Nevében a minőség – Naim gyárlátogatás 3. rész

A harmadik nap reggelén két választásunk maradt a hazaindulás és a Naim gyárában történő rövid fejtágítás előtt. Az első opció, hogy meglátogatunk egy helyi Hifi boltot, ami a helyiek elmondása alapján több, mint izgalmas elfoglaltság. A második pedig, hogy elmegyünk a Stonehenge-hez. Kísérőink kissé furcsállották, hogy nem az első opciót választottuk, mi pedig azt, hogy ők, még sosem jártak a nevezetességnél, ami alig 10 mérföldre található a gyártól.

Kis kikapcsolódás

Az elmúlt két nap eseményeitől és a korai keléstől megviselten indultunk a világörökség részét képező látványosság felé, miközben az időjárás is igazi “angolosra” fordult. A reggeli ködön átderengő napfény teljesen illet hangulatunkhoz és kissé meseszerűvé is téve úti célunk helyszínét.

Én kérek elnézést a képért.

A Stonehenge szép, érdekes, de ennek ellenére nem túl izgalmas. Igaz túl közel nem tudtunk menni, mert a látványosságot pár éve elkerítették, mivel az idelátogató turisták előszeretettel pattintottak le egy-egy kis darabot a kövekből, az erre a célra magukkal vitt kalapácsokkal, így a helyi nevezetesség egyre nagyobb veszélybe került. Ennek ellenére mégis volt valami nyomasztóan nyugalmas és egyben meseszerű a helyben, amire az időjárás is rendesen rásegített.

Mikor végre kinézelődtük magunkat (és nagy örömünkre egy magyar iskoláscsoporttal is összefutottunk, mert ugye Magyarok mindenhol vannak), utunkat a Naim gyára felé vettük, hogy hazaindulásunk előtt és a gyártás részleteinek megismerése, valamint az erősítők meghallgatása után, közelebbről megismerkedjünk a cég lejátszóival is.

Információk első kézből.

Hálózati lejátszók

A délelőtt további része a zene streamer-ek jelenéről és jövőjéről szólt. Alkalmunk volt ez egyik tervező mérnökkel beszélgetni, aki csatlakozott kísérőnkhöz és rendkívül készségesen, sok apró részletet árult el a már létező és a jövőben megjelenő készülékekről.

Három modell került bemutatásra, melyek közül kettő még tartalmazott tápegységet, de a harmadik, ami egyben a csúcsmodell is, már nem. A legnagyobb típus esetében már teljesen külön választották a táprészt a további áramköröktől. A legkisebb ND5 XS 2 azonban még kijelzőt sem kapott, ellenben a következő ND555-be már a Uniti sorozat csodálatos 5”-os, színes kijelzője került, ahogy az 500-as sorozatot erősítő csúcsmodell NDX 2-be is.

A program a készülékek részletes bemutatásával indult, ahol az erősítőknél már megismert tervezési filozófia került ismét elő. A legnagyobb hangsúlyt itt is a rezgéscsillapításra, továbbá a különböző alkatrészek és áramkörök lehető legnagyobb mértékű elszigetelésére fektették a tervezés során. A túlméretezés szintén jelentős szerepet kapott, mivel még a legkisebb modellbe is akkora méretű toroid transzformátor került, ami akár egy 2 x 200W-os erősítő meghajtására is könnyedén képes lenne.

Néha annak is örülnénk, ha egy erősítőnek ilyen súlya lenne, pedig ez csak egy lejátszó.

A készülékben elhelyezett áramköri panelek többsége rugós felfüggesztéssel rendelkezik, így azok szinte teljesen függetlenné váltak a készülékházat érő vagy az egyéb alkatrészek által gerjesztett rezonanciáktól. A csatlakozók szintén lágy felfüggesztést kaptak, melyek ennek köszönhetően egy kissé “lötyögős” hatást keltenek, de a külső rezonanciáktól a lehető legjobban elszigetelik a belső alkatrészeket.

