Ismeretlen ismerős – Canton Vento 876.2 teszt

A Canton annak ellenére, hogy Németország egyik vagy talán legnagyobb hangsugárzógyártója, hazánkban a kevésbé ismert márkanevek közé tartozik. Ha mégis találkozunk egy-egy modellel, akkor az általában a márka valamelyik alsó- vagy középkategóriás sorozatának képviselője. A cég azonban komoly eredményekkel büszkélkedhet a felső kategóriában is, ahol a Vento és Reference modellekkel képviselteti magát.

Magyarországi viszonylagos ismeretlensége ellenére mi már hosszú évek óta kedveljük a Canton hangsugárzóit és nagy örömünkre birtokoltunk is néhányat a komolyabb modellsorozatok képviselőiből az elmúlt évek során. Ezért is örültünk, amikor közeli ismerősünk segítségét kért egy frissen beszerzett Canton Vento 876.2 páros hazaszállításában, amit a nyugati határtól nem messze vásárolt. A lehetőségre azonnal lecsaptunk és a fuvarért cserébe pár napra elkértük a friss szerzeményeket újdonsült tulajdonosuktól.

Megjelenés

A Vento sorozat korábbi darabjai közül néhány volt már a birtokunkban, melyek között jelenlegi tesztalanyunk egyik elődje, a Vento 870.2 is szerepelt. Az utána következő 876-os modellsorozat azonban kimaradt az életünkből, ezért is örültünk a legújabb 876.2-es változat meghallgatásának.

A Vento modellek a gyártó csúcskategóriája alatt egy lépcsővel helyezkednek el, de felépítésükkel, minőségükkel, valamint hangjukkal azt próbálják bizonyítani, hogy ők valójában már a high-end modellek közé tartoznak. Kinézetük szintén felső kategóriás pozíciójukat erősíti, mivel a többrétegű festés és lakkozás hibátlansága, a megépítés minősége és a különleges anyagok alkalmazása sok gyártó csúcstermékét is maga mögé utasíthatná.

A kartonból kihámozott fekete hangsugárzók is a korábbi modellek jó hírnevét erősítik, mivel fényezésük a gyártótól megszokott minőségű. A dobozok alapformája maradt a már évek óta alkalmazott, hátrafelé keskenyedő, hajlított oldallapos dizájn, arányai azonban kissé megváltoztak és a részletek kidolgozására láthatóan több figyelmet fordítottak.

A Vento 876.2 vonalai mintha mélységben kissé elnyúltak volna, bár a gyári adatok alapján méretei nem változtak lényegesen. Tesztalanyunk a modellcsalád legkisebb álló változata, magassága 95 cm, szélessége 23 cm, mélysége 31 cm, méreteihez pedig közel 16 kg súly tartozik darabonként. A kabinet 20 mm vastag, hajlított rétegelt lemezből készült, ami alatt a sorozatnál már megszokott talp kapott helyet. A talprész azon kívül, hogy szinte már feleslegesen igényesnek tűnő megjelenést kapott, kettős funkcióval rendelkezik, mivel a doboz alján elhelyezett reflexnyílás levegőellátásának biztosítása mellett, egy rezgéscsillapító elcsatolás szerepét is betölti.

A talp négy darab fekete színű, felfele keskenyedő fém távtartó segítségével kapcsolódik a dobozhoz, ami nagyon modern, bár kissé szokatlan megjelenést kölcsönöz az alsó résznek. Legalulra négy darab fémbetétes menetes furat került, melyekhez a gyártó figyelmesen jó minőségű, állítható tüskéket is mellékelt.

A front oldalra áttérve eltávolítjuk az előlapot teljes egészében elfedő védőszövetet és a doboz alsó részén egy jókora márkajelzésbe ütközünk. A gyártó nevét hirdető felirat kissé nagyobbnak tűnik, mint a korábbi modelleknél, azonban így minden vendégünk jól láthatja, hogy milyen hangsugárzók díszítik nappalinkat.

Tovább haladunk felfele és az alsó meghajtóval találkozunk, ami nagyjából az előlap közepénél helyezkedik el, melyet egy azonos méretű újabb darab, majd a magassugárzó követ. A mély és mélyközép hangszórók átmérője 16 cm és a gyártó legújabb fejlesztésű, titánbevonatú membránnal ellátott sorozatához tartoznak. Az új titánium membránok a korábbi modellekben alkalmazott alumínium meghajtóknál kisebb tömeggel és nagyobb szilárdsággal rendelkeznek, a különleges kialakítású gumiperem pedig nagyobb és pontosabb kitérést biztosít a hangszórók részére.

Legfelülre a 25 mm-es, különleges kerámiabevonattal ellátott dómsugárzó került, ami hosszú ideig csak a Reference modellsorozat kiváltsága volt, azonban az elmúlt években szép lassan megkapta a Vento széria is. A magassugárzót egy fémrács védi, ami egyben támasztékot is nyújt a kerámia membrán elé került csillapító elem számára. Utóbbi, a gyártó információi alapján, pontosabb hangvisszaadást biztosít a magasabb frekvenciákon, a fém rács pedig védi a sérülékeny alumínium-oxid kerámia membránt, azonban nincs hatással annak hangjára.

Az új fejlesztésű meghajtók közös pontja, hogy mindegyikük elegáns, „gyémánt-vágott” fémgyűrűt kapott, melyek a gyártó oldalán fellelt információk alapján nem csak a látványt fokozzák, hanem plusz merevséget is biztosítanak a hangszórókosarak részére. A hangszórókat rögzítő csavarok eltűntek, így nem csak elegancia, hanem letisztultság is jellemzi az új dizájnt.

A keskeny hátoldalra áttérve mindössze a kettős kábelezésre alkalmas kábelterminálokat találjuk. A csatlakozók minősége kiemelkedő és az őket összekötő fémlapok cseréje sem szükséges szerintünk, mivel szintén igényes daraboknak tűnnek.

A gyári specifikációkat olvasgatva a frekvenciaátvitel 23-40.000 Hz értéke kissé nagyot mondónak tűnik, a további adatok azonban már biztatóbbak. A felépítés háromutas, a keresztváltás 300 és 3.000 Hz-en történik, az érzékenység 88 dB, a terhelhetőség maximuma 200 W, az impedancia pedig 4-8 ohm.

Meghallgatás

A meghallgatásra nem a szokásos helyszínünkön került sor, mivel ünnepi hosszú hétvége közeledett, ezért a Vento párost inkább hazavittük. A kicsomagolást, az összeállítást és a szemrevételezést egy gyors bekötés, majd pedig bejárató hanganyagunk elindítása követte. A bejáratásra szerencsére volt némi időnk, mivel minderre csütörtök délután került sor, mi pedig a családdal két napos ünnepi rokonlátogatásra indultunk. Tesztalanyainkat egymással szembe fordítva, az erősítő potméterét pedig közepes hangerőre tekerve magukra hagytuk, hogy mire hazaérünk minden készen álljon a meghallgatásához. A szomszédokkal való jó viszony megőrzésének érdekében még egy vastagabb törölköző is került a bejáratás alatt álló versenyzőinkre, mely hatására a kellemesnek nem igazán nevezhető bejáratóhangok intenzitása már a szobában is elviselhető szintre csökkent.

A két nap gyorsan eltelt, hazaérve pedig nyugtáztuk, hogy semmi baj nem történt távollétünk alatt, így a kipakolást követő gyors ebéd után hozzá is fogtunk a Vento 876.2 páros meghallgatásához. A karcsú dobozokat a helyükre állítva feltűnt, hogy menyire kellemes látvánnyal rendelkeznek egy átlag nappaliban történő használathoz. Megjelenésük abba a kategóriába tartozik, ami már komoly benyomást tesz a szemlélődőkre, de még nem zúdítja ránk az asszony haragját a méreteivel.

A meghallgatáshoz egy közeli barátunk Vincent Audio SV-500 erősítőjét és Pioneer N-50A hálózati lejátszóját „einstandoltuk” a teszt idejére, az összeköttetést Inakustik Referenz kábeleinkre bíztuk, a tápellátásról pedig LightSpeed Signature tápkábelek gondoskodtak. Hanganyagnak Allan Taylor, Karen Souza, Yonderboi, Daft Punk és Havasi Balázs albumai között válogattunk és hamarosan össze is állt tesztünkhöz a megfelelő zenei alapanyag.

Allen Taylor-ral kezdünk és azonnal feltűnik a precíz, de mégsem „németesen rideg” megszólalás, a hatalmas tér és a hangszórók viszonylagos kis méretétől el sem várható mélytartomány. Az énekhangra nincs más jelzőnk, csak a szenzációs. Az énekes teljes méretben jelenik meg előttünk, hangja pedig betölti a szobát. A gitár megszólalásában minden apróság feltűnik, azonban mégsem hidegen analitikus a hang, hanem az előadásé a főszerep.

Karen Souza egy kis jazzklubba visz bennünket, ahol nem csak a megszólaló hangszerek, hanem a közönség is részévé válik a fellépésnek. Az énekhang minden apró részlete, de még az énekes lélegzetvétele is jól kivehető, ahogy a gitár húrjain csúszó ujjak hangja szintén jól érzékelhető. A színpad mélységét több méterre becsüljük, de a szélesség és a magasság is komoly méretekkel rendelkezik. A zenészek kényelmesen helyezkednek el a megjelenő térben, a közönség neszezése pedig rendkívül valósan vesz körbe bennünket.

Yonderboi és Daft Punk elektronikus alkotásai nemhogy zavarba ejtenék a Vento-kat, hanem olyan mélytartományt hoznak ki belőlük, hogy eleinte el sem akarjuk hinni. Az ilyen karcsú és viszonylag kis méretű meghajtókkal szerelt dobozoknak általában vannak korlátai az alsó tartományban, de a Canton mérnökei szerintük találhattak valamit, ami megpróbálja becsapni a fizikát A megszólalás részletes, de mégis testes és a negyedik számnál, a hangerőt feljebb tekerve, már szinte házibuli hangulat alakul ki a megközelítőleg 25 négyzetméteres nappaliban.

Havasi Balázs 2015-ös koncertjére váltva az előadás újra komoly benyomást tesz ránk, csak most máshogy, mint korábban. A zongora kissé távoli hangja olyan hatást kelt, mintha a koncerterem sorainak közepén ülnénk. Az egymást követően bekapcsolódó vonósok nagy térben, szépen elkülönülve játszanak, a dobok hangja pedig már szubbasszusi mélységekbe merészkedik. Az előadás egységessége nagyon jó, a virtuális tér méretei megközelítik a valóságot, a nagyzenekar dinamikája pedig már egy élő koncert hangulatát idézi.