Közepes négyes 2. rész – Q Acoustics 3050 hangfal teszt

A Q Acoustics márkanév mögött nem találunk egykori, napjainkra kultikusnak számító modelleket és a gyártó sem tekinthet vissza több évtizedes múltra, mégis számos olyan elismeréssel büszkélkedhet, melyet csak az audioipar legnagyobb szereplői érdemeltek eddig ki.

A Boston Acoustics A 360 meghallgatásával indult rendhagyó csoporttesztünk második résztvevőjéhez érkeztünk, mely az audioiparban újnak számító gyártó, a Q Acoustics legolcsóbb padlón álló hangsugárzója. Ez a modell a cég termékpalettáján a belépő szintet képviseli, árban is a megfizethető kategóriához tartozik, de mindezek ellenére mégis sikerült több nemzetközi díjat és a What Hi-Fi? ötcsillagos minősítését is elnyernie.

Az ismerkedést a gyártóval kezdtük, mivel az alig több mint egy évtizede alakult cég ez idő alatt számos díjat zsebelt be, többek között a korábbi 2000-es modellsorozatával, de Concept széria darabjai is jelentős elismerésekben részesültek.

A Q Acoustics márkát mérnökök és üzletemberek alapították 2006-ban, céljuk pedig az volt, hogy megfizethető áron kínáljanak kiváló minőségű hangsugárzókat. A termékek tervezését a legnagyobb gondosság mellett a mai  napig az Egyesült Királyságban, házon belül végzik, az összeszerelés viszont már a távol-keleti üzemekben történik. A gyártás helye szinte már megszokottnak számít napjainkban az árak alacsonyan tartásának érdekében és mint több nagyobb gyártónál is tapasztaltuk, a minőségre mindez önmagában nem igazán van hatássál.

A Q Acoustics termékei már a kezdetektől nagy sikert arattak, hangsugárzóikat pedig többek között a Forbes, a What Hi-Fi? és Hi-Fi Choice is a legmagasabb értékeléssel minősítette.

Megjelenés

Rendhagyó csoporttesztünk második fellépője a Q Acoustics 3050, mely ötcsillagos értékelést kapott a What Hi-Fi? újságíróitól és két egymást követő évben is elnyerte a Hi-Fi Choice ajánlását. A nemzetközi elismerések tudatában, de mégis kissé szkeptikusan fogtunk hozzá az ismerkedéshez, hogy kiderítsük miként sikerült ezeknek az olcsó hangsugárzóknak ilyen komolynak számító ajánlásokat begyűjteniük a neves magazinok szakíróitól.

A dobozok nem a megszokott szögletes stílusjegyeket viselik magukon, mivel a gyártó az oldalsó éleket alul és felül egyaránt elegánsan lekerekítette, ennek köszönhetően pedig egy kellemesen harmonikus forma lett a végeredmény. A kabinet selyemfényű, sötétszürke fóliaborítást kapott, ami kissé sivár hatást kelt, de létezik még amerikai dió vagy felár ellenében választható magasfényű fekete és fehér kivitel is. A színt és a mintázatot (vagy inkább az utóbbi hiányát) leszámítva a fólia minősége egész jónak nevezhető, a kidolgozás és az illesztések mindenhol pontosak.

Az első apró negatívum amivel találkozunk az a mágnes rögzítéssel ellátott előlapi védőszövet, mely elég egyszerűre sikerült és nem is kimondottan minőségi darab, de hiányosságai ellenére feladatát rendben ellátja.

A hangszórókészlet két darab 165 mm-es mélyközépből és egy darab 25 mm-es dómsugárzóból áll, melyek kétutas rendszert alkotnak. A mélyközép hangszórók aramidszálas papírból készültek, a magas hangok megszólaltatásáért pedig egy lágy szövetdóm felel. A magassugárzó érdekes megoldással rendelkezik, mivel a szokásos szövetkupola anyagából egy azt körülvevő gyűrű is került kialakításra, ami a gyártó leírása alapján alacsonyabb torzítást, így pontosabb hangreprodukciót biztosít a magasabb frekvenciákon.

Mivel a frontoldalon további említésre méltó dolog nem kapott  helyet, ezért körbesétáltuk a dobozokat, hogy szemügyre vegyük az esetek többségében kevésbé szem előtt lévő oldalukat is. Hátul először a méretes reflexnyílás, majd az érdekes elrendezésű, de kiváló minőségű kettős kábelezésre is alkalmas csatlakozók tűnnek fel, legalul pedig a megfelelő stabilitást biztosító, a Concept sorozatra emlékeztető (de például a Boston Acoustics A 360 megoldására szintén hasonlító) támasztólábakkal találkozunk. A gyártó figyelmesen állítható magasságú, menetes  tüskéket melléklet a 3050-hez, melyek segítségével a megfelelő elcsatolás is biztosított.

Az anyaghasználatot és a kivitelezés minőségét nem tudjuk negatív kritikával illetni, a kissé túl egyszerű takarószövet, valamint szürke fólia-borítás egyszerűsége pedig elnézhető ebben az árkategóriában.

A technikai adatok a gyári specifikációk alapján biztatóak, mivel az ígért frekvenciaátvitel 44 és 22.000 Hz között 3 dB-es sávon belül marad, az érzékenység 92 dB, az impedancia pedig 6 ohm. A fizikai méretek teljesen átlagosnak nevezhetők, a 100 cm-es magassághoz 20 cm-es szélesség és közel 30 cm mélység párosul, de az élek kerekítésének köszönhetően mégsem tűnik nagynak a doboz. A súly viszont sokatmondó, mivel a 3050 darabonként 18 kg-ot nyom, ami a kabinet anyaghasználatának megfelelő vastagságáról árulkodik.

Meghallgatás

Mivel a külsőségekben semmi különöset nem sikerült felfedeznünk, ezért a vizuális ismerkedést követően hozzáláttunk a meghallgatáshoz. A dobozok elé tesztsorozatunk további versenyzőinél is használt NAD C326BBE erősítő és Onkyo NS-6170 hálózatos lejátszó párosa került, az összeköttetésről pedig szokásos Inakustik Excellenz kábeleink gondoskodtak.

Zenéink szintén maradtak, így  Karen Souza – Essentials albumáról a Creep, a New Year’s Day és a Billie Jean feldogozásokat, Allan Taylor – There Was a Time dalát és kedvenc Daft Punk lemezünk nyitó és záró számait hallgattuk meg a Q Acoustics tolmácsolásában.

Az Essentials albumról felcsendülő zongora hangjai szinte lebegnek a szobában, melyeket jól artikulált énekhang kísér. A tér kellemesen nagy, a színpad széles, magas és már valóban háromdimenziósnak nevezhető, ahol a zenekar tagjaira akár egyesével is rá lehetne mutatni. Bár azt meg kell említenünk, hogy a színpadkép nem kimondottan „centiméter pontos”, de ennek ellenére mégis határozott az előadók jelenléte, ami ebben a kategóriában igencsak dicséretesnek nevezhető. A produkcióhoz lágy, lekerekített magas hangokat is kapunk, melyek soha nem akarnak bántóak lenni, így nagyon kellemes az összhatás.

A Billie Jean feldolgozás összetettebb hangzása és a cintányérok kissé hangsúlyosabb jelenléte sem tudja zavarba hozni a 3050-et. A dobok, a gitár és az ének szép harmonikusan szólal meg együtt, a szaxofon hangja pedig kellemesen érces. A mélyek pontosságát viszont kiemelnénk, mivel ennyire megfogott és precíz alsó frekvenciákkal csak egy-két kategóriával feljebb szoktunk találkozni.

Allan Taylor hangja kicsit mélyebb tónusban szólal meg mint ahogy azt megszoktuk, de rossznak egyáltalán nem lehet nevezni, mindössze csak egy hangyányival búgósabb a kelleténél. A zongora viszont azonnal feledteti velünk ezt az apróságot, mivel a húrokra csapódó kalapácsok hangjai szinte már kézzelfoghatóan és valósan jelennek meg körülöttünk. A színpad minden irányban jól érzékelhető és szinte már a nézőtér első soraiban érezzük magunkat, ha behunyt szemmel hallgatjuk az előadást.

A Give Life Back to Music dinamikája nagyon jól átjön és még a sok hangszer együttes megszólalása sem tudja kizökkenteni nyugalmukból a Q Acoustics dobozait. A magas hangok finomak mégis határozottak, a közepek kissé mélyebb tónusúak, mint azt kifogástalannak nevezhetnénk, az alsó frekvenciák pontossága viszont itt is figyelemreméltó.

Az utolsóként megszólaló Get Lucky Club Mix hangjai akkora térben jelennek meg, hogy el is csodálkozunk. Az előadás kellemesen pontos, a hang egy pillanatra sem zavarodik össze és valahogy a korábbi, kissé mély tónusú közepek sem jelentkeznek.