Hangadó – Marantz NR1510 teszt

Jelenlegi tesztalanyunk modellcsaládjának legkisebb képviselője, azonban mégis megkapta a legújabb hang- és képfeldolgozó technológiákat, a fejlett vezeték nélküli multi-room megoldásokat és szolgáltatásai közül nem maradt ki az egyre népszerűbb érintés nélküli vezérlés lehetősége sem. Az újdonságok mellett azonban tradicionális megjelenése és hangminősége változatlan, melyekhez kompakt dizájn társult.

A Marantz slimline AV-erősítők már több, mint egy évtizede biztosítanak ideális megoldást azok számára, akik kis helyigényű, de minőségi és a legmodernebb szolgáltatásokkal rendelkező AVR-t keresnek. A jelenleg aktuális modellsorozat legkisebb tagjaként az NR1510 is ezeket az igényeket próbálja kiszolgálni, mi pedig tesztünkben megpróbáltuk kideríteni, hogy mi fért be a változatlanul karcsú megjelenésű belépő modell burkolata alá.

Megjelenés és szolgáltatások

Az NR1510 a Marantz „slimfit” sorozatának legkisebb darabja. Megjelenése az elmúlt években szinte változatlan maradt, azonban szolgáltatásait tekintve már mindet tud, amit napjainkban egy tisztességesen felszerelt AV- erősítőtől elvárhatunk. Elődjéhez hasonlóan 5 erősített csatornával rendelkezik, 2 darab mélysugárzó kimenet került rá, így önerejéből akár egy 5.2 installációt képes megszólaltatni.

Az 5 pár hangszórókimenet mellett kapott helyet egy vonalszintű sztereó kimenet, a Zone 2 csatlakozók, egy optikai, egy koax digitális és egy Ethernet aljzat, valamint a Wi-Fi és Bluetooth antennák. A csatlakozók mennyisége átlagosnak nevezhető, azonban az alacsony építésnek köszönhetően szinte a teljes hátoldalt sikerül kitölteniük. A készülékre összesen 6 darab HDMI bemenet és egy eARC képes kimenet került.

Az új modellből a legújabb 3D-s hangformátumok kezelése kimaradt, így a Dolby Atmos a DTS:X és ezek legújabb virtuális változatai nem állnak rendelkezésre. A képformátumok teljes (4K/60Hz, 4:4:4 szín felbontás, BT.2020, valamint HDR10, Dolby Vision és Hybrid Log Gamma kompatibilitás) támogatottsága sem maradt ki a szolgáltatások közül, a régebbi, alacsony felbontású képanyagokhoz fejlett 4K felskálázás tartozik, az XBox felhasználók számára pedig az automatikus alacsony késleltetési mód (ALLM) is elérhető.

A D+M csoport tagjaként az NR1510 is rendelkezik a Heos vezeték nélküli multi-room megoldással, amelynek legfrissebb változata már Amazon Alexa, Google Assistant, SIRI, valamint JOSH hangvezérléssel egészült ki. Utóbbiak használatához egy kompatibilis okoshangszóró szükséges, de ha ez is meg van, akkor számos funkció vezérlésére nyílik lehetőség hangutasításokkal.

A hálózatos lehetőségek között számos variáció áll rendelkezésre és az NR1510 a legnépszerűbb zenei források elérését is biztosítja. Az online streaming szolgáltatások között megtalálható a Spotify, Deezer, Soundcloud, a Tidal és az Apple Music, a vezeték nélküli opciókat pedig az AirPlay2 erősíti.

A beépített Bluetooth már kétirányú, így kedvenc zenéit egy vezeték nélküli fejhallgatóval bárki szabadon élvezheti, valamint a késő esti zenehallgatás vagy filmnézés is egyszerűen megoldható a család többi tagjának zavarása nélkül.

Az NR1510 az elődeinél már megszokott elegáns megjelenést örökölte. A szimmetrikusan elhelyezett hangerő és a bemenetválasztó között kapott helyet a teljes méretű kijelző, aminek örülünk és reméljük, hogy a gyártó továbbra sem vezeti be a nagyobb modelleknél alkalmazott kör alakú megjelenítőt.

A kijelző alá közvetlenül a vékony vezérlőgombok kerültek, melyek szinte észrevehetetlenül simulnak az előlapba. Alattuk a fejhallgató aljzata, a bemérőrendszer mikrofonjának csatlakozója, egy USB és egy HDMI port kapott helyet.

A front szálcsiszolt alumíniumból készült és nem csak annak látszik. A nagyobb szériákhoz hasonlóan az előlapot két íves műanyag elem fogja közre, ami egyedi megjelenést kölcsönöz a karcsú AVR-nek. A látványt tovább emelte, hogy a tesztalanyunk pezsgő-ezüst színben érkezett, ami üdítően törte meg a körülötte lévő fekete dobozos elektronikák egyhangúságát.

Teljesítményadatai változatlanok elődjéhez képest, maradt a csatornánként 85 watt, (6 ohm terhelés mellett, 1 csatornát meghajtva), amihez a szokásos 70 százalékos teljesítménygarancia tartozik. A beépített D/A konverterek minőségi, 32 bites AKM típusok, melyek a WAV, ALAC és FLAC formátumok 24 bit/192 KHz-es változatait, valamint a DSD anyagokat 5.6 MHz-ig képesek feldolgozni.

Az akusztikai korrekciót évek óta változatlanul az Audyssey MultEQ bemérő rendszere végzi, de már rendelkezésre áll az Audyssey MultEQ Editor alkalmazás is, ami opcionális lehetőségként segít a beállítások finomhangolásában.

Meghallgatás

A meghallgatást a rendelkezésre álló csatornákat kihasználva 5.2-es összeállításban kezdtük, majd két csatornás üzemódra váltottunk zenéinkhez. Tesztünkhöz a HECO Aurora 700-as sorozatú hangsugárzóit fogtuk be, az alsó tartomány megszólaltatását pedig 2 darab Taga TSW-90.v4 mélysugárzóra bíztuk.

A meghallgatást megelőzően elvégeztük a szokásos beállításokat és adtunk egy kis munkát az Audyssey bemérőrendszernek is. Utóbbinál egészen jó eredményt kaptunk, így csak kis mértékben kellett az Editor alkalmazással korrigálnunk a kapott értékeken. Meg kell említenünk az NR1510 menürendszerét, amit már elődjénél is nagyon szerettük, mivel lépésenként végigvezet a kezdeti beállításokon, továbbá felépítése is jól átgondolt, logikus és egyszerű.

A beállításokat követően hozzáfogtunk tesztünkhöz, ahol először a Bosszúállók utolsó részének és az Oblivion mozgalmasabb jeleneteivel tettünk próbát, majd zenére váltva pár Schiller és Michael Buble koncertrészletet választottunk, a sztereó meghallgatáshoz pedig jazz és elektronikus kedvenceink közül válogattunk.

Elsőre az tűnik fel, hogy a Marantz szakemberei nem nagyon „zsonglőrködtek” a teljesítményre vonatkozó adatokkal. A megadott 85 W / csatorna teljesítmény mellett a hangerő egy cseppet sem kevés. Természetesen jