Az első nap szorosan időzített gyárlátogatása után a második nap kellemesebbnek ígérkező programot tartogatott, mivel a Naim közel teljes termékpalettájának meghallgatása volt a kitűzött cél. Azonban a készülékek mennyiségébe és a variációs lehetőségek sokaságába jobban belegondolva, már előre feltételeztük, hogy a kiváló elektronikák megismerése és meghallgatása mellett, ez a nap sem lesz kevésbé pihentető, mint az ezt megelőző volt.
Reggeli
Az első nap kimerítő programjait nagyrészt kipihenve ébredtünk, majd gyors készülődést követően indultunk reggelizni, ahol kissé biztonsági játékot űzve kávét és egy „Full English” menüt rendeltem. Utóbbi tojásrántottát, valamilyen leginkább hurkára emlékeztető grillezett kolbászt, gombát, paradicsomot és bacont, továbbá paradicsomos babot takart, amihez pirítóst is tálaltak.
A menüre nem lehetett panasz, még annak ellenére sem, hogy a paradicsomos bab és a grillezett kolbász szinte egésze a tányéron maradt, mert a hagyományos angol konyha ezen összetevői feltehetően hosszabb megszokást igényelnek egy alkalomnál.
A paradicsomos bab és grillkolbász nélkül is kiadós reggelit követően felszálltunk buszunkra és indultunk is a Naim gyára felé. Ma még a tegnapi napnál is komolyabb program várt ránk, mivel a neves gyártó szinte teljes termékpalettájának „tesztelése” volt a mai feladat.
Meghallgatás
A Naim gyárában Jason vidáman üdvözölte csapatunkat és azonnal el is indultunk a második nap programjának helyszíne felé. Az előkészített elektronikák és hangsugárzók egy nagyjából 50 négyzetméteres, akusztikailag kezelt, de a látványos csillapítóelemeket nélkülöző szobában vártak bennünket. A meghallgatásra váró készülékek mennyisége leginkább kellemesnek, de egyben rémítően soknak is tűnt, mivel a terveink alapján mindegyikük sorra fog kerülni még a mai napon.
A drága elektronikák meghallgatásának beszámolói általában jól hangzanak, de senki ne higgye, hogy ez mindig akkora élvezet, mint azt a legtöbben gondolnák. Pár óra után minden sok és unalmas. Ezzel házigazdánk is tisztában volt, ezért ennek megfelelően kíméletesen, valamint szakaszosan adagolta az információkat és a zenéket.
Jason elméleti alapokkal kezdett, majd a gyakorlatba is átültette mindazt, amiről mesélt. Utóbbihoz egy gurulós állványt készített elő, melyen a következő készülékek sorakoztak: Naim NDX 2 – hálózati lejátszó, Naim XPS – külső táp, Naim SUPERNAIT 2 – integrált erősítő, Naim NAC 202 – előerősítő, Naim SuperCap – külső táp előerősítők számára, Naim NAP 200 és NAP 250 végerősítő, Naim HiCap – külső táp.
Uniti sorozat
A meghallgatás azonban mégsem a gurulós állványon elhelyezett készülékekkel kezdődött, hanem a Uniti szériával, melyeket Jason egy másik polcról „varázsolt” elő. Elsőnek az Atom, azaz a sorozat legkisebb képviselője került bekötésre, mely látványán jót mosolyogtunk, mivel az apróság igen elveszettnek tűnt a két méretes Focal Maestro Utopia mellett. Az pedig már szinte mellékesnek is tűnt, hogy az erősítő nagyjából 800.000,-Ft-os árcédulája mennyire aránytalan a hangsugárzók 13.000.000,-Ft-os listaárához képest. Az első hangokat követően érkezett azonban az igazi meglepetés, mivel az aprócska Atom nem csak tisztességesen meghajtotta a termetes Maestro dobozokat, hanem csapatunknak nem volt olyan tagja, aki ne hallgatta volna szívesen a megszólaló produkciót.
Elsőre mindenki, ahogy mi is, azt gondolná, hogy egy ilyen apró kis erősítő semmit sem tud kezdeni ekkora méretű hangfalakkal, melyekbe ráadásul 27 cm-es mélysugárzókat szerelt annak gyártója. Ez azonban egy téves feltételezés, melyet házigazdánk élőben meg is cáfolt. Jason elmondta, hogy a Naim szakemberei elsősorban nem az erősítő méretének és teljesítményének növelésére, hanem annak minőségére koncentrálnak. Ezt a kijelentést teljesen alá is támasztotta az aprócska Uniti Atom produkciója, azonban a képet kissé árnyalja a csúcsmodell Statement csatornánkénti 1.000 W-os teljesítménye, de ugye egy zászlóshajó esetében már szinte semmit sem lehet elégnek nevezni.
Visszatérve a Uniti Atom kimenő teljesítményére (ami a gyári adatok szerint 2 x 40 W), meglepő volt, hogy bőven elegendőnek találtuk a hallgatási hangerőhöz még ebben, az átlagosnál jóval nagyobbnak nevezhető térben is. További érdekesség, hogy a tesztelt erősítők legnagyobbika (a zászlóshajót most félretéve), a NAP 500-as is „csak” 140 W-tal büszkélkedhet csatornánként, ami még így is bőven több, mint elégnek bizonyult az átlagos zenehallgatáshoz.
Az Atom után a Uniti sorozat további képviselői következtek a Star, majd a Nova személyében, ahol a nagyon hasonló hangot hallottunk és talán a stabilabbnak nevezhető megszólalás tűnt fel mindenkinek, a szolgáltatások gyarapodó száma mellett. Arra azonban nem kaptunk választ, hogy a kiegyensúlyozottabb megszólalás a nagyobb teljesítménynek vagy a komolyabban méretezett alkatrészeknek köszönhető a drágább Uniti modelleknél. Viszont annyit azért sikerült megtudnunk, hogy a Naim mérnökei a Uniti sorozatot inkább egy „játékszériának” tartják házon belül és a „valódi Naim” termékek a Classic modellektől kezdődnek, szerintük.
Jason azt is megemlítette, hogy a Uniti modellek mégis az egyik legkeresettebb termékeik közé tartoznak, mivel ez a sorozat már a Naim valódi hangzásvilágát és igényességét kínálja, a gyors telepíthetőség, valamint az egyszerű kezelhetőség mellett. Az pedig már csak hab a tortán, hogy mindezek mellé még a legújabb technikai megoldások is bekerültek a legolcsóbb sorozatba, melyek egy szépen megtervezett, minőségi anyagokból elkészített házban kaptak helyet.
Akik egy kiváló minőségű hifire vágynak, azoknak a Uniti széria már elhozza a „zenei nirvánát”. Azoknak viszont, akik számára ez még nem elég, most figyeljenek, mert a továbbiakban következik a Naim tudásának legjava.
Classic sorozat
A bemutató a Naim Classic szériájával folytatódott, ahol az egyetlen állandónak nevezhető darab egy Naim NDX 2 hálózati lejátszó volt, mely mögé elsőnek egy SUPERNAIT 2 integrált erősítő került. A sorozat nevének ellenére a mérnökök ezeket a „klasszikus” modelleket is már úgy tervezték, hogy a tulajdonosoknak ne kelljen kidobniuk a készüléket egy „upgrade” alkalmával, hanem azokat könnyedén lehessen fejleszteni, finomítani és egyben időtállóvá tenni.
A SUPERNAIT 2 hangján már az első pillanatokban is hallható, hogy komolyabb ligában játszik, mint a Uniti sorozat darabjai, pedig a legkisebb széria darabjainak sincs szégyenkezni valójuk. A Classic sorozat hangja pontosabb, finomabb és egyben valószerűbb, még annak ellenére is, hogy ez csak egy „alap”, mely hangját házigazdánk még több lépcsőben tovább fokozta.
Az „alap” hangzás után egy HiCap tápegység került az erősítő mögé, ami egy szabályzott külső áramforrás és annak ellenére, hogy teljesítménye nem szárnyalja túl a beépített társáét, mégis képes a hangminőséget egy újabb szintre emelni. A javulás nem okozott hatalmas változást, de mégis jól hallható volt a demonstráció alatt és az új tápegység bekötésével elért hangminőségről valóban csak elismeréssel lehet nyilatkozni.
Jason körbeadta a tápegységet, aminek következménye hosszas kérdezősködés lett részünkről. A leggyakrabban felmerült kérdések arra irányultak, hogy a 700 W-os külső táp miben jobb, mint a beépített, nagyjából megegyező teljesítményű, továbbá az összeköttetésül szolgáló kábel miért tűnik a megszokott daraboknál is vékonyabbnak? A feltett kérdések után tudatosult csak bennünk, hogy a HiCap, a 700 W-os teljesítménye ellenére, a Naim előerősítői részére készült, így már részben érthetővé is vált az egyik lényeges különbség. Azonban házigazdánk készségesen és kisebb előadás keretében válaszolt minden további kérdésünkre.
Ismerkedés a fizikával
A tápegységgel és a kábelezéssel kapcsolatos válasz egy hosszabb elméleti oktatásba torkollott, ahol Jason bemutatta a külső tápegységhez tartozó speciális SNAIC (Super Nait Audio Inter Connact) kábelt. Már magán a kialakításon is megdöbbentünk, mivel sem házigazdánk, sem mi nem ismerünk még egy olyan kábelt, ahol a jel az egyik irányba, a meghajtásra szolgáló „áram” pedig a másik irányba halad egy kábelben. A Naim mérnökei már a ’70-es évek óta alkalmazzák ezt a megoldást és a mai napig semmi nem indokolja, hogy ezen változtassanak, így ez egy teljesen Naim specifikus fejlesztés. A csillagpontos földelés és az alacsony feszültség (24 V) miatt, a tápellátás és a hasznos jelek egyáltalán nem zavarják egymást.
A külső tápegység a SNAIC kábel minden egyes PIN csatlakozóján más-más feszültséget szállít, így az egyes panelek különböző „mennyiségű volttal” működnek. Eltérő feszültség hajtja a mechanikát és az elektronikát sőt, a belső DAC-ot is, ezáltal tovább csökkentve a zajt (ami a Naim egyik vesszőparipája), növelve a jelszintet, így a végeredmény egy jobb minőségű hang.
A kábel nem túl emberes átmérőjére pedig egy egyszerű magyarázat szolgált. Mivel a Naim szakemberei alapértelmezetten a túlméretezésben hisznek, ezért ha vastagabb kábelre lett volna szükség, akkor azt alkalmaznak, ami elég hihetően hangzott az elmúlt két nap tapasztalatai alapján.
A kábelezésnél a DIN csatlakozó mellett elhangzó érvek szinte cáfolhatatlannak hangzottak, mivel minden egyes állítást konkrét, megfogható és mérhető dolog támasztott alá. Mindezekben nem volt semmi misztikum (ami talán kissé hiányzott is, mivel a hifi világában szinte már túl gyakori dolog), mindössze a nyers adatokkal kellett megelégednünk.
A lényeg röviden; az RCA kábelt nem a minőségbe vetett bizalom keltette életre 1980-ban, hanem pusztán a kényelem.
A minőséget főként a kábelek és a csatlakozók ellenállásával magyarázzák, mivel az analóg RCA kábelek ellenállása (impedancia) általában 50 ohm (a digitális változatoké 75 ohm), de az általánosságban használt és leggyakrabban alkalmazott RCA csatlakozóké viszont elérheti a 200 ohm értéket is. A kábelek ellenállása leggyakrabban megfelelő, de a magasabb értékkel rendelkező csatlakozók miatt a kábelben a jel reflektál (visszaverődik), ami további torzítást okoz. A Naim által alkalmazott DIN csatlakozók esetében nem jelentkezik ez a probléma, mivel maguk a dugók, ahogy a kábel is, 50 ohm értékkel rendelkezik, így a legoptimálisabb átvitelt biztosítják.
A torzítás pedig, mint azt tudjuk, minden „hifista” legnagyobb ellensége. A legtöbb alkalommal a különböző elektromos zavarok, interferenciák miatt érződik sokkal hangosabbnak, mélyben vagy magasban erőteljesebbnek a hang, ami sokaknak akár még tetszetős is lehet. A torzításnak köszönhető az is, hogy sokan nem is csavarják a hangerőgombot egy bizonyos állás fölé, mivel ott már „túl hangos” a zene. Azonban egy valóban komoly rendszeren még rendesen feltekert hangerő mellett is nyugodtan lehet beszélgetni, mert ilyenkor sem tűnik hangosnak, ami a különböző zavarok és torzítások a lehető legalacsonyabb szintre szorításának köszönhető.
Egy másik érdekesség, melyet házigazdánk részletesen kifejtett, hogy a Naim-nél a forrás minőségének maximalizálásában hisznek és annak ellenére, hogy a cég kínálatában is szerepel, mégsem ajánlanak külső digitális-analóg átalakítót (DAC) a Naim készülékeihez, mivel annak alkalmazása több problémát vethet fel, mint amennyi javulást hozhat a hangban. Ezt többször demonstrálták már és a legtöbb esetben a hangzásra nézve tragikus eredménnyel végződött egy külső D/A konverter beiktatása, ezért a Naim mérnökei nem a DAC-ot választják külön, hanem a tápegységet.
Egy külső DAC komoly interferenciát okozhat, valamint az alkalmazott digitális kimeneti megoldások miatt akár a kétszeresére is nőhet a zaj, ami ugye az egyik legfőbb ellenségnek számít a Naim berkein belül. Ennek ellenére mégis sokan a külső DAC-ok gyakran torzításokkal terhelt hangzását találják nyugodtabbnak, testesebbnek vagy akár részletesebbnek, teresebbnek, ami többnyire a mélyebb frekvenciák „hangsúlyosságának”, a magas hangok „lekerekítésének” vagy bizonyos frekvenciák kiemelésének és ezzel összhangban a fáziseltolódásnak köszönhető.
Vissza a Classic sorozathoz
Az elméleti oktatást és a gyakorlati kábel dugdosást ismét hallgatózás követte, ahol megtapasztalhattuk, hogy mi és mekkora javulást képes okozni egy rendszerben.
Következő lépcsőként a NAP 200, majd a NAP 250 végfok következett, melyek egymást váltva kerültek a SUPERNAIT 2 mögé, így az eddigi integrált erősítőre a továbbiakban mindössze csak az előerősítő szerepe hárult. A végfokkal kiegészített rendszer teljesítménye érdekes módon nem nőtt, illetve a NAP 200 esetében a gyári adatok szerint még csökkent is az eddigiekhez képest. Azonban ennek ellenére a megszólalás újra szintet lépett és a hangok még valóságosabbá váltak. Ennél a pontnál kezdtük igazán megérteni a Naim álláspontját, miszerint a teljesítmény csak egy sokad rangú tényező egy rendszer hangjának megítélésében, mert a minőségi megépítés, valamint a zaj- és zavarvédelem valóban nagyobb hatással lehet a hallható végeredményre, mint önmagában a wattok száma.
A további tapasztalataink is nagyrészt megegyeztek az elméleti oktatáson elhangzottakkal, mivel az erősítők külső tápellátásának cseréje hozta a legkisebb változást, a legnagyobbat pedig a lejátszóé. Az utóbbinál a külső táp beillesztését már döbbenetesnek is nevezhetnénk, mivel a hang valóban és jól hallhatóan egy kategóriával feljebb ugrott, ami természetesen köszönhető volt annak is, hogy ezt megelőzően már az erősítők is külső tápegységet kaptak. Mindenesetre a fejlesztések minden egyes lépcsője jól hallható változásokat, javulásokat hozott már külön-külön is, összességében pedig hatalmasat lépett előre hangminőségben a teljes, külső tápegységekkel feljavított rendszer.
A Classic sorozat darabjainak szinte maradéktalan felhasználásával (mindenből az abszolút csúcsot elérve) virtuálisan elköltöttünk bő tízmillió forintot úgy, hogy minden lépést, egészen a legelejétől élveztünk, minden fejlesztést valódi javulásnak éltünk meg és minden egyes lépcsőt követően elégedettek voltunk a kapott eredménnyel. Azonban ha kicsit spórolósra fogjuk, akkor már a feléből is egy több, mint korrekt rendszert építhetünk, ami szinte maradéktalanul kiszolgálja az „audiofilek” többségének igényeit is.
A Classic sorozatot „kivégezve” eljutunk az 500-as szériáig, ahol a javulást már drasztikusan meg kell fizetni. A Naim háza táján azonban nem bonyolították túl a dolgot és egyetlen elő- és végfokot kínálnak ebben a kategóriában, darabonként 8-8 millió forintért. Jobban belegondolva viszont ez nem is egy nagy összeg, mivel az 500-as sorozat felett már csak a Statement áll, ami az Ultra High-End kategóriát, azaz a legmagasabb lépcsőfokot képviseli és mint azt később tapasztaltuk, itt már aránytalanul magas árat kell fizetni minden apró javulásért.
Ennél a pontnál Jason átadta csapatunknak az eddig is használt iPad-et, így mindenki szabadon válogathatott a nagyrészt Naim Records felvételek között. A megszólalás rendkívül meggyőző, de ennek ellenére senki nem érezte hangban kétszer jobbnak (a közel duplázódó ár ellenére) az 500-as sorozatból összeállított rendszert, mint a korábbi „csúcsra járatott” Classic sorozat darabjait.
Társaságunk tagjainak véleménye az eddig hallottak alapján teljesen egybehangzó volt abban, hogy nagyjából mindenki a Classic szériáig menne el és azt „maxolná” ki a végletekig. Egy ilyen rendszerrel is már simán „neki lehet menni” bármilyen más összeállításnak és senkinek nem kell szégyenkeznie miatta. A drágább készülékek pedig nyugodtan megmaradhatnak a gazdagok játékának.
A Naim szinte teljes termékpalettájának végére érve, lassan elérkezett a második nap igazi csúcspontja, a Statement meghallgatása. Azonban az eddig csak szép csendben pihenő csúcsmodell, frissen bekapcsolt állapotában nem igazán nyűgözött le bennünket. A nagyjából 60 millió forintos árcédula mellett jóval nagyobb különbségre számítottunk a korábban hallottakhoz képest, valamint a hang is kissé mélyben hiányosnak tűnt, bár mindezek ellenére még így sem tudtunk róla igazán rosszat mondani.
Az általunk hallottakat Jason is tapasztalta, ezért megígérte, hogy a harmadik napon már egy rendesen felkészített Statement fog várni bennünket, hogy annak valódi képességeit ismerhessük meg. Házigazdánk ezen mondata egyben a gyárban aznapra tervezett program végszava is volt, így sok új tapasztalattal, élménnyel gazdagodva, kissé fáradtan és enyhe csalódottsággal tápászkodtunk fel a kényelmes kanapékról, majd indultunk a kijárat felé, miközben elbúcsúztunk Jason-tól és megköszöntük az egész napos közreműködését.
A második nap ezzel nagyjából el is telt a Naim gyárában, ahonnan kiérve egy kis városnézéssel, vacsorával, majd pár korsó sör mellett a hallottak megbeszélésével folytatódott a program. A korai lepihenés szintén tervbe volt véve, mivel a harmadik nap egy újabb helyi nevezetesség meglátogatásával indul, majd a Naim gyárában a hálózati lejátszók és reményeink szerint a jól bemelegített Statement meghallgatásával folytatódik, a végén pedig a hazaút viszontagságai is várnak még ránk.
