Minden mozi és zene szerető ember álma egy, már komolynak számító hangrendszer, amit hallgatva kicsit szórakozhat egy-egy nehéz nap után. Ilyenkor nincs is más dolgunk, mint gyorsan beszaladni egy „hifiboltba” és már meg is vehetjük ami a boldogságunkhoz kell. Illetve vennénk, csak hát az árcédulák többségét elnézve hamar rájövünk, hogy ha komoly hifi-t vagy házimozit szeretnénk, akkor fel kell törni nem is egy, hanem jó pár malacperselyt.
Egy valóban jó rendszerhez már komoly árcédula tartozik, ezért nem mindig jelent megoldást az új eszközök vásárlása. Mivel a zenére és mozira szánt keretem már szinte nevetségesen alacsony, mindössze 100.000,-Ft, így nem maradt más, mint a lehető legjobb használt megoldás felkutatása.
Napjaink legjobb alternatívája ilyenkor az internetes használt piac lehet, ezért fogtam magam és elkezdtem bújni az online hirdetési oldalakat, hogy mi az a minimális összeg, amiből össze lehet rakni egy már értékelhető házimozit. A „raklapos 100.000 wattos” házimozinak nevezett borzadályokat egyből kizártam, mivel használni szeretném, nem csak szobadíszként beállítani a nappaliba, így a komolyabbnak kinéző, de régebbi darabok felé vettem az irányt.
Akkor nézzük a használt piacot és kezdjük a központi darabbal, vagyis az erősítővel. Ez egy kicsit arra emlékeztet, mint mikor legutóbb használt autót néztem, volt kicsit öregebb több és volt kicsit fiatalabb, de kevesebb extrával. Mindegyik teszi a dolgát rendben, de azért mindkét esetben nézzük meg alaposan nem volt-e törve és mennyire vigyázott rá a korábbi tulajdonos.
Erősítő
Denon, Onkyo, Pioneer, Sony, JVC. Van itt minden a nevesebb gyártóktól ami csak kell. Nincsenek nagy igényeim (igaz kis pénzből nem is lehetnek), de mivel nagyrészt házimozira lesz, ezért legalább egy nyamvadt Dolby Digital-t és DTS-t tudjon, továbbá legyen rajta optikai bemenet. A HDMI megléte nem érdekes, mivel belépő szinten a HD vagy a legújabb Atmos és DTS:X hangok kevés előnnyel szolgálnak, ellenben a régebbi darabokon használt HDMI csatlakozók több kellemetlen meglepetéssel szolgálhatnak. Ha veszi az ember a fáradtságot és kicsit utána olvas egyes típusoknak, akkor könnyebb lehet az a döntés, hogy milyen irányba induljunk el.
Néhány órával, pár netes cikkel, fórummal és teszttel később az Onkyo, mint gyártó mellett tettem le a voksom, amiből találtam egy TX-SR 500E névre hallgató darabot. Megfelel az általam megszabott kritériumnak, nincs messze, az eladó szerint kifogástalan állapotban van és már telefonon 30 ezer forintról le tudtam alkudni 25 ezerre, így még a benzin pénz is bőven belefér.
Kicsi később, már az eladónál a kiválasztottamat nézegetve az jutott róla eszembe, hogy „klasszikusan elegáns”, egész jól áll neki a kissé komor fekete szín és a zöld kijelző. Hiába öreg darab, érződik rajta, hogy akkoriban még akartak jót gyártani, az összerakás minősége alapján még azt is rá lehet mondani, hogy szinte már prémium cucc, bár ez merész kijelentés lenne. A működésére valóban nem lehetett panasz, a kezelése egyszerű, nem okoz nagy fejtörést beállítani még a nagyon kezdőknek sem. Ha valaki esetleg mégis elakad, akkor jó hír, hogy a kezelési könyve, bár igaz angolul, de ingyenesen letölthető a világhálóról.
A megjelenése után hangjában is kellemesen csalódtam, mivel elsőre sokat nem vártam egy régi 5-ös Onkyo-tól, de végül nagyon meglepett. Finom levegős a megszólalása, sztereóban egész jó a tere, az énekes és zenészek pedig rendben a helyükön, ahogy kell (Nyasgem Mcintosh 😀 !!!) Na jó, tegyük félre a viccet, az igazság az, hogy a tér 2 dimenziós és a zenészek egy vonalban nyomorognak, a hangja inkább mélyben kiemelt a semleges helyett, de mégsem lehet rá rosszat mondani, mivel egy tank benzin árában kínálják. Persze nem egy audiofil cucc, de az első házimozi központi darabjának teljesen megfelelő lesz. Olyan mint az első szex, ha jó nagyon jó, de ha rossz akkor is jó. A próba után kifizettem, így az erősítő kipipálva.
Nézzük mi kell még. Hát hangdobozok! Irány újra az internet végtelen útvesztője, hogy találjunk dobozokat, mert az még kevés, hogy vettünk egy erősítőt, annak meg is kellene szólalni. Az kevés lesz, ha csak ott áll a nappaliban és „szép” .
