Hatásos belépő – Heco Aurora 5.0 hangsugárzó teszt

Az Aurora modellsorozat a korábbi és általunk nagyon kedvelt Music Style széria helyét vette át lassan 2 éve, de eddig nem volt szerencsénk közelebbről is megismerkedni az utódokkal. Most azonban lehetőségünk nyílt egyből három Aurora modellel is közelebbi kapcsolatba kerülni, egy házimozi-összeállítás formájában.

Mint már a bevezetőben említettük, a Music Style-t váltó modellsorozat az Aurora nevet kapta és a belépő kategória tetejét képviseli a gyártó termékpalettáján. Azt már jól tudjuk, hogy a „belépő kategória” minden gyártó kínálatában más hangminőséget és más árazást is takarhat, de ettől függetlenül kíváncsian vártuk, hogy mennyire sikerül az újdonságoknak elődeik nyomába lépni. (Hogy tisztában legyünk kik is lennének a kihívói a teljesség igénye nélkül, akikkel érdemes lenne összehasonlítani majd: Polk Audio Signature, Dali Oberon, Q Acoustics 3050, Monitor Audio Bronze, Elac Debut ref. sorozata. A cégen belül ugye a Magnat Signature sorozata feljebb van pozicionálva.)

Megjelenés

Tesztünkhöz egy 5.0-ás csomagot kaptunk, így egyszerre három különböző modellel, a 700-as álló fronttal, 300-as állványos változattal és az egyszerűen csak Center 30 elnevezésű centerrel sikerült közelebbről megismerkednünk.

Az Aurora 700 egy szépen sikerült darab, az átlagosnál kissé nagyobbnak nevezhető méretekkel. Hozzánk az elefántcsont-fehér színű változat érkezett, ami szerintünk kategóriáját felülmúló megjelenéssel rendelkezik. A fehér előlap kialakítása olyan, mintha a tetőlapon is folytatódna, az oldallapok pedig világos famintás fóliaborítást kaptak. A fehér és a famintás felületek között van pár milliméteres rés, ami tovább emeli a dizájn hangulatát. A kategóriáról csak az anyagok felületei árulkodnak, mivel a legtöbb helyre fóliaborítás került, ami olcsósága ellenére a jobb minőséget képviseli.

A kialakítás nagyon eltalált, a megépítés és az illesztések pedig németesen precízek. A frontoldalon alul a két 170 mm-es mély, felettük az 28 mm-es szövet dóm magas, legfelül pedig a szintén 170 mm-es középsugárzó kapott helyet 3 utas kialakításban. A mély- és középhangszóró mebránjainak anyaga kraft-papír, a hangszóró kosarak pedig precíziósan sajtolt acélból készültek. A magassugárzó ferrofluid hűtést kapott, az előlapi takarószövetet pedig mágneses rögzítéssel látták el.

A hátoldalra kerültek az áramlás-optimalizált reflexportok, melyeket rendesen odacsavaroztak a dobozhoz, nem „csak úgy” beragasztottak. A nyilások alatt a kategóriában szokatlanul jó minőségű kábelcsatlakozók kaptak helyet, melyek kettős kábelezésre is alkalmassak. Legalul a keskeny dobozok esetében egyre népszerűbb lábakat találjuk, melyek oldalirányban nyúlnak ki és állítható tüskék is járnak hozzájuk.

Az Aurora 700 magassága 110 cm, amihez 20 cm szélesség és közel 33 cm mélység párosul, súlya pedig alulról súrolja a 20 kg-ot darabonként.

A 300-as számmal jelölt állványos modellekre (jelen esetben hátterekre) áttérve, nagy meglepetésben már nincs részünk, mivel a 700-as két mélysugárzójától megfosztott és lekicsinyített másával találkozunk. A hangszórókészlete egy darab 170 mm-es mélyközép-sugárzóból és az álló testvérnél megismert lágy dómból áll, hátul egy darab reflexcső kapott helyet, de a kettős kábelezés/kettős erősítés lehetősége megmaradt. A kisebbik doboz egy dologgal, a súlyával tudott meglepni bennünket, mivel viszonylag kis méreteihez (20x35x31 cm) közel, 8 kg súly tartozik darabonként.

Az Aurora centersugárzója ezek után már valóban nem tartogatott semmilyen meglepetést, a kinézete és az összeszerelés minősége teljesen beleillik a modellsorozatba. Hangszóróit az előző darabok után szinte kicsinek láttuk, mivel itt két darab 125 mm-es mély-és mélyközép sugárzó fogja közre a korábban megismert magassugárzót. A hátlapon szintén a korábban már látott dolgok fogadnak, azonban itt már le kell mondanunk a kettős kábelezés/kettős erősítés lehetőségéről, ami egy centernél csak ritka esetekben szokott hiányozni. A középső modell méretei a kategória átlagát hozzák, mivel a 49cm-es szélességhez 18 cm-es magasság és 29 cm- mélység tartozik, melyekhez közel 10 kg súly társul.

Az Aurora modellek az átlagosnál nagyobb érzékenységgel rendelkeznek a gyári adatok alapján, a frontok 92dB-es, a háttér és a center pedig 90dB-es adattal büszkélkedhet, így meghajtásukhoz feltehetően nem lesz szükség egy erőműre.

Meghallgatás

Az Aurora ötös elé némi gondolkodást követően egy Onkyo TX-NR 696 AVR került, a mély hangok megszólaltatását pedig egy Taga mélysugárzó párosra bíztuk. Feljebb nem akartunk menni, mivel tesztalanyaink, nézzenek ki bármennyire is jól és ezért tűnjenek drágább modelleknek, mégis csak a belépő kategória tetejét képviselik a gyártó palettáján. Forrásnak egy Dune Duo 4K került a lánc elejére, a hangszórókábelek pedig az Inakustik LS sorozatból érkeztek.

Az Eli könyvével indult a hallgatózás, ahol azonnal észrevettük, hogy a hangerőt nem kell a szokásos állásig feltekerni ahhoz, hogy a megfelelően hangos megszólalást kapjuk. Ebből arra következtettünk, hogy bár a gyártók szeretnek a megadott adatokon kozmetikázni, jelen esetben a dobozokra írt érzékenységi adatok nem csak az adatlapon mutatnak jól, hanem valósnak is tűnnek.

Nagyon jó az egységesség, mivel az Aurora modellek egyike sem akar többet mutatni a többieknél. A tér minden irányban szépen elnyúlik, a zörejek és az apró neszek is jól hallhatók és nem csak néha akar elkápráztatni bennünket egy jól megkomponált effekttel. A beszédhang jól érhető és életszerű, pedig egy kicsit tartottunk attól, hogy a center 125 mm-es meghajtói kissé kevésnek bizonyulnak, azonban mégsem. A középső Aurora szépen a frontok közé simulva nagyon kulturáltan teszi a dolgát.

A Taga mélysugárzókat kicsit szabadságra küldve, a frontok alsó tartományát is meghallgattuk, ami jobb volt, mint ahogy azt vártuk. Természetesen senkit nem bíztatunk arra, hogy házimozi rendszerét aktív mélysugárzó nélkül használja, mert kevés olyan AVR és hangsugárzó van a piacon megfizethető árban, ami ezt megfelelően képes lenne kiszolgálni, de nálunk egy próba erejéig az Aurora 700-ak szépen állták a sarat és nagyon kellemes, feszes mélyeket produkáltak.

Többcsatornás zenei anyagokra váltva a közepek nyitottsága a legfeltűnőbb. A beszéd és énekhang szépen elkülönül, annak jó értelmében és nagyon jó hangszerhangokat is hallunk. Az alsó tartomány itt is a helyén van és a korábban már megismert feszes, pontos megszólalást hozza. A magasak, a hiedelmekkel és a városi legendákkal ellentétben, nem kemények, nem túlzóak, sőt egy kicsit visszafogottnak is tűnnek, amely eredménye egy a márkától szokatlanul melegnek tűnő, kellemes hangkarakter. A térre szintén nem lehet panasz és az apró részletek megjelenítése is egészen kiemelkedőnek nevezhető a kategóriában.