Nagymenő – Heco Celan Reference 9 hangsugárzó teszt

A Heco Celan Reference 9 nem csak szériájának csúcsmodellje, hanem egy olyan hangsugárzó, amelyet a high end kategóriába pozicionált a gyártója. Ez utóbbi azért érdekes, mert árazása alapján jelenleg inkább a globális középmezőnyhöz kellene tartoznia.

A Celan Reference 9 a jelenlegi Celan modellcsalád csúcsát képviseli, ami a kifutott Celan GT széria utódjának tekinthető. A csúcsmodell nem csak megjelenésével hívja fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy gyártója high end modellként mutatja be, azonban a középkategóriára mostanában jellemző árcédula került mellé.

Annak érdekében, hogy kiderítsük mi is az igazság fogtuk magunkat és kerestünk egy tesztre fogható Celan Reference 9-et, hogy személyesen is megismerjük ezt az ellentmondásos modellt.

Megjelenés

A Celan Revolution 9-cel szemtől-szemben először mérete, majd formaterve lep meg bennünket. A kabinet magassága közel 120, szélessége lábakkal együtt 38, mélysége pedig 44 centiméter, amely méretekhez tekintélyes 39 kg-os súly társul darabonként. A doboz külső borítása fényes fekete lakk, de espresso és szatén fehér színekben is elérhető, ráadásul az utóbbi két változat még pénztárca barátabb árazást is kapott, mint a lakkfekete változat.

A megjelenés a gyártó korábbi modelljeitől szokatlan és leginkább az audioipar neves, olasz modelljeinek formavilágát idézi. A frontoldal irányába lejtő tetőlap és a hátrafelé keskenyedő, szinte már „lantalakot” formázó kialakítás itt is komoly megjelenést biztosít, ami egyben szoborszerűvé is teszi a Reference 9 modelleket. Az élek határozott kerekítést kaptak, a doboz alá pedig egy komplett talprész került, ami túllóg a kabinet méretein. A formai játékoknak köszönhetően, fotókon és kissé távolabbról szemlélve jelentős méretei ellenére sem tűnik túl nagynak, azonban a közvetlen közelében már érezni, hogy a gyártó nem fogta vissza magát a Revolution 9 tervezésekor. Mellette állva egyszerűen hatalmas.

Persze a méret nem minden, de jelenlegi tesztalanyunk komoly méreteihez, precíz illesztések és minőségi anyaghasználat is tartozik, ami már a meghallgatást megelőzően is bizalomra adott okot.

A nagyméretű dobozba hasonlóan nagy hangszórók kerültek és a gyártó a darabszámmal sem fukarkodott. Legfelül egy 170 mm-es közép, alatta egy 30 mm-es magassugárzó, tovább haladva pedig két 200 mm-es mélysugárzó kapott helyet az előlapon. A gyártó a közép- és mélysugárzóknál a megszokott kraft-papír membránokat alkalmazta és mindegyik hangszóró öntött alumínium kosarat kapott. A magassugárzó egy különleges selyem-keverék dóm (High Energy PFC), amit dupla mágnessel és ferrofluid hűtéssel láttak el. A hangszórók körüli gyűrűk szálcsiszolt kinézete kissé megtöri az előlap felületének egyhangúságát, a magassugárzó körüli „hullámos” kialakítás pedig akusztikus lencse szerepét tölti be, segítve a magas hangok jobb irányítottságát.

A hátoldalon szintén „németes rend” uralkodik. Legalul a kettős kábelezésre vagy kettős erősítésre felkészített, jó minőségű hangszóró-csatlakozók foglalnak helyet, melyek alkalmasak a magas hangok intenzitásának növelésére/csökkentésére (+/- 2dB) az összekötő lemez áthelyezésével. A terminálok fölé az áramlástanilag optimalizált reflexnyílás párosa került, melyek szintén igényességről tanúskodnak, mivel anyaguk fém (feltehetőleg alumíniumöntvényből készültek) és rögzítésük jól láthatóan csavarokkal történt, hogy a káros rezonanciáknak legkisebb esélyét is kizárják.

Az ilyen apróságok, pontosabban a legapróbb részletekre való odafigyelés képes igazán igényessé tenni egy terméket, amely helyet kér magának a felső kategóriában. Az igényességet tovább erősíti a Celan Revolution 9 prémium minőségű Oehlbach belső kábelezése, ami azt is igazolja, hogy a nem látható részletekre is megfelelő figyelmet fordítottak a tervezők.

További apróság, hogy a hangszórókat takaró szövet mágneses rögzítést kapott, valamint a talprészhez nem csak állítható fém tüskéket, hanem gumilábakat is mellékelt a gyártó.

A gyári adatokkal sokat nem szoktunk foglalkozni, mivel sok gyártó szereti „szépíteni” ezeket különböző részletek közlésével, elhallgatásával vagy másoktól eltérő mérési metódussal, de azért a fontosabb gyári paramétereket leírjuk. A Revolution 9 felépítése 4 hangszórós és 3 utas, terhelhetősége 450/280W, érzékenység 93dB, a keresztváltó 230 és 2.800Hz-en dolgozik, az impedancia 4-8 ohm, a frekvenciaátvitel pedig 19 és 52.000Hz között van.

Meghallgatás

A meghallgatáshoz a Luxman L-505uXII erősítőt, Marantz SA-11S2 CD játszónkat és egy Bluesound Node 2i-t fogtunk be. A kábelezés az Inakustik Referenz sorozatából érkezett, az áramellátásról pedig LightSpeed Air tápkábelek gondoskodtak. Forrásanyagnak Allan Taylor, Karen Souza, Daft Punk és Havasi Balázs albumai között válogattunk és hamarosan össze is álltak tesztünkhöz a megfelelő zenék.

Allan Taylor-ral kezdünk és azonnal feltűnik a precíz, de mégsem „németesen rideg” megszólalás, a hatalmas tér és a feszes, részletes mélytartomány. Az énekhangra nincs más jelzőnk, csak a szenzációs. Az énekes teljes méretben van jelen, hangja pedig betölti a szobát. A gitár megszólalásában minden apróság feltűnik, azonban mégsem precízen analitikus az előadás.

Karen Souza előadása szintén megerősíti a korábban hallottakat. Az énekhang minden apró részlete, de még az énekes lélegzetvétele is jól hallható, ahogy a hangszerek húrjain csúszó ujjak szintén jól érzékelhetők. A színpad komoly mélységet mutat, de a szélesség és a magasság is tekintélyes méretekkel rendelkezik. A zenészek elhelyezkedése pontos, a közönség apró zajai pedig rendkívül valósan jelennek meg körülöttünk.

Daft Punk albumunk sem hozza zavarba a Revolution 9 párost és olyan mélytartományt hoz ki belőlük, hogy szinte el sem akarjuk hinni amit hallunk. A nem átlagos méretű mélysugárzók nagyon szépen adják vissza a legmélyebb regisztereket is, miközben végig megőrzik feszességüket, pontosságukat és részletességüket.

Havasi Balázs koncertje következett, ahol a megszólalás ismét komoly benyomást tesz ránk, bár kicsit másként, mint korábban. A zongora távoli hangja olyan, mintha a színpadtól távol lennénk egy hatalmas koncertteremben, majd a sorban bekapcsolódó vonósok is megjelennek és szépen, egymástól megfelelő távolságra játszanak, miközben mi virtuálisan közelítünk a színpad felé. A dobok hangját külön kiemelnénk, mivel néha már olyan mélységekbe merészkedtek, hogy önkéntelenül is megnéztük nem hagytuk véletlenül bekapcsolva valamelyik mélysugárzónkat. Az előadás összhangja nagyon jó, miközben a részletesség sem marad a háttérben, a megszólalás dinamikája pedig már szinte egy valódi koncertre emlékeztet.