Hangfalak
Itt talán még jobban résen kell lenni, mint az AVR-ek között, mivel tele a használt piac leélt, lomis darabokkal és a minőség látszatát keltő kínai hangfalakkal. Koda, Taba, Conan, CAT, Clatronic, Beng, Skytronic és még egy rakás további olyan márkanév, melyekről semmit sem tudunk, csak reménykedhetünk, hogy találunk bármelyikről egy tesztet vagy legalább pársoros véleményt. Magam részéről kicsit rutinosabban közelítem meg a dolgot, eleve olyan nevesebb gyártók régebbi és belépő szintű hangfalszettjeit keresem, mint például Heco, Magnat, Wharfedale vagy Mission. A főbb szempontok között volt, hogy a megjelenése valamennyire elfogadható legyen, mivel mégis csak a nappaliban foglal majd helyet és azt fogjuk nézegetni. Továbbá, ha bizonyos vizuális alapelvárásoknak mégsem felel meg, akkor a kedves párunk nagy valószínűséggel kivág minket házimozistól a lakásból, ha beállítunk olcsón szerzett, de erősen leharcolt dromedárjainkkal.
A feladat nem egyszerű, ami jó és szép az drága, hiába használt és régi. Ami viszont jó, de nem annyira szép, az megfizethető, de ilyenkor tarthatunk az asszony közbelépésétől, így elég macerás az anyagikat a vizualitáshoz igazítani. Mindenesetre nem adtam fel a keresést, még az ötvenedik lehetséges versenyző után sem.
Az eladó dobozok között görgetve és pár órával később találtam egy használhatónak tűnő hangfal szettet, ami a Magnat Motion 990 névre hallgatott. Belépő kategóriás olcsó dobozok, de már a képek alapján látszott, hogy eddigi tulajdonosuk nagy becsben tarthatta őket. Ráadásul a 40.000,-Ft-os vételár is több, mint jól nézett ki, hiszen az erősítő megvásárlása után a büdzsé egyre szűkösebb.
Telefon, egyeztet, odagurul és élőben is megerősítést nyer, hogy valóban szép állapotban vannak, a hangjuk az árhoz képest egész jónak mondható és megjelenésük sem bántja a szemet. Ennek a kategóriának még vannak hiányosságai rendesen. A két front selyemdómot kapott, viszont a center és a hátterek már csak valami műanyag magassugárzóval lettek szerelve, ami sokak fülét bánthatja, köztük egy kicsit az enyémet is, de a jó ár érdekében ez még simán vállalható. A meghallgatás után gazdát cserélt némi készpénz, így büszke tulajdonosa lettem egy Magnat 5.0-ás hangfalszettnek.
Akkor az erősítő és a hangfalak letudva, már csak egy aktív mélyláda kell, mert anélkül nem mozi a mozi. Ha ez az apróság meg van, akkor nagyjából kész a rendszer, így nem maradt más, mint újra nyakamba vegyem a netes hirdetési oldalakat.
Mélyláda
Aktív subwoofert vásárolni részben azért jó, mert nem kell ragaszkodnunk a már meglévő márkákhoz, márkanevét tekintve lényegébe teljesen mindegy milyen aktív mély dogozik a rendszerünkben. Kritériumok vannak, például a teljesítménye és mérete az elképzeléseinkhez és helység méretéhez passzoljon, jó ha tud egy „auto on/off” funkciót, hogy ne kelljen ki be kapcsolgatni mikor mozizunk és a legfontosabb, hogy adjon elég mélyet. Egy nagyjából 20-22 négyzetméteres nappaliba már illik legalább egy 25-30 cm-es mély hangsugárzóval ellátott és legalább 200 watt teljesítménnyel megáldott sub-ot betenni. Ezek alapján viszonylag gyorsan meg lett győztes egy Heco Slam személyében. Minden előzetes elvárásnak megfelel és mindössze potom 20 ezer forint ellenében kínálta az eladó, szerencsére ez is a közelben volt. Elmentem, megnéztem, meghallgattam, kifizettem és boldogan indultam hazafele, az újdonsült és olcsó rendszerem utolsó darabjával.
Miután a fő elemek közül az utolsó darab beszerzése megtörtént, de mielőtt még összeállítanám a rendszert, kell jó pár méter hangfalkábel, egy optikai- és egy sub kábel, hogy működjön minden. Itt a jó árat, de azért a már minőségibb gyártókat szem előtt tartva az Inakustik kínálatának alsóbb részéből szemezgettem össze amire szükség volt, így nagy valószínűséggel nem érhet váratlan meglepetés.
A rendszer
Az apróságok beszerzését követően jöhetett a lényeg, az otthoni összeállítás és meghallgatás, hogy végül mit sikerült összeraknom a 100.000,-Ft-os keretből, a hazai használt piac közreműködésével. A végeredmény egész meglepő, mivel egy teljesen jól működő kulturált és értékelhető rendszert sikerült összeállítani, ami már pont annyira jó, hogy igen, akarjunk rajta filmet nézni, illetve alkalmilag zenét hallgatni. Persze magunkat nem akarjuk becsapni, a nagyon jótól még fényévekre vagyunk, de idővel ez a rendszer is, mint minden, fejleszthető, részletekben cserélhető, de egy kezdő összeállításnak és kevés pénzből közel tökéletes. Az pedig csak hab a tortán, hogy az egész történetet kábelestől, mindenestől megúsztam nagyjából 95 darab ezresből, így még popcorn-ra és kólára is maradt egy kevés az otthoni mozizás mellé.
Elmondható, hogy lehet kis pénzből értékelhető házimozit összerakni, a raklapos, műanyag tucatdarabok helyett, melyek ugyanennyiért újban hazavihetők, de a hangban biztosan nem fogják megközelíteni még ezt a használt és belépő kategóriás rendszert sem. Kis odafigyeléssel pedig nem kell félni a hazai használt piacon felbukkanó daraboktól sem, csak rá kell szánni a szükséges időt és energiát a megfelelő kiválasztására.