Az ilyen apró figyelmességek mellett, a készülék megépítettsége már szinte természetesnek tűnik, pedig nem mindennapi, amit a burkolat alatt láttunk. A katonás rendben sorakozó alkatrészek, a pontosan megtervezett kábelelhelyezés, a lehető legrövidebb jelutak, valamint a digitális és analóg részek teljes elválasztottsága példaértékű, még a belépő modell esetében is.

Fontos megemlítenünk, hogy a Naim szakemberei már jelenleg is a fizikai hanghordozók nélküli lejátszók mellett tették le a voksukat, melyek vonalát a jövőben még tovább  szeretnék erősíteni. Mindehhez egy viszonylag egyszerű magyarázattal is szolgáltak, miszerint  a fizikai hanghordozókról kinyerhető jel, szinte soha nem lesz kétszer ugyanolyan, mivel a kiolvasás során több fizikai paraméter is folyamatosan változik. Ellenben a digitális stream esetében a jel mindig egyforma és stabil. Ennek szellemében és annak ellenére, hogy több készülékükben is helyet kapott CD lejátszó, utóbbit leginkább a lemezgyűjteményünk digitalizálására ajánlják, így egy egyszerű műveletet követően már nincs is szükségünk lemezeinkre, azok tartalmának folyamatos és azonos minőségben történő lejátszásához.

Még a legapróbb részletekbe sem igazán lehet belekötni.

A hálózati lejátszók mindegyikébe egy úgynevezett LVDS (low-voltage differential signalling) rendszer került, mely a fő panelről “nyeri ki” a digitális jelet, ami a beépített DSP-n keresztül érkezik a DAC-ba. Az LVDS mozaikszó a saját fejlesztésű, alacsony feszültségű rendszerre utal, ami a Naim mérnökeinek egyik fő vesszőparipája. Ezzel a megoldással, a mérnök elmondása alapján, a lehető legalacsonyabb zajt képesek elérni, így minden készülék a lehető legmagasabb hangminőséget képviseli a kategóriájában.

A készülékekbe épített digitális rész nem csak szinte teljesen elválasztásra került a többi elektronikától, hanem egy teljesen különálló, valamint eltérő feszültséggel működő tápegységet is kapott, mely tovább javítja az alacsony zaj és magas jel arányát.

A digitális eszközökben külön, saját fejlesztésű órajel generátort alkalmaznak a jitter csökkentésének érdekében, mivel a lehető legpontosabb időzítés és a legalacsonyabb torzítás a tervezők célja. A rendszer folyamatosan és egyszerre több ponton figyeli a digitális jelet, melyet egy speciális szűrő egyenlít ki, annak érdekében, hogy a lehető legpontosabb analóg jel legyen a végeredmény.

Szinte már művészi a látvány. (a kép minőségéért azonban elnézést kérek)

A Naim mérnöke azt is elárulta, hogy a jel torzítása leginkább a digitális-analóg (D/A) konvertertől függ, ezért erre minden készülék tervezésénél kiemelt figyelmet fordítanak. A Naim tervezői erre a célra a már jól bevált Burr Brown jelfeldolgozókat használják, melyeket Shark DSP Chip-pel egészítenek ki, mivel ez a páros remekül végzi a dolgát és a beiktatott filternek köszönhetően a digitális jelekből kiváló minőségű analóg hangot formál. Természetesen az alkatrészek minőségén túl a szoftveres részekre is kiemelt figyelmet fordítanak, mivel azon is legalább annyi múlhat, mint magán a hardveren.

A beépített alkatrészek kapcsán arra is fény derült, hogy a hálózati lejátszókban még a kondenzátorok sem a szokásosak, mivel az elterjedt darabokkal ellentétben a Naim-nél polisztirol-fólia kondenzátorokat alkalmaznak. A polisztirol kondenzátorok legfőbb előnye, hogy az elektromos töltést rendkívül gyorsan képesek felvenni, illetve leadni, így az egymást követő jelek a legkevésbé zavarják egymást. Jó tulajdonságuk mellett azonban van egy hátrányuk is. Nehéz őket forrasztani, mivel hamar megolvadhatnak, ezért ezek beszerelése kézi munkát és rendkívüli figyelmet igényel az összeszerelés során, így ezt a feladatot csak speciálisan képzett munkatársak végezhetik a Naim üzemében.

A különbségek jól láthatók, de az alapelv változatlan.

Meghallgatás

A részletes bemutatót és a technikai oktatást egy kis hallgatózás követte, ahol az előző nap eseményei szinte megismétlődni látszottak. A kategóriák közötti hang és minőségbeli különbségek jól hallhatók voltak, már a hálózati lejátszók cseréjének esetében is, ugyanúgy ahogy a mögéjük illesztett külső tápok esetében szintén. Minden egyes kategóriaváltás egyértelmű változást hozott és mindig abba az irányba, melyet az adott modell képviselt.

A hangminőséggel kapcsolatban a legfeltűnőbb talán az volt, amikor a legkisebb (és legolcsóbb) modellekből összeállított lánc szólalt meg és mi csak elégedetten hallgattuk. Más gyártónál ezt a hangot csak a csúcsmodellek esetében tapasztaltuk volna, ellenben itt már egy “belépő” összeállítással is simán megelégednénk a mindennapok során.

Itt már jó formában a Statement.

A streamer-ek mellett azonban időt szakítottunk a második napon kissé felemásan szereplő Statement meghallgatására is, mely már érkezésünk pillanatában be volt kapcsolva és a hálózati lejátszók bemutatása, valamint azok meghallgatása alatt is ebben az állapotban várakozott.

A bemelegítés úgy tűnik jót tett a zászlóshajónak, mivel az előző napon tapasztalt, az árcédulát látva kissé vitatható megszólalást, egy nagyon kellemes és valószerű hangzás váltotta fel. A korábbi enyhén mélyhiányos megszólalásnak nyoma sem volt, az arányok rendben és a zenekar minden tagja mintha teljes valójában lett volna jelen a helységben. A hallottak alapján egyértelműen és némi elkeseredéssel nyugtáztuk, hogy bizony ez a hang nagy valószínűséggel csak ilyen ár kifizetése mellett lehetne a miénk, mivel az elmúlt napokban meghallgatott darabok és összeállítások, bár néha egész jól, de csak megközelíteni tudták a csúcsmodell mai produkcióját.

Feltételeztük, hogy a korábbi, nem igazán szájtátós produkciót az elektronika friss bekapcsolása okozhatta az előző nap, mivel amit most hallottunk, az már valóban egy csúcsmodellhez illő volt. Jason-t kérdeztük is erről, de nem árult el részleteket csak mosolygott, ezért arra tippeltünk, hogy a második napon bekapcsolt Statement abban az állapotában maradt a harmadik napra is, így volt ideje rendesen bemelegedni a meghallgatásra.

Utolsó pillantás a Naim gyárára és irány haza.

Búcsú és a hazaút

Legnagyobb bánatunkra a délelőtt gyorsan eltelt és kísérőnknek, Jason-nek, valamint a Naim gyárának búcsút kellett intenünk, mivel egy gyors pakolást és pár órás buszozást követően várt ránk repülőgépünk, hogy a gyárlátogatás végére feltegye a pontot és hazaszállítson bennünket. Kissé fájó szívvel, valamint a három napos program tömény eseményeitől fáradtan köszöntünk el házigazdánktól és indultunk szállásunk, majd pedig a reptér irányába.

Már csak pár órára az otthontól.

A beszámoló végén nem maradt más hátra mint, hogy megköszönjük a Naim vezetőinek és munkatársainak a lehetőséget, kísérőnknek, Jason-nek a végtelen türelmet, melyre időnként szüksége volt és végül, de nem utolsó sorban utazásunk szervezőjének, a Horn Distribution [HU] Kft-nek a felejthetetlen programokat.