Mindentudó kistesó – Onkyo TX-NR575E teszt

Az Onkyo kínálatában a 6-os széria testesíti meg az abszolút középkategóriát, ahol a teljesítmény, a szolgáltatások mennyisége és az ár, a lehető legmegfelelőbb arányban keveredik egymással. Mindezek miatt méltán a gyártó legnépszerűbb modellsorozata, de minden pozitívuma ellenére kíváncsiak voltunk, hogy mennyiben marad el az aktuális nagyobb testvérétől, az 575-ös típusszámot viselő kistesó.

Az Onkyo 5-ös sorozata soha nem kapott akkora figyelmet, mint a közvetlenül felette álló széria, pedig a gyári adatok alapján a különbség inkább a szolgáltatások és csatlakozók mennyiségében keresendő, mint az alkatrészek  vagy a kapott hangban minőségében. Mindezek eldöntésére csak egy lehetőségünk maradt, mégpedig az, hogy tesztre fogjunk egy Onkyo TX-NR575E modellt.

Megjelenés és szolgáltatások

Az 575 teljesen beleillik az Onkyo jelenlegi modellpalettájába, amit a gyártó pár éve az RZ900-as típussal indított el. A megjelenés letisztult, a szögletes formák és nagy sík felületek dominálnak, a kezelőszervek minimálisak vagyis inkább annak tűnnek, mivel a gombok nagy része a kijelző alatt kapott helyet, ahol szépen belesimulnak az előlap formatervébe. Túl nagy minőségi elvárásaink nincsenek ezzel a kategóriával szemben, ezért alumínium előlapot és fém gombokat nem vártunk, de nem is kaptunk. Azt viszont meg kell jegyeznünk, hogy a műanyag felületek és gombok egész kellemes minőségűre sikerültek.

A vizsgálódást folytatva, a frontoldalon nem találtunk említésre méltó különbséget az előlapi HDMI bement hiányán kívül, így azok feltehetően hátul lesznek tetten érhetők. A hátoldalra áttérve azonnal feltűnik a HDMI csatlakozók szerényebb száma, de ezt és a csatlakozók kissé más formációban történt elhelyezését leszámítva, itt sem látunk  jelentősebb eltérést.

A 676-os modellel összevetve tesztalanyunk adatlapját, nézzük mit találunk. A végfokok száma azonos, itt is 7 darab található belőlük, de a csatornánkénti teljesítmény kevesebb, ez rendben van. Az AK gyártmányú 384kHz/32bites DAC-ok egyformák, ez is rendben. Dolby Atmos és DTS:X szintén a fedélzeten és a 4K és HDR formátumok támogatottsága szintén megegyezik, ez is pipa. Az AVR támogatja a 2. zóna használatát, van FireConnect vezeték nélküli multi-room képesség, ami FlareConnect frissítést kapott, van Bluetooth, van kétsávos Wi-Fi, van App vezérlés és még az AccuEQ bemérőrendszer is ugyanaz a gyári adatok alapján. A menüben a szobakorrekciónál felfedeztünk némi hiányosságot, mivel a manuális beállításoknál az 575 nem enged akkora szabadságot, mint nagy testvére, de ez átlagos felhasználási környezetben nem jelent valódi hátrányt, mivel az automata bemérés egészen jól teszi a dolgát.

Mivel ennél több és jelentősebb különbségre számítottunk, ezért már csak az a lehetőségünk maradt, hogy a további eltéréseket a hangban keressük.

Meghallgatás

A DALI Spektor 5.0 (6, 1 és Vokal) szettjét hívtuk segítségül mivel, korábban a 676-os modellt is ezekkel a dobozokkal hallgattuk meg. A Spektor-ok és az 575 mellé került még egy ELAC Debut S10EQ mélysugárzó, hogy a mély hangok megfelelő támogatása se hiányozzon, majd a bemérést és az apróbb módosításokat követően kezdődhetett a meghallgatás.

A Mad Max legutóbbi folytatásával indítottunk és igaz, hogy ebben a filmben akcióból néha már több is van, mint amennyi még egészséges lenne, de a különböző hangok keveredése (a jól sikerült hangmérnöki munka) alapján nagyon jól lemérhető és megítélhető egy-egy hangbeli képesség. Az 575 nem finomkodott, egyből belecsapott a közepébe és azonnal a már korábban megismert “onkyos” karaktert kaptuk.

Az első észrevételünk, hogy a gyári specifikációban a wattokra vonatkozó adatok közelíthetnek a valósághoz, mivel a teljesítmény valóban kevesebb, mint a nagytestvér esetében. A hangerőt a megszokottnál feljebb kellett tekernünk, de még így is maradt jó pár decibel a skálán, ezért pánikra nem volt okunk.

A hang kissé túlzó és nagyon dinamikusnak hat. Minden effektnek ereje, súlya van és még egy apróbb koccanás is frontális balesetnek tűnik. Meg kell hagyni, hogy ez a hang nagyon látványos, mivel a legapróbb zörejek is olyanok, mintha egy közepes lavina indult volna el valahol a közelben és ez önmagában nem rossz, ellenben ezáltal sok apróbb finom részlet eltűnik. A mély tartomány a szokottnál erőteljesebb támogatást kap, ami alkalmanként jót tesz ennek a mozinak, bár mi jobban kedveljük a kicsit visszafogottabb és a valósághoz jobban közelítő hangzást.

Áttérve a Jack Reacher nyitójelenetére, az eddig tapasztaltak további megerősítést kapnak. A parkolóház emeletén elsütött puska dördülései leginkább egy légvédelmi gépágyú hangjára emlékeztetnek, ami egy kicsit nagyzolásnak tűnik a látottakhoz képest, de ennek ellenére nagyon hatásos. Tovább léptetve az utcai verekedés szinte már olyan, mintha Hulk és Thor esett volna egymásnak a Bosszúállók valamelyik részében, néha még a kanapé is beleremeg alattunk egy-egy ütésbe. A kissé nagyot mondó megszólalás mellett azonban, az 575 produkcióját nem érheti panasz. A hangos és komplexebb akciódús részeket szépen hozza, ereje elég, a térben jól helyezi el a történéseket és olyan dinamikát próbál néhány jelenthez társítani, hogy azt már sokszor túlzásnak érezzük.

Következtek zenei anyagaink, ahol Michael Bublé koncertjét nem igazán sikerült megfelelően tolmácsolnia, kissé erőltetett, túlméretezett és már erőszakos az előadás. A mélyek hangsúlyosabbak mint kellene, a tér széles és magas, de az előadás mégis laposnak, egyhangúnak tűnik. Nem is erőltettük tovább ezt a stílust, hanem gondoltunk egyet és váltottunk AC/DC koncertfilmünkre. Számításunk bejött, mert egyértelműen kiderült, hogy inkább ez az 575 műfaja. A korábbi, kissé erőszakos és mélyben domináns hang átalakult dinamikává és hangulattá, így végül egy pörgős és dögös produkciót kaptunk.

Megpróbálkoztunk néhány sztereó zenei anyaggal, ahol teljesen ugyanazt éreztük, mint a koncertfilmek alatt. A lágyabb és hangszeres zenék kissé egyhangúak, a térérzet nem alakul ki és a mély dominánsabb, mint kellene. Ellenben keményebb és pörgősebb rock vagy elektronikus zenéken szinte már az előnyére fordította mindazt, amit korábban a hátrányának véltünk és ezeken a műfajokon teljesen élvezhető produkciót nyújtott két csatornán is.

 

AVM értékelés
  • Kivitelezés
  • Kinézet
  • Hang
  • Ár/érték
4

Összefoglalás

AV-Magazin: TETSZETT

Kíváncsiságtól vezérelt tesztünk célja az volt, hogy kiderítsük miben különbözik az Onkyo TX-NR575E az eggyel nagyobb testvérétől. A gyári adatokban, a csatlakozók számában és elhelyezésében találtunk eltéréseket, de megjelenésében és hangjában már lényegesen kevesebbet. A kistesó szinte semmilyen lényeges szolgáltatásban sem maradt el a közvetlenül felette álló modelltől.

A csatlakozóknál az alacsonyabb számú bemenet és 2. HDMI kimenet hiánya említhető, ez azonban csak azok számára lehet fontos, akik több eszközt szeretnének csatlakoztatni vagy kettő megjelenítővel rendelkeznek. A szobakorrekció manuális beállításai néha jól jöhetnének, de az AccuEQ automata rendszere rendben tette a dolgát, így ezt sem tudjuk igazi hiányosságnak tekinteni. A teljesítményben bár találtunk eltérést, a hangerőt valóban feljebb kellett tekernünk, de mégis maradt elég tartalék ahhoz, hogy az AVR ne azok között az utolsó decibelek között egyensúlyozzon, amit még esetleg képes kifacsarni magából a 25 négyzetméterhez közelítő teszthelységünkben.

A hangjáról sem tudjuk egyértelműen kijelenteni, hogy rosszabb lenne, mint a 676-os modellé, karakterben, erősségekben és gyengeségekben mi közel azonosnak találtuk. Az akciófilmek alatt szépen tette a dolgát és több effektekben gazdag résznél meg is lepett bennünket. Zenén a lágyabb műfajok nem a kedvencei, de a zúzósabb rock vagy a lendületesebb elektronikus műfaj teljesen jól áll neki.

Listaár: 199.990,-Ft

Akciós ár: 149.990,-Ft