Mindenki táncol – NAD VISO 1 AP vezeték nélküli hangrendszer teszt

A NAD VISO 1 nem újdonság, mivel első, mobil dokkolóval felszerelt változata már több, mint öt éve jelent meg a piacon. A modell nem aratott osztatlan sikert, ami elsősorban a mobilkészülékek különböző csatlakozóinak volt köszönhető, így az első VISO 1-et hamarosan egy már dokkoló nélküli Bluetooth, majd egy AirPlay változat követte.

Hozzánk egy BT (Bluetooth) és egy AP (AirPlay) változat is érkezett, melyekről már a tesztünket megelőző „bemelegítő” meghallgatások során megállapítottuk, hogy szerencsénkre csak szolgáltatásaikban térnek el egymástól. Ezért a részletesebb tesztre már csak az AirPlay képes változatot fogtuk be, mivel ez lényegében a BT verzió szolgáltatásokkal jobban ellátott változata, így feleslegesnek gondoltuk a két modell összehasonlítását.

Megjelenés és szolgáltatások

A VISO 1 AP egy szép, nagy és meglepően súlyos dobozban érkezett, melyen utólag már nem csodálkoztunk, mivel kiderült, hogy a készülék már önmagában is közel 6 kg-ot nyom. A csomagolás nem a gyártótól megszokott egyszerű karton, hanem egy kissé eye candy stílusú, mivel külsejét a benne rejtőző készülék színes fotói díszítik. Látszik, hogy a NAD mérnökei (vagy marketingesei) nagyon büszkék a modellre és ezt már a csomagoláson is meg akarják mutatni.

A büszkeségre minden okuk meg van, mert a VISO 1 nagyon szépre és igényesre sikerült. Kicsomagolás közben először a tartozékokat rejtő dobozhoz jutunk el, melyet a polisztirolba,  nejlonba, majd végül egy NAD logókkal ellátott szövet zsákba gondosan becsomagolva követ a VISO 1 AP. A tartozékos dobozkába két darab (UK és EU) dugókkal szerelt tápkábel, egy mikroszálas törlőkendő és a rendszertávvezérlő került. Utóbbi annak ellenére, hogy műanyagból készült, rendkívül igényesre sikerült. A magasfényű fekete felület, bár hajlamos az ujjlenyomatok gyűjtésére, mégsem hat gagyinak, a dizájn minimalista, a gombok elhelyezése pedig átgondolt. Kézbe fogva a „műanyagos érzésnek” nyoma sincs, nem recseg, nem ropog, fogása pedig kellemes.

A tartozékok után a VISO 1-et is kiszabadítottuk a komoly mennyiségű csomagolásból és elégedetten állapítottuk meg, hogy a távvezérlőnél tapasztalt igényesség itt sem maradt el. A készülékház magasfényű fekete (de létezik még fényes fehér kivitel is) műanyag, de a vastagabb és igényesebb fajtából. A frontoldalt teljes egészében szövet fedi, középre egy alumíniumból készült, a készülék körül körbefutó „fogantyú” került, melyen a minimális számú kezelőszerv és a gyártó gravírozott logója kapott helyet.

A reflexnyílás a bal oldalon található, a jobb oldalra pedig a bekapcsológomb került. A készüléken látszik, hogy a NAD műhelyében már kinézetében is valami különlegeset szerettek volna alkotni, mely egyben egyedi és minőségi hatást kelt. A gyártó nem titkoltan a VISO-t a B&W Zeppelin ellenfelének szánta, így a minőség terén nem akart kompromisszumokat kötni. Ez utóbbi egészen jól sikerült, mivel a megjelenés, az anyaghasználat és az összeszerelés minősége lényegében beleköthetetlen.

A hátoldal szintén nem kelt túlzsúfolt hatást, az a néhány csatlakozó ami rákerült, mind elfér a készülék körül körbefutó markolat hátsó részének alsó pár centiméterén.  A BT kiviteltől eltérően, ezen a modellen a komponens csatlakozók helyére egy LAN aljazat és egy USB port került, az egyetlen azonos pont az optikai bemenet maradt, mely alatt a tápcsatlakozó helyezkedik el.

A külsőségek után a beltartalomra koncentráltunk, mivel az sem mindennapi ebben a kategóriában. A VISO 1-be összesen 80 W (2×15+1×80) teljesítményű erősítő került, melyet összekapcsoltak egy 35 bit/844kHz-es DAC modullal. Ez utóbbi már önmagában különlegesnek számít, még napjaink egyre növekvő bitszámú és frekvenciájú hi-fi és házimozi készülékei között is. További érdekesség, hogy a beépített erősítő torzítása mindössze 0,005%, a legnagyobb hangnyomás pedig 100dB. Mindezek mellett az már szinte jelentéktelen részlet, hogy az optikai bemenet képes a 24 bit/96kHz-es jelek kezelésére és a beépített Bluetooth-t egységből sem maradt ki az aptX támogatás.

A komoly elektronikák nem maradhattak hozzájuk illő hangszórók nélkül, így a VISO 1-be a NAD  testvérvállalata, a PSB szállította a speciális meghajtókat. A közép- és magashangokért kettő darab, különleges kialakítású, 70 mm-es hangszóró felel, az alsó tartományról pedig egy darab 14.5 cm-es mélysugárzó gondoskodik. A minőségi hangszóróknak és az őket meghajtó elektronikának köszönhetően a frekvenciaátvitel a gyári adatok szerint 33 és 28.000 Hz között 6dB-en belül alakul. Ennek az adatnak utána is jártunk és részben sikerült is megerősítenünk, mivel saját mérésünk alapján a VISO 1 frekvenciaátvitele 47 és 18.000 Hz között 3 dB-es határon belül maradt, ami nem csak ebben a kategóriában elismerésre méltó.

Meghallgatás

A VISO 1-et először nem igazán tudtuk elhelyezni a „képzeletbeli palettán”, hogy a gyártó milyen célközönségnek és milyen zenékhez is szánta. A populáris „divatzenék” mellé, kissé túlzónak tűnik a beépített elektronikák és hangszórók minősége, komolyabb zenei felhasználásra viszont kissé már maga a konstrukció alapja (mint egydobozos vezeték nélküli hangkeltő) tűnik kevésnek. Sok lehetőségünk így nem maradt, ki kellett próbálnunk a lehető legtöbb zenei stílussal, hogy igazán releváns véleményt alkothassunk a NAD vezeték nélküli hangrendszeréről.

Első nekifutásra a Bluetooth kapcsolatot próbáltuk ki, ahol az átlagos Youtube tartalmaktól eljutottunk kedvenc veszteségmentes zenéinkig. A legnagyobb videomegosztó oldal felhozatala eléggé vegyes minőségben, így mindenből próbáltuk az elérhető legjobb feltöltést megtalálni, ami nem volt egyszerű feladat. Könnyedebb műfajokkal kezdtük, így Majka – Mindenki táncol című jól sikerült produkcióját Luniz – I Got 5 On It-ja követte.

Már az első hangoknál kiderül, hogy mélyekben és dinamikában biztosan nem lesz hiány. Mindehhez olyan komoly hangerő társul, hogy a nagyjából 22 négyzetméteres tesztszobánkban nem is tudjuk maximumra tekerni a hangerőt, mert azt már kellemetlenül soknak találjuk. Jó pont azonban, hogy még, a már szerintünk bántóan soknak tűnő maximális hangerő mellett sem fedezünk fel torzítást, miközben a mélyek rendesen mozgatják alattunk a kanapét. A énekhang kellően artikulált, a videomegosztónál megszokott kissé mély tónusú megszólalás végig jelen van, a magasak kissé háttérbe szorulnak, de mégsem tudunk komoly kritikát megfogalmazni a hallottakkal kapcsolatban. A meghallgatás kellemes, szinte már kisebb házibulinak nevezhető hangulattal indul, amit nagyon pozitívan értékelünk.

Ezt követően áttérünk a mobiljainkon található veszteségmentes zenéinkre, de maradunk a Bluetooth kapcsolatnál továbbra is. A folytatásban sokat hallott jazz zenéink, Havasi Balázs 2015-os koncertjének részletei és egy kis Rammstein is helyet kapott, hogy a lehető legtöbb zenei stílus képviseltetve legyen tesztünkön. Karen Souza hangja szinte már a jobb középkategóriás rendszereket idézi. A hangok alsó tartománya is nagyon rendben van, apró kritika mindössze csak a magasak felsőbb részét érheti, melyek többnyire a háttérbe húzódnak, néha pedig teljesen eltűnnek. Mindez már említésre méltó negatívum lenne egy több százezer forintos sztereó rendszernél, de egy Bluetooth zenelejátszó esetében bőven belefér, főleg úgy, hogy a további hangok nagy részéről sokszor el sem akarjuk hinni, hogy ez az eszköz szólaltatja meg azokat.

Havasi koncertfelvételünk szintén kellemes, dinamikus és meglepően nagy térrel szólal meg. Arra már korábban is felfigyeltünk, hogy bár a VISO 1 hangszórói nincsenek túl nagy távolságra egymástól, mégis képesek egészen meglepő sztereó teret produkálni, ami szintén szokatlan ebben a kategóriában. A hangszerhangok szintén kellemesek, néha még a zenészek térbeli elhelyezkedése is odaképzelhető egy-egy hangszer hangja mellé. A legjobb azonban az, hogy most sem hallunk semmi oda nem illőt a megszólalásban, a hang karaktere meleg, semleges és hosszan hallgatható.

Rammstein-re váltva sem vall szégyent a VISO 1, pedig ettől egy kissé tartottunk. A Du Hast első hangjai erőteljesek, kemények és rendkívül dinamikusak. Az énekes hangja jól érthető, kellően rekedt, az alsó frekvenciákból sincs hiány, mint általában a gyengébb rendszerek esetében, a gitár pedig megérne egy külön bekezdést is.

Ezután elővettük kölcsönkért iPad-ünket és újra meghallgattuk az eddigi zenéket. Bár jelentősnek nevezhető különbséget nem tapasztaltunk a Bluetooth kapcsolathoz képest, a megszólalás mégis kissé jobbnak és részletesebbnek tűnt, mint korábban. A hallottak alapján a Bluetooth és az AirPlay között szerintünk inkább az fog dönteni, hogy ki-milyen készülékkel rendelkezik, nem pedig a hangminőség hallható különbsége.

Azonban volt még egy dolog, ami tesztünk közben jutott az eszünkbe és jobban érdekelt bennünket, mint a vezeték nélküli formátumok között tapasztalható minőségi különbségek. Ez pedig nem más, mint a VISO 1 idézőjeles házimozi célra történő felhasználása. Mi is tudjuk, hogy ez nem egy „mozigép” vagy egy soundbar, de ha már a gyártó volt olyan nagylelkű, hogy a hátoldalon elhelyezett egy optikai aljzatot, akkor nem hagyhattuk ki ennek az „üzemmódnak” a próbáját.

Fogtuk is magunkat, pontosabban a VISO 1-et és egy optikai kábel segítségével összekötöttük a rendelkezésre álló TV készülékünkkel, majd elindítottuk kedvenc dinós filmünk legújabb részének pár részletét. Az eredmény több, mint meglepő. A Jurassic World: Fallen Kingdom alsó frekvenciái néha olyan hatást keltenek, mintha egy komolyabb aktív mélysugárzó is került volna a rendszerbe, az események hangjai pedig már egészen kellemesnek nevezhető térben jelennek meg. Természetesen a hangok nem vesznek körül bennünket, mint egy sokcsatornás rendszer esetében, de aki már használt egy jobb sztereót filmnézésre, az tudja mire gondolunk. Mindezek mellett a beszédhangok jól érthetőek, az akciódús jelenetek dinamikája meglepő, az erő pedig még a legpörgősebb jelenetek közben sem akar elfogyni. Egyetlen negatívumot tapasztaltunk a mozi felhasználás során, ez pedig a VISO 1 mérete, ami kissé megnehezíti az elhelyezést a szokásos soundbar-ok keskeny és alacsony központi egységeivel szemben.