Nyerő páros – NAD C 328 erősítő és C 538 CD lejátszó teszt

Meg kell állapítanunk, hogy a sztereó zenehallgatás nem halott és még csak nem is haldoklik. Erre az a tény is ráerősít, hogy a nevesebb gyártók folyamatosan újítják meg a kétcsatornás zenehallgatásra szánt eszközeiknek palettáját, a sztereó erősítőkön keresztül egészen a CD lejátszókig.

Az elmúlt években a streamig szolgáltatók elég nagy szeletet hasítottak ki a zenei piacból, ezzel háttérbe szorítva a fizikai hanghordozókat, de ennek ellenére aki a valódi minőséget keresi, az még napjainkban is leginkább a forgatható korongok között válogat.

A minőségi zenehallgatásra vágyóknak kínál megfizethető alternatívát a NAD új modellsorozata is, melyek közül a C328 sztereó erősítő és a C538 CD lejátszó járt nálunk egy teszt erejéig. Az új C sorozat nagyobb képviselőjét már sikerült korábban meghallgatnunk, mely hangjával és szolgáltatásaival teljesen elégedettek voltunk. Most a kistestvért kapuk meg a hazai képviselettől egy hosszabb tesztre, ráadásul olyan szerencsés körülmények között, hogy az újdonságot össze is tudtuk mérni a nagyobb C 368, valamint az elődmodell C 326BEE képességeivel.

Megjelenés

A  C328 megjelenése szakít a gyártótól megszokott formavilággal és a modernebb termékvonalat erősíti. Az erősítő nagy részét a szokásos „egyenszürkeség” uralja, de az elülső függőleges élei már az új design szerinti erős kerekítést kapták. A front oldal letisztult, mindössze csak a hangerőszabályzót, a bemenetválasztó nyilacskáit, egy titokzatos Bass EQ felirattal ellátott gombot (melynek a későbbiekben még egész komoly jelentősége lesz), továbbá a kijelzőt, a standby kapcsolót és a fejhallgató csatlakozóját találjuk rajta. A mély és magas hangok állítására nincs lehetőség, de annyit előre elárulhatunk, hogy ennek egy pillanatra sem éreztük hiányát a meghallgatás alatt.

Méreteit akár kompaktnak is nevezhetnénk, mivel a szabványosnak tekinthető szélességhez viszonylag csekély mélység és már viccesen alacsony magasság tartozik. A szerény fizikai paraméterek azonban előnnyel is rendelkeznek, mivel sok esetben megkönnyíthetik az elhelyezést, továbbá D osztályú Hypex UcD névre hallgató erősítőnek és a kapcsolóüzemű tápegységnek köszönhetően komolyabb hőtermelésre sem kell számítani, ezért akár egy médiabútor alacsonyabb belmagasságú polcán is elhelyezhető.

A  hibrid digitális erősítő-technológia mellé a gyártó komoly mennyiségű extrát is pakolt a napjainkban elvárható szolgáltatások közül. A burkolat alá került egy minőségi DAC, egy Bluetooth vevő egység, az LP szerelmeseinek rendelkezésére áll egy MM phono fokozat, valamint a fejhallgató erősítőre is kiemelt figyelmet fordítottak a tervezés és gyártás során. A beépített szolgáltatásokra a hátlapon is számos utalást találunk, mivel az analóg bemenetek mellett egy Bluetooth antenna kapott helyett, ami alatt 2 darab digitális coax és 2 darab optikai bemenettel találkozunk. A számunkra legszokatlanabb aljzat mégis a „SUBW OUT” felirattal ellátott mono kimenet, melyhez egy aktív mélysugárzót tudunk csatlakoztatni a 80 Hz alatti frekvenciák támogatására.

Az erősítőt kissé magára hagyva elővettük a C 538-as CD lejátszót, hogy közelebbről is megismerhessük tesztünk másik társszereplőjét. A kerekített oldalélekkel ellátott forma és a frontoldal elegáns minimalizmusa itt is tetten érhető, ami jól beleillik az új termékvonal megjelenésébe. Az előlapon mindössze a kezeléshez minimálisan szükséges funkciógombokat, mellettük a kijelzőt, a túloldalon pedig a bekapcsológombot találjuk. A hátoldal szintén spártai megjelenéssel bír, mivel az analóg kimenetek mellett mindössze egy-egy digitális koax és optikai aljzat kapott helyett, középen a trigger és a külső infra egység bemenetével találkozunk,  a bal oldalon pedig a tápkábel csatlakozója árválkodik. Mivel ennél többet egy CD játszó esetében nem is kell elvárnunk, így csak helyeselni tudjuk a minimalizmus ezen formáját.

A korábban említett kompakt méretek nem csak a készülékeken érhetők utol, hanem részben a kiegészítőkön is visszaköszönnek. A C 538 mellé a gyártó egy normál távvezérlőre megtévesztésig hasonlító, de annak kicsinyített változatát mellékeli, az erősítőhöz pedig egy bankkártya méretű egységet csomagolt. Elsőre a két apróság látványa mosolyt csalt az arcunkra, de azt el kell ismernünk, hogy méretük ellenére kezelésük mégis egyszerű, kényelmes, a feladatát pedig mindegyik tökéletesen ellátja. A NAD mérnökei lehet, hogy szintén mosolyogtak a vezérlőegységeket látva, ezért rendkívül figyelmesen egy további extrával is kedveskedtek. Az erősítőt egy gombkombináció segítségével bármilyen távvezérlőre rá tudjuk programozni, így a két apróság egyikét akár egy fiók mélyére is rejthetjük és nem kell tovább gyarapítanunk az asztalon lévő vezérlőeszközök számát.

Meghallgatás

A jól átgondolt minimalizmusnak köszönhetően a beüzemelést mindössze egy perc alatt elvégeztük és kezdetét vehette a meghallgatás. Elsőként a NAD C 328 és C 538 párosát próbáltuk ki, majd az erősítő mellé került egy Onkyo NS-6170 hálózatos lejátszó, amit a Bluetooth átvitel próbája követett. A párosításokat meghallgattuk analóg és a rendelkezésre álló digitális összeköttetési lehetőségekkel is, de mivel semmi említésre méltó különbséget nem találtunk a hangban, ezért ezekre külön nem is térünk ki a továbbiakban.

A meghallgatáshoz első körben egy ELAC B6 állványos, egy Q Acoustics 3050 álló dobozpárt fogtunk be, de később kipróbáltuk egy ELAC BS 244.3-mal is a C 328-at és mint kiderült, igencsak jól tettük.

ELAC B6: A megszólalás nyílt, semleges és részletes, ahogy azt egy NAD készüléktől elvárjuk, bár a hangzás kevésbé meleg, mint azt a gyártótól korábban megszoktuk. Jazz zenéinken a hangszerek hangja valós, a tér kellemesen széles, magas és mély. Az énekes hangja erőteljes, de nem tolakodó, a magas hangok pedig határozottak, de egy cseppet sem bántó módon. Talán egy kis dinamika hiányzik, de csak akkor, ha mindenképp valami negatívumot kell említenünk.

Elektronikus műfajra váltva a semlegesség megmarad, a megszólalás precíz, de a korábbi modelleknél megszokott kis melegség hiánya itt is felfedezhető. A gyártót jellemző barátságos és lekerekített hangok most inkább pontosak, feszesek és az alsó frekvenciák sem akarnak uralkodni a többi hang felett.

Q Acoustic 3050: A megszólalás szintén levegős és részletes, de egy kissé mélyebb tónusú, mint a B6 esetében. A dinamika javult, ellenben a tér szélességben egy kicsit összement, bár magasságban és mélységben még mindig egész jó a produkció.

A könnyedebb műfajoknál egy kis mély többlet jelentkezik, de mégsem ül rá a megszólalásra. A hangok pontossága is jól tetten érhető, de már keveredik egy kis bulihangulattal.

ELAC BS 244.3: Az eddig hallottakhoz képest nagyobb tér, több részlet és komolyabb mélyek fogadnak, pedig az álló hangsugárzók után ismét egy állványos dobozka került a NAD C 328 mögé. A magasak szelídebbek, de mégis sok apró részlet van jelen, az ének valószerűtlenül valóságosnak hat, az alsó frekvenciák kontúrossága és mélysége pedig a nap legjobbja.

Populárisabb műfajra váltva szintén visszaköszönnek a jazz-nél hallott különbségek, de akár házibulit is tarthatnánk, olyan hangulatot, hangerőt és mélyeket kapunk az ELAC BS 244.3-mal kiegészült NAD párostól.

Az Onkyo hálózati lejátszójára cserélve a NAD C 538-at a hangzás egy kissé levegősebbé válik mindegyik hangsugárzónál, de ezt leszámítva a megszólalás teljesen a korábban hallottakra emlékeztet. A tér kiterjedtebb, de ez leginkább a felsőbb frekvenciák megnövekedett mennyiségének köszönhető. Az énekhang erőteljes, határozott, a színpadkép pontos és a mélységérzetre sem lehet panaszunk.

Elektronikus zenéink kellemesen szólalnak meg, a pontosság szintén figyelemreméltó, a plusz levegősség pedig tagadhatatlanul jót tesz ennek a műfajnak is.

Az elérhető vezeték nélküli kapcsolatra váltva már markánsabb különbséget tapasztalunk. A dinamika mindegyik hangsugárzónál jól hallhatóan csökken, a felsőbb frekvenciák fedettebbek és a térből eltűnik a harmadik dimenzió. Az énekhang kissé tolakodó, a mélyek pedig jól hallhatóan túlsúlyba kerülnek.

Tesztünk ezen részénél egy érdekességre lettünk figyelmesek, ami a C 328 erősítő távvezérlőjéhez kapcsolódik. A Bluetooth próba alatt véletlenül megnyomtuk a léptetés gombját és meglepetésünkre a lejátszónak használt mobilunk is a következő számra ugrott. A lejátszás és szüneteltetés gombok is remekül együttműködtek, ami egy jópofa dolog, ha esetleg nem mobilunkról, hanem más Bluetooth eszközről történne a lejátszás.

Tesztünk szokásos mozzanatait befejezve a C 328-at összevetettük a nagyobb C 368-cal és az előd C 326BBE változatával, mert kíváncsiságunk nem hagyott nyugodni bennünket, a lehetőség pedig kínálta magát, mivel mindegyik modellből rendelkezésünkre állt egy-egy példány.

Kellemes meglepetés volt, hogy a kistestvér nem hagyta magát és a nagytesótól mindössze csak pár lépésnyire maradt el. A C 368 hangerőben, dinamikában és térábrázolásban igaz felülmúlta a kisebb modellt, de karakterük, semlegességük és pontosságuk nagyon közelített egymáshoz.

A C 368 komolyabb erőtartalékokkal rendelkezik, ezért a C 328 hangerejét pár alkalommal csúcsra kellett járatnunk. Mivel még maximumra tekert hangerő mellet sem fedeztünk fel torzítást, dinamikacsökkenést vagy a teljesítmény-kihasználtság csúcsának egyéb negatív hatásait, ezért egy nagyon nagy dicséretben részesítjük a kisebbik NAD erősítőt.

A legvégére hagytuk az elődmodellel történő összevetést, ahol a C 328 semlegesebb hangzása egyből feltűnik. A megszólalás precízebb, pontosabb, de a C 326BEE mellett kevésbé meleg tónusú a hang. Ennél a pontnál viszont felfedeztünk egy érdekességet, mégpedig a tesztünk elején már említett „BASS EQ” gomb hatását. Először azt gondoltuk, hogy egy hagyományos „loudness” kapcsolóval lesz dolgunk, de az aktiválást követően mégsem a szokásos kiemelések jelentkeztek. A „BASS EQ” bekapcsolásával a hang közelebb került az elődmodell karakteréhez, így lényegében egy gombnyomással válthattunk az új precízebb, semlegesebb és a régi melegebb, lekerekítettebb hangzás között.