Ha olyan helyről érkezik meghívás, ahol a világ legnívósabb szórakoztató-elektronikai eszközei és a legdrágább Bentley-k audiorendszerei készülnek, akkor bizony nem szokás nemet mondani. Ennek szellemében én sem gondolkoztam túl sokat a válaszon mielőtt igent mondtam arra az útra, ami a Naim elektronikák szülőhazájába, Salisbury-be vezetett.
Indulás
Hajnali 2 óra. A telefon ébresztője jelzi, hogy ideje indulni. Csomagok összekészítve, bár túl sok mindenre nincs szükség a három napos meghívásra és a repülőn sem lesz hely a nagyobb poggyászoknak, ezért csak minimális a táskaszám. Pakolás szép csendben, nehogy a család felébredjen és indulás a reptérre, mivel 06:00-kor felszáll a gép. Az autópálya egyhangúságát csak néhány román rendszámos autószállító töri meg, forgalom szinte nincs, így időben odaérek a parkolóba.
Táska a vállra, kocsi bezárva, indulhatok a terminál felé, hogy megkeressem utastársaimat, mivel az invitálás nem kizárólag nekem szólt (de szép is lenne), hanem a Horn Distribution [HU] Kft. szervezésében, egy csoportos látogatás keretében kaptam a meghívást. A parkolóban összefutok Zsolttal, a Horn ügyvezetőjével, így együtt folytatjuk utunkat. A váróba érve a távolban feltűnik pár ismerős arc, ezért arra vesszük az irányt. Az összeverődött csoporthoz érve üdvözlöm az ismerősöket, bemutatkozom az ismeretleneknek és nyugtázom, hogy a korai indulás nem csak engem viselt meg, az ott lévőkön is látható az alváshiány néhány jellegzetes tünete.
Nívós társaság jött össze. A nagyobb hazai forgalmazók, mint például az Oktogon Audio, a Home Movie, az Audio Mekka, az Extreme Audio mind képviseltetik magukat, persze ki az aki kihagyna egy ilyen lehetőséget. Rövid, fáradt, de mégis izgatott beszélgetések zajlanak, amíg a beszállásra várunk.
A be-, fel- és leszállás nyugalmas és eseménytelen, aminek titkon örülünk. Egyedül a repülőgép üléseire lehet panasz, de ez a turistaosztály és az olcsó jegyár velejárója, ezért szót sem érdemel. Azonban a kicsit több, mint két órás repülőutat követően, apró kellemetlenségként majd három órányi buszozás vette kezdetét a Naim gyáráig, ahol már vártak ránk vendéglátóink.
A Naim legendája
A legenda szerint Julian, a Naim egyik alapítója nem volt megelégedve azokkal a felvételekkel, melyeket otthon hallgatott. Azt vette észre, hogy nem a felvételeknek vagy a hangsugárzóknak köszönhető az elégedetlensége, hanem az elektronikáknak, azok közül is elsősorban az erősítőnek. A felfedezést hosszas tervezés és kísérletezés követte, így hamarosan megszületett az első erősítő, amely hangjával már elégedett volt. A készüléket nagy becsben tartotta és büszkén mutogatta másoknak.
Miután ismerősei is meghallgatták erősítőjét, szerettek volna egy olyat. Majd az ismerősök ismerősei is kértek ebből a hangból. Valahol itt vette kezdetét a neves elektronikák sorozatgyártása. A kiváló és keresett termék már adott volt, de név még nem kapcsolódott hozzá, ezért Julian és barátai beültek egy helyi kocsmába, hogy a minőséghez megfelelő nevet találjanak. Sok órával és több korsó barna sörrel később egy rossz szóvicc bizonyult a legjobb ötletnek, ami a name (név) szó kissé elferdített változata lett. Ez végül annyira megtetszett kitalálóinak, hogy az ezt követően készülő elektronikákon már a Naim márkanév szerepelt.
Érkezés
A repülőtérről egyenesen a Naim gyárába visz utunk, ahol a megbeszélteknek megfelelően már vár ránk helyi idegenvezetőnk, Jason. Kedvesen üdvözöl bennünket, szavait pedig utunk szervezőjének hazai képviselője fordítja le számunkra is érthető nyelvre.
Az aulába Jason egy történettel indítja a látogatást és elmeséli, hogy a Naim alapítóját, az első erősítő megalkotásának sikerei után megkeresték, hogy tervezzen hozzá egy CD lejátszót, mivel az akkor volt elterjedőben. A high-end vonal természetesen megmaradt az LP-nél, de ennek ellenére látszott, hogy az igényes zenehallgatásra vágyók nagyobb része mégis az egyszerűbb, de emellett jó minőségűnek tartott CD felé fog fordulni. Az akkoriban még csak szárnyait bontogató új formátum miatt a Naim első embere személyesen utazott az Egyesült Államokba, ahonnan egy jókora CD gyűjteménnyel tért haza. Mivel a CD lejátszók tervezésében nem volt jártas, ezért felkért egy, az akkor újnak számító technológiát jól ismerő mérnököt, hogy tervezzen egy kompromisszummentesnek nevezhető lejátszót. Az eredmény annyira jól sikerült, hogy ez a tervező mérnök még ma is a Naim csapatát erősíti.
A Naim tervezői azóta tovább léptek és a fizikai adathordozók helyett inkább a digitális tárolás és lejátszás mellett tették le a voksukat. A mérnökök szerint az audio streaming jobb minőségű lehet és kisebb hibalehetőséget rejt magában, mint a fizikai adathordozók (például a CD lemez olvasása), mivel nem feltétlenül ugyan azok a bitek kerülnek kiolvasásra minden alkalommal, a hibajavításnak köszönhetően. A lemezről olvasott zene minősége továbbá függ a külső hőmérséklettől, a páratartalomtól, valamint több más tényezőtől is, melyek módosíthatják a lejátszó tulajdonságát. Ezeket a hibákat egy streamer egyáltalán nem vagy csak sokkal kisebb mértékben követi el, ezért a Naim fejlesztői inkább az utóbbi lejátszási módra koncentrálnak a jövőben. A gyárlátogatás utolsó napján mindezt demonstrálták és valóban nem vicceltek, amikor kompromisszummentes lejátszásról beszéltek.
A történet végére el is értünk az üzemhez, ahová az előírások miatt csak speciális, antisztatikus látogatói köpenyben léphetünk be, de mindenkit még le is „földelnek” egy speciális, cipőre ragasztható vezetékkel. A földelés elméletben megakadályozza a készülékekhez érve a kisüléseket, melyek negatív hatással lehetnek a további működésre. A biztonság maximális, még a jelentéktelennek tűnő munkafolyamtoknál sem kockáztatnak a gyárban. Mindemellett a leginkább bevált technológiákban bíznak, melyeket módszeresen fejlesztettek ki vagy szentimentális okokból, de a mai napig használnak.
A beöltözést követően azonnal büszkeségükkel, a zászlóshajó erősítőjüknek titulált (valószínűleg világviszonylatban is a legdrágább és legkomolyabb) Statement elkészítésének helyszínével és annak módszeres bemutatásával kezdünk. Alkalmi idegenvezetőnk az elkészült darabokról nem mint kész termékekről beszél, hanem próbálja azokat a tervezésük legelső pillanatától bemutatni. A Statement esetében ez nem kis feladat, mivel akkora projektbe, mint ennek az erősítőnek a megalkotása, a Naim még soha nem vágott bele korábban.
A Statement tervezése és fejlesztése kicsit túl is mutatott a cég lehetőségein, ezért külső forrásokat (bankhitel) kellett igénybe venniük. Mivel egy ekkora projekt több millió fontot is felemészthetett, a megtérülés ellenben kétséges volt, ezért már az induláskor mérlegelni kellett a kockázatokat. A szempontok között nem az eladott mennyiségen volt a fő hangsúly, hanem elsősorban azon, hogy egy ilyen erősítőről a világ minden pontján beszélni fognak. A vezetők úgy gondolták, hogy ha elkészül, akkor egy valóban páratlan, különleges minőségű, megjelenésű, méretű és erejű készüléket tudnak bemutatni. Abban bíztak, hogy ha a befektetés anyagi része nem is jár gyors megtérüléssel, a Statement akkor is nyomot hagy maga után a világban.
A projekt támogatóinak igaza lett, mert a Statement bejelentése valóban megmozgatta a világ audioközösségét, mivel elkészülésével egy olyan „monstrum” született, ami eddig még soha nem hallott hangminőséget produkált.
A Statement árcédulájára a méretéhez és hangjához illő, közel 65.000.000,-Ft-nak (igen, ennyi és nem a nullák számát sikerült elírnom) megfelelő összeg került, amit részben indokolhat, hogy számos teljesen egyedi technológiát és rengeteg különleges minőségű alkatrészt gyártottak hozzá. Azonban, hogy a fejlesztésbe fektetett hatalmas összeg megtérüljön, a Naim a zászlóshajóhoz készült technológiákat és alkatrészeket elkezdte fokozatosan beépíteni olcsóbb modelljeibe is. A nagyobb darabszám olcsóbbá tette az alkatrészek gyártását, ezért a kisebb modellek előállítása nem csak nyereséges maradt, hanem a gyártó versenyelőnybe is került a piac további szereplőivel szemben, akik még jóval drágábban sem tudtak hasonló minőséget kínálni.
Apró érdekesség, hogy a Naim és a Bentley szoros együttműködése bár köztudott dolog, de a csúcstermékek közel azonos árazása már egy kevésbé ismert információ. Érdekes hasonlóság például, hogy a Statement erősítő ára majdnem pontosan megegyezik azzal az összeggel, amit egy Continental GT-ért kell egy Bentley szalonban hagyni.
Drága, de kifizetődő fejlesztés
A Statement gyártó részlege nagyon komoly benyomást tesz ránk. Felül egy sínrendszer fut körbe, mely segítségével biztonságosan mozgathatók, forgathatók az egyes elemek, amire szükség is van, mivel a csúcsmodell egységei darabonként 100 kg-ot nyomnak. Itt nem csak a termékek biztonságáról van szó, hanem egyszerűen a mozgathatóságról és a dolgozók testi épségéről, ami elsőre kissé furának tűnik egy „erősítőgyárban”.
Az egész gyártósorban a legjobb, hogy mindent teljesen „hülyebiztosra” terveztek, ezért a hiba lehetősége szinte kizárt. Még maga a munkapad is szabadon állítható, paraméterezhető az egyes munkafázisok követelményeinek és az ott dolgozók egyéni igényeinek megfelelően.
Érdekes és egyben őszinte beismerés, amikor egy gyártó részéről felvállalják, hogy ők sem tudnak mindent. Jason elmeséli, hogy a kutatási és fejlesztési részlegüknél sok dolog valójában nem is nevezhető fejlesztésnek, hanem leginkább a „felfedezés” szó illene rájuk, mivel számos dologban a próbákat és nem a méréseket vagy a számítógépes modelleket részesítik előnyben.
Számos kísérletet végeztek azzal kapcsolatban, hogy az egyes áramköri alkatrészek mekkora távolságra legyenek egymástól, a kábelek milyen hosszan, hányas kötegekben és mekkora ívben hajlítva kerüljenek elhelyezésre. A gyártó „felfedezései” közé tartozik még a készülékek belsejében a panelek felfüggesztésének megoldása vagy a hátoldali csatlakozók kialakítása, melyek végső kivitelét több száz sikertelen próbálkozás előzte meg.
A Statement hátoldalán például már az odakerült kismegszakító látványa is megdöbbentő, de képesnek kell lennie akár 1400W leválasztására is, így részben érthető a mérete. A tápcsatlakozó „lötyögése” nem csak természetes, hanem egy aprólékosan kikísérletezett megoldás, ami a tökéletest megközelítő elcsatolást biztosítja az alaplaptól, a káros rezonanciák kiküszöbölésének érdekében. Ez utóbbi megoldás egyébként az összes Naim készülékre jellemző, nem csak a legfelső kategória képviselőjére.
A hangszórókábelek csatlakozói szintén példásak. Nem csak simán fogadják a méretesebb vezetékeket, de egy dupla csavart is tartalmaznak (szó szerint), mivel a menetes részénél egy kúpos egység képes beszorítani a csupasz kábelvégeket és a banándugókat is, a maximális kontaktus biztosítása érdekében.
Ahogy maga a Statement, úgy a csomagolása sem gyerekjáték, mivel nem csak megvédenie kell, hanem elbírnia is a 100 kg-os szörnyet. A csomagoláshoz használt koffereket egy koncerthelyszínek költöztetésére specializálódott külsős cég gyártja a Naim részére, így azok akár az extrém igénybevételt is kibírják.
Az üzem egyik sarkában két méretes hangsugárzót fedezünk fel, melyeken a gyártó logója látható. Pár percre meg is állunk, mivel eddig még soha nem volt szerencsénk Naim hangfalakhoz, de idegenvezetőnk gyorsan megnyugtat, hogy a jövőben sem gyakran lesz, mivel a Focal akvizíciójának következményeként ezek a hangsugárzók nem kerültek és nem is kerülnek forgalomba. A különleges megjelenésű, nagydarab dobozokat szívesen meghallgatnánk, de erre sem időnk, sem lehetőségünk nincs, így folytatjuk utunkat az üzem még nem látott részei felé.
Utunk a Statement burkolatának főbb darabjaihoz vezet, ahol nagyon komoly kinézetű, egy darab alumíniumtömbből elkészített elemekkel találjuk szembe magunkat. A precíz, gondos és látványos megmunkálás mellett nagy figyelmet fordítottak az interferenciák kiküszöbölésére, ezért nem csak az egyes elemek helye, hanem a beszerelt elektronika egységei is teljesen külön vannak választva a Statement belsejében. A táprész szintén teljesen különálló szekcióba került, így a három torony valójában hat részből (3 rész elektronika, 3 rész tápegység) áll össze.
Tovább indulva kellemes meglepetés ér bennünket. Azt már régóta tudjuk, hogy magyarokkal a világ bármely pontján találkozhatunk, de hogy pont a Naim gyár egyik összeszerelő során fussuk össze egy földinkkel, az már valóban ritkaság.
A Naim csapatát már jó fél éve egy magyar lány is erősíti, aki köszöni szépen teljesen jól érzi magát, mivel szereti a nívós elektronikákat. Eredetileg kisegítő munkaerőként érkezett, de kézügyességét látva megkérték, hogy a szerződése lejártát követően is maradjon. Ma már egy óra alatt elkészít egy komplett erősítőt és emellett több készülék gyártásáért is felel. Nagy jövő várhat még rá Salisbury-ben.
Az összeszerelés néhány részletén mosolygunk, párat pedig még értelmezni is alig tudunk, de kísérőnk megnyugtat, hogy ezek a dolgok már hosszú évek, évtizedek óta kiválóan működnek, így teljesen felesleges a cseréjük. Ezek közé tartozik például az alkatrészek beépítését végző gép is, mely nem a legmodernebb és nem is a leggyorsabb a világon, de mindezek ellenére nagyon precízen, pontosan teszi a dolgát.
Az alkatrészeket beépítő gépet vezérlő gép (de szép kezdet ehhez a mondathoz) egy számítógép-őskövület és mint megtudjuk, Ő a legrégebbi „munkatárs” a gyárban. Mondhatni ezzel a géppel kezdődött a Naim gyár története, mivel még maga a márkaalapító Julian vásárolta. Kora nem befolyásolja képességeit, a rábízott feladatokat a mai napig hibátlanul ellátja.
A Naim szakemberei még az olyan apróságokat is fontosnak tartják, mint például a panelekre felhelyezett alkatrészek lábainak túloldali túlnyúlása. Az átnyúló lábak hosszát, azok irányát, de még a forrasztás formáját is pontosan meghatározzák, amit nem felejtenek el kinyomtatni és a munkaállomásokon dolgozók orra elé ragasztani.
A végeredmény pedig önmagáért beszél, mégpedig olyannyira, hogy az elkészült paneleket hosszú percekig csak nézegetjük és nincs olyan tagja csapatunknak, aki legalább egy fotót ne készítene a végtelenül precízen elhelyezett és beforrasztott alkatrészekről.
Érdekes részletek
A Naim-nél is tudják, hogy a kábelek fontosak. Azt is tudják, hogy sok jó kábel létezik a piacon és azt is, hogy az emberek szeretik ezeket cserélgetni. A Naim szakemberei azonban esküsznek arra, hogy az általuk használt kábelek egy nagyon szigorú válogatáson esnek át mielőtt a készülékek mellé kerülnének, ezért nem feltétlenül javasolják azok cseréjét.
Mindezt megerősíti az is, hogy az egyik és talán legérdekesebb kábeles misztikum a Naim-nek köszönhető. A gyártó szerint a legfontosabb dolog a kábelek „stresszmentesítése”, amihez egy speciális gépet is készítettek. Az eljárás lényege, hogy a géphez kapcsolt, ráakasztott kábeleket pontosan 172-szer (hogy miért ennyiszer, arra nem kaptunk részletes választ csak azt, hogy ennyiszer szükséges) megrázzák az egyik, majd ugyanennyiszer a másik végénél fogva, így a gyártás során az anyagszerkezetben kialakult feszültségek megszűnnek. A stresszmentesítést követően sokkal lazább és lágyabb lesz a kábelszerkezet, ennek köszönhetően pedig javul a jelátvitel, amit már számos alkalommal független újságírók is megerősítettek az elmúlt évek során.
A Naim által kifejlesztett és gépesített stresszmentesítés azonban nem egy új keletű dolog, mivel a „hardcore high-end” rajongók már évtizedek óta alkalmazzák, bár megfelelő gép hiányában ők konkrétan a földhöz, pontosabban valami puhább felülethez szokták csapkodni az új kábeleiket. A Naim megoldása azonban egy sokkal „humánusabb” eljárás, amihez a dugókat sem kell leszerelni vagy fokozottan figyelni arra, hogy ne sérüljenek meg, így a gyártó részére csak javasolni tudjuk egy ilyen gép otthoni változatának piaci bevezetését.
Ha már a kábelekre terelődött a szó, kaptam az alkalmon és rákérdeztem a tápkábelekre. Kíváncsi voltam, hogy azok milyen speciális tulajdonságokkal rendelkeznek. Házigazdánktól az a rövid válasz érkezik kérdésemre, hogy nem használnak speciális tápkábeleket, mivel a Naim szakemberei a tervezésben és az alkatrészek megfelelő elcsatolásában hisznek, így további megoldásokra nincs szükség, mivel azok nem befolyásolhatják a hangot.
A választ részben cáfolja nemrég készült tesztünk, ahol egy Naim Uniti Star közreműködésével hallgattunk meg pár tápkábelt és igencsak jelentősnek nevezhető különbségeket hallottunk. Mindenesetre, ha a Naim szakemberei a tervezés más pontjainak tulajdonítanak kiemelt jelentőséget, azt is elfogadjuk, mivel ők értenek hozzá igazán.
A gyárlátogatás következő állomása a szerviz, ahol nagyrészt a meghibásodott készülékek újraélesztése történik, de emellett itt kerül sor a bevezetésre váró példányok tesztelésére és a kiállításokon résztvevő demódarabok karbantartására is.
Meglepetésünkre a polcokon igazi matuzsálem darabokkal is találkozunk, mivel a Naim gyárában nem csak az újabb, hanem a náluk készült bármelyik modellt meg tudják javítani, kortól függetlenül. Képesek a közel 30 éves típusokat is teljesen felújítani, amiben nagy segítségükre van, hogy a legtöbb alkatrészük házon belül készül, így akad bőven utánpótlás. Egyedül az optikai olvasók cseréjénél akadhatnak problémák, mert azokat külső beszállítóktól vásárolták, de az ilyen esetekben a régi készülék beszámítása mellett biztosítanak kedvezményt egy új modell vásárlására, ami szinte egyedülálló a világon.
A Naim nagyságrendileg 650 hivatalos viszonteladóval rendelkezik világszerte, de az eladott darabok mennyiségének ellenére mégis elegendő egy nagyjából 30 négyzetméteres szervizközpont, ahol ráadásul még marad energia a régi ügyfelek készülékeinek garancián túli ápolására is. Mindez annak köszönhető, hogy a gyártó mindössze 2-3 százalékos meghibásodási aránnyal büszkélkedhet, ami kiemelkedően alacsony szám a szórakoztató elektronikai üzletágban.
Az üzemben azonban nem csak a raktár és a szerviz polcain sorakoznak a készülékek. Egy külön részleget tartanak fenn arra a célra, hogy minden egyes darabból megőrizzenek egy példányt, ami valaha lekerült a gyártósorról. Ennek köszönhetően minden létező modellből legalább egyet találni a polcokon, így nem nehéz kontrollmérést végezni a hibás készülékek javításához vagy egy több évtizedes darab felújításához.
A rendkívül alacsony hibaszázalék azonban nem a véletlen vagy a szerencse műve, mivel minden készülék négy különböző teszten is átesik mielőtt becsomagolnák. A Naim minőségbiztosítása szinte kikezdhetetlen, de egy prémiumterméknél nem megengedhető luxusnak számítana, ha a készülék a használatba vétel után nem sokkal már a szerviz polcán landolna.
A minőség fenntartását tovább erősíti, hogy rendelkezésre állnak olyan referencia modellek, ahol egy plexilap alatt látható az „összeszerelési minta”. Ennek köszönhetően minden darabnál van összehasonlítási alap, így százból száz készülék úgy is néz ki, mint a referenciakészülék.
A Naim készülékeinél az sem elhanyagolható, hogy minden egyes darabot az elsőtől az utolsó csavarig egy adott szakember szerel össze, így bármelyik modell esetében, annak sorozatszáma alapján nyomon követhető, hogy ki és mikor végezte annak összeszerelését.
A készülékek a „mindent a hangminőségért” elv alapján készülnek, ezért érdemes pár pillantást vetni a belsejükre is. Nem csak a precíz kábelezés csodálatos (amit akár kényszeresnek is nevezhetnénk), hanem a részletmegoldások is szemet gyönyörködtetőek.
Egyes modelleknél a hűtőbordák tömör rézből készülnek, ami már önmagában is ritka és drága dolog. Ráadásul a hűtőbordákat feketére eloxálják, mivel a sötét szín és a matt felület bizonyíthatóan jobban vezeti a hőt, a más színű és felületű megoldásoknál. Mindezt tovább gondolva a hűtőelemeket a burkolathoz illesztik, mely így további hőelvezetőként szolgál. Ez egy zseniálisnak nevezhető megoldás, mivel ennek köszönhetően a készülékeket nem kell hűtőnyílásokkal ellátni, így anélkül lehetnek esztétikusak, hogy a kinézet a legkisebb mértékben is befolyásolná a működést.
Minden egyes apró kiegészítő jelentőséggel bír, így a készülékek talpa is. A merev felfüggesztésű belső panellel készült termékek műanyag, szilikongumi betétes talpat kapnak, amíg a rugóra függesztett belsővel rendelkezők alumínium lábakat. Kommersz kinézetük ellenére az alkatrészek többsége egytől-egyig speciális tervezésű és sok esetben az adott modellhez egyedileg készült darab.
A gyártás utolsó lépéseként minden elkészült modellt nem csak megmérnek, hanem meg is hallgatnak, a Uniti Star-tól egészen a Statemet-ig, így valóban csak a hibátlan darabok kerülhetnek ki a gyárból. A gyártás ezen utolsó lépését feltehetően sokan elvállalnák, ezért jelezzük, hogy erre a posztra folyamatos a túljelentkezés.
Az üzemből kifele tartva teszünk egy kört a Naim központi raktárában is, ahol a több méter magas Statement-tornyok mellett és a további drága modellekkel telerakott polcok között csoroghat kicsit a nyálunk. A raktárlátogatás viszontagságait követően, azonban nem marad más az első napra, mint utunkat szállásunk irányába folytatni, mivel még pár helyi nevezetesség meglátogatása is tervben van, egy rövidebb pihenőt követően.
Sör és látványosságok
Szállásunk, a The Chapter House vár ránk, ahol gyorsan lepakolunk. A gyárlátogatás első napjának fáradalmait a panzió bárjában próbáljuk kipihenni, ahol nem hagyjuk ki a helyi legnépszerűbb Guinness-t és az IPA sört sem. Sokat azonban nem időzünk a pultnál, mivel a helyi nevezetességek szemrevételezése még szerepel a tervben, valamint a korsónkénti 6 fontos ár sem a mi pénztárcánkra lett szabva, így tovább indulunk, hogy megnézzük Salisbury nevezetes katedrálisát.
Nem kellett messze mennünk, mivel alig pár száz méterre van a szállásunk a Salisbury katedrálistól, ami egy lenyűgöző építmény. Méreteiben és kidolgozottságában egyszerre hatalmas és aprólékos, ami élőben és közelről hihetetlenül látványos. Aki teheti egyszer mindenképpen látogasson el ide, megéri.
A helyi látványosságok megtekintése és a vacsoraként feltálalt, komoly méretű steak elfogyasztása után mindenki elindul a szobájába pihenni, mivel már az első nap is elég fárasztónak bizonyult és még további kettő vár ránk. A pihenés szinte kötelező, mivel idegenvezetőnk elköszönés előtti utolsó mondata alapján, a második nap egy Naim Statement és egy Focal Maestro Utopia páros meghallgatásával indul, ahol reményeink szerint maradandó élményben lesz részünk.
