Mire elég 50 watt? – Marantz NR1608 teszt

A Marantz már több, mint 60 éve a hifi és közel 3 évtizede a házimozi meghatározó szereplője, elektronikái pedig egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A minőségi hanggal szinte egybeforrt az egyedi megjelenés, ami már a gyártó védjegyének is számít.

A piacon talán a Marantz az egyetlen, aki a legalsóbb kategóriás AVR-jeit már hosszú évek óta kizárólag csak karcsú kivitelben kínálja, de mivel ezeknél a készülékeknél is évről- évre bővül a szolgáltatások köre, kíváncsiak voltunk, hogy idén mi fért bele egy nagyjából 10 centiméter magas dobozba.

Megjelenés

Az NR1608 a gyártó második legkisebb darabja, de szolgáltatásait tekintve már mindet tud, ami manapság egy tisztességesen felszerelt házimozi erősítőtől elvárható. Tápegysége 7 csatornát képes meghajtani, 2 darab subwoofer kimenet kapott rajta helyet, 5.1.2 formációban önerejéből meg tudja szólaltatni a Dolby Atmos és DTS:X hang formátumokat, a 8 darab HDMI bemenete pedig teljes körű 4K támogatottságot (4K/60Hz teljes átvitel, 4:4:4 szín felbontás, HDR és BT.2020, valamint Dolby Vision és Hybrid Log Gamma kompatibilitás) biztosít. A D+M csoport tagjaként belekerült a Heos elnevezésű vezeték nélküli multi-room megoldás is, ami ennek központi elemévé teheti, további Heos-kompatibilis hangszórók alkalmazásával.

Megjelenése a szokásos „marantzosan elegáns”. A szimmetrikusan elhelyezett hangerő és a bemenetválasztó között kapott helyet a kijelző, aminek méretét pozitívumként értékeltük, mivel a nagyobb SR modellcsalád két kisebb típusán csak egy kis méretű, kör alakú ablakocska a megszokott, ezért örülünk, hogy a gyártó ezt nem vezette be az NR modelleknél.

A szálcsiszolt előlap minőségi megjelenést biztosít és valóban fém, nem csak annak látszik. Esetünkben ez a készülék előlapjának középső részére vonatkozik, mivel a két szélén található íves idom már műanyag, de ez egyrészt a nagyobb modelleken is így van, másrészt ezzel együtt is nagyon elegáns, főként a pezsgő-ezüst színű változat.

Ez a modell, adatai alapján 50 watt teljesítményre képes csatornánként 8 ohm terhelés mellett, bár megfelelő körülmények között akár 90 wattot is ki tud préselni magából. Mi inkább a szerényebb adatoknak hiszünk, mint a gyártók között zajló „adatháború” eredményeinek. Részben ezért voltuk kíváncsiak, hogy a gyártó által megadott teljesítmény mellet mire képes a „kis marantz”, részben pedig azért, mert a Marantz-ok hangját régóta kedveljük, így mindig örülünk, ha hallunk egyet.

Meghallgatás

A meghallgatás 5.1 összeállításban kezdődött és az NR1608 mellé a Sonus Faber kisebbik Principia 5.0-ás hangfalszettjét (5, 1 és C) állítottuk. A legmélyebb hangokat a sarokban pihenő lévő KEF Kube 10b-re bíztuk, a kábeleket pedig az Inakustik kínálatából válogattuk össze, LS hangszórókábelek és Premium összekötők formájában.

A meghallgatás előtt egy bemérés következett, ahol az Audyssey ezen változata is a már szokásosnak nevezhető „hibákat” produkálta, így szükség volt némi finomhangolásra a dobozok frekvenciavágásaiban. Viszont örömmel vettük észre, hogy már használható az Audyssey MulitEQ Editor App, ami igaz fizetős, de tapasztalataink alapján jól használható és részletes beállításokat tesz lehetővé. Ki kell emelnünk, hogy az NR1608 menürendszerét nagyon szerettük, ahogy általában az újabb Denon-ok, Marantz-ok esetében, mivel egyszerű, letisztult, logikus és könnyen megtalálható minden menüpont és beállítási lehetőség.

Mikor a beállításokkal elkészültünk hozzáfogtunk a teszthez, ahol a Jurassic World-del indult a meghallgatás. Ezt a mozit igaz, hogy már jóval többször láttuk és hallottuk, mint azt egészségesnek lehetne nevezni, de rendszerpróbáló hangja miatt, mégis gyakran alkalmazzuk a tesztek során.

A teljesítményadatok valóban közelíthetnek a gyártó által megadottakhoz, mert a hangerőt rendesen fel kellett tekernünk, hogy ne találjuk kevésnek. Ehhez az NR1608 teljesítménybeli tudásának nagyjából 70-80%-át kellett kihasználnunk, ami egyben megnyugtató is, mivel láthatólag nem lesz kevés a papíron alacsonynak tűnő wattok száma.  A részletesség feltűnő, minden apró nesz, zörej jól hallatszik és az effektek vagy a beszédhangok (ami ez esetben inkább kiabálás) sem nyomják el ezeket. A párbeszédek érthetősége jobb, mint ebben a kategóriában megszoktuk, a center hangját nem akarják túlharsogni a frontok és ami még nagyon kellemes, az a tér. A Marantz készülékeit (sok más kellemes tulajdonságuk mellett) azért is szeretjük, mert a megszokottnál nagyobb teret képesek létrehozni és ez nincs másként most sem. A magas hangok élénkek és néha kicsit már túlzásba is esnek, de ez mégis jól áll neki. Összességében kellemes és kiegyensúlyozott a felső tartomány, a dinamika elfogadható, a mély hangok pedig kellően megfogottak, bár egy kicsit mehetne mélyebbre a sub tartomány, de a mennyiségével nincs gond.

A dinók után tettünk egy próbát a John Wick első részével, ahol az autósüldözés alatt már szinte a hideg kirázott a V8-as motorhangtól. A hangerőt és a dinamikát rendben találtuk, ahogy a pince betonpadlójának feltörése közben lecsapó kalapács hangja is már valóságosnak tűnt, csak a korábbi apró hiányosságok voltak tetten érhetők.

Egy kis időre áttértünk zenei anyagokra, ami olyannyira jól sikerült, hogy ezt követően sztereóban is kellett tennünk egy próbát, pedig eleinte nem terveztük. A Marantz-ok erősségének talán zenei képességüket lehetett nevezni, ami most ismét megmutatkozott, már a többcsatornás zenei anyagokkal kezdődően. Michael Bublé koncertfelvétele kellemes zongora, gitár és énekhanggal fogad. Jók az arányok, nincs különösebb kiemelés sem alul, sem felül, szép semlegesnek nevezhető a hangzás. Egy cseppnyi testesség talán ráférne időnként a hangra, pedig most nem érezzük a mélyeknek azt az apró hiányát, ami filmek esetén feltűnt. A térérzet még jobb, mint korábban, a közönség neszei, morajlása, az időnkénti taps, mind-mind rendesen körülvesznek bennünket.

Az eddigiek után kíváncsiak lettünk, hogy versenyzőnk mire lehet képes sztereóban, így tettünk egy próbát kétcsatornás anyagokkal, ami nem igazán a legfőbb elvárás egy AVR esetén. Sokat hallott jazz felvételeink kezdeti hangjai kellemesek és örömünkre ez a továbbiakban is így marad. A hangszerek és az énekhang karaktere élettel teli, a magas hangoknál pedig csak nagyon kis mértékben jön elő némi „sziszegés”. A tér széles, de inkább csak két dimenziós, a mélység valahogy nem igazán tud megjelenni, pedig időnként próbálkozik. A részletesség a korábban már megismert, sok apró hang jelenik meg, ellenben a dobokra ráférne egy kis plusz energia. A hangok erejével itt sincs gondunk, bár a megszokott hallgatási hangerőhöz a szokásosnál feljebb kellett tekerni a potmétert, de azért a „koppanástól” még elég messze voltunk.