellel összevetve, a Signature Air-rel a megszólalás valósabb, a megjelenő színpad méretei minden irányban nőttek, az alsó tartomány pedig részletesebb, dinamikusabb és pontosabb.

A Lightspeed Reference Air és az Ultimate Air összehasonlításakor a legfelűnőbb a részletek és az alsó tartomány változása az Ultimate Air javára. Utóbbi pontosabb mélyeket és több részletet volt képes kihozni az eszközökből, mint kisebb testvére. A Reference Air és a Signature Air összehasonlításakor a különbségek egyértelműek és a Signature Air mindenben felülmúlja a kisebb modellt. A tér minden irányba lépett egyet, a dinamika nőt, a mélyek ereje és pontossága javult, az ének pedig tisztább, mint a Reference Air esetében. Az Ultimate Air és a Signature Air összehasonlításakor a részletek, a dinamika és a mély hangok változása a legfeltűnőbb, amiben a Signature Air nyert.

Tesztünk után a legérdekesebb az volt, hogy a tesztre használt készülékeket, saját kábeleikkel csatlakoztatva a hálózathoz, valahogy mindig hiányzott valami apróság, vagy éppen sok minden, az adott modelltől függően, azonban mindezekkel a Lightspeed Air kábelek tesztjét megelőzően nem volt problémánk. Mindez megerősíti azt, hogy a jót könnyű megszokni, azonban egy visszalépés már komoly hiányérzetet is okozhat.

Lightspeed Reference Air

Lightspeed Ultimate Air

Lightspeed Signature Air