Majdnem referencia – KEF R5 álló hangsugárzó teszt

A KEF hangsugárzóit már régóta kedveljük, a cég magasabb kategóriás dobozaiért pedig már szinte rajongani is tudunk. Ennek köszönhetően nagy örömmel fogadtuk a brit gyártó új R5 hangsugárzóit, melyeken a cég információi alapján több, mint 1000 változtatást végeztek elődjéhez képest.

A KEF már évtizedek óta jó nevű szereplője a hangsugárzók piacának, ahol különleges megoldásokkal és stabil minőséggel indul harcba a konkurencia termékeivel. Ennek köszönhetően kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy az új R modellnél valódi fejlődés történt vagy csak egy szükséges ráncfelvarrás.

Megjelenés

Már az előző R széria darabjai is nagyon szépre sikerültek, de az új modellsorozat még szebb lett. A formavilág és az arányok maradtak, de nagyon sok apró részlet változott. A dobozokat kicsomagolva az első ami feltűnik a komoly súly, amit a doboz méretei ránézésre nem indokolnak. Ez részben a felhasznált vastag, nagy sűrűségű (MDF) alapanyagnak, részben pedig a komoly belső merevítéseknek köszönhető. A spórolás hiánya feltűnő, mivel az alig több, mint 1 méter magas, keskeny dobozok darabonként 27 kg-ot nyomnak.

A csomagolásban külön kaptak helyet a masszív és állítható tüskékkel ellátott lábak, melyeket gyorsan fel is szereltünk. Külön karton dobozban találjuk a hangszórókat takaró rácsot, amelynél kicsit elidőzünk egy pár mondat erejéig. A legtöbb hangsugárzó gyártó nem igazán fordít kiemelt figyelmet a hangszórókat takaró szövet vagy rács minőségére, sőt a legújabb trend szerint (pl. a KEF Q vagy az ELAC Vela modellek esetében) egyszerűen opcionális kiegészítőként kínálják azokat.

A KEF az új R széria esetében azonban komoly tervezés eredményeként egy olyan hangszórórácsot csomagolt a hangsugárzók mellé, ami sem vizuálisan, sem pedig a tervezés és elkészítés szempontjából nem mindennapi. A különleges rács 13 különálló mikroszálas rétegből áll, melyeket egy speciális eljárással sütnek össze, majd lézer segítségével több száz apró lyukat vágnak mindegyik hangszórónak. A védőrács ennek köszönhetően felhelyezve akusztikailag teljesen semleges és nagyon hi-tech hatást kelt, amit a velúrra emlékeztető külső réteg és láthatatlan mágnesen rögzítés még tovább fokoz.

Az R5-öt a talpára állítva a hangszórókat vesszük először szemügyre, ahol ránézésre sok minden nem változott, a hangszóró membránok színét leszámítva, melyek feketék lettek. A gyártó oldalát gyorsan megnyitva azonban feltűnik, hogy az új szériánál a kabinet színéhez igazították a hangszórómembránok színét, így a nálunk vendégeskedő lakkfekete fényezéshez fekete, a fehérhez ezüst, a dió furnéros változathoz pedig bronz színű hangszórók járnak. Ez megint egy olyan apró különlegesség, amellyel más gyártók esetében nem vagy csak nagyon ritkán találkozunk.

A meghajtók az eltérő színeken kívül több további újítást is kaptak. A rejtett peremes mélysugárzók nagyobb kilengésre képesek, mint elődeik, az alu-szendvics membránok merevebbek, a peremek pedig extra erősítést kaptak. Mindezek eredményeként a hangszórók nagyobb hatásfokkal képesek az alsó tartomány lesugárzására. Az R5 első ránézésre egy megszokott 3 hangszórós modellnek tűnik, de a KEF védjegyének is számító középső Uni-Q meghajtó valójában kettő, egymásba épített hangszórót takar. Ennek köszönhetően a mély tartományt a két 13 cm-es meghajtó, a közepet a Uni-Q egység 12.5 cm-es membránja, a magasakat pedig a középsugárzó közepébe épített 25 mm-es fém dómsugárzó szolgálja ki.

Az R5-be szerelt Uni-Q egység is egy új darab, ami már a 12. generációnál tart és egyenesen a legnagyobb Reference sorozatból érkezett. A közép- és a magassugárzó amellett, hogy egy teljesen különálló kamrába került, megkapta a KEF Shadow Flare technológiáját is. A Shadow Flare technológiának köszönhetően a magassugárzó által kibocsájtott hanghullámok nem találkoznak a doboz éleivel, így szinte teljesen elkerülhetők a hang elszíneződését okozó másodlagos visszaverődések.

A hátoldalra áttérve kiemelkedő minőségű kábelterminálokkal találkozunk, melyek kettős kábelezésre is lehetőséget biztosítanak. Említést érdemel, hogy a közép/magas- és a mélysugárzók összeköttetését nem áthidalólemezek biztosítják, hanem elegáns forgatható tárcsákkal oldotta meg a gyártó.

A csatlakozók felett 2 reflexnyílás kapott helyet, melyek szintén nem a megszokott darabok. A portok az LS50 esetében is alkalmazott flexibilis megoldást kapták, melyek képesek az aktuális levegő mozgásához igazodni, ezáltal megakadályozva a portzajt és a különböző turbulenciák kialakulását.

A technikai adatok önmagukban sokat nem árulnak el egy hangsugárzó képességeiről, de azért röviden összegezzük a KEF R5 adatlapját. A méretek 103 x 18 x 34 cm, a súly 27.2 kg, a felépítés 3 utas, a mélysugárzók 13 cm átmérővel rendelkeznek, a 12. generációs Uni-Q egység egy 12.5 cm-es közép és egy 25 mm-es alumínium dómsugárzóból épül fel. A frekvenciamenet 52 Hz és 28 kHz között 3 dB-en belül marad, az érzékenység 87 dB, az impedancia pedig 8 ohm.

Meghallgatás

A KEF R5-ösök teljesen újonnan érkeztek hozzánk, ezért nem kerülhettük el a kötelező bejárató procedúrát. A hangsugárzókat nagyjából 2 napra magukra hagytuk bejárató anyagunkkal, így mire hozzáfogtunk tesztünkhöz, már nem teljesen nyers állapotukban vártak ránk.

A bejáratást követően előkészültünk a teszthez és az R5 páros elé egy BluOS modullal felszerelt NAD C388 erősítőt kötöttünk. A hangszórókábeleket az Inakustik Referenz sorozatából válogattuk, a megfelelő tápellátást egy LightSpeed Signature 4D tápkábel biztosította, az erősítő és a hangsugárzók elcsatolását pedig ZeroPads Active és Active SP alátétekre bíztuk.

Az éles meghallgatás előtt kipróbáltunk különböző elhelyezési módokat és gyorsan kiderült, hogy a falközeli elhelyezést az R5 sem szereti. A dobozokat a falhoz közel helyezve jelentősen csökkent a tér, a mély tartomány felsőbb részében kiemelés jelentkezett, ami az egész hangzást kissé mély tónusúvá tette. A legjobb eredményt a falaktól és a sarkoktól nagyjából 40-50cm-es távolság hozta, egymástól 2.5-3m-es elhelyezéssel és enyhén a hallgatási pozíció felé fordított felállásban.

Kedvenc jazz albumunkat elindítva már az első hangokból kiderül, hogy a lényeg nem változott. A megszólalás rendkívül semleges, nagyon jók a különálló hangszerhangok, azonban a középtartomány egy kissé dominánsnak tűnik. A magas tartomány pontossága és finomsága rendkívüli, a precizitása pedig átlagon felüli és jól hallhatóan javult az elődmodellhez képest. A mélyek feszesek, pontosak, részletesek és soha nem esnek túlzásokba. A megjelenő tér valóban három dimenziós, komoly szélességgel, magassággal és mélységgel rendelkezik, a színpadon pedig nagyon pontosan helyezkednek el a zenészek, a hangszerek és az énekes. Az énekes néha előre jön, hangja pedig időnként kissé dominánssá válik, de ez inkább felvételfüggő, mint általános jelenség.

A jazz és hangszeres zenék után következett egy kis elektronikus műfaj és rock, ahol kedvenc Daft Punk , Faithless, Schiller, AC/DC és Placebo felvételeink kerültek elő. Az elektronikus műfaj határozottan jól áll az R5 képességeinek, a megszólalás kellemesen teres, részletes és kellően dinamikus, továbbá a legalsó hangtartományt is csak a legritkább esetekben hiányoljuk. A rock azonban már nem az R5 kedvenc műfaja. A lassabb számok még egészen kellemesen szólalnak meg, de a zúzósabb zenéknél már gyakran az arcunkba tolja a középtartományt. Sajnos ennek a műfajnak az élvezetéhez még mindig kell a megfelelően nagyméretű membránfelület, nem csak a kiváló minőség és a részletes, precíz hang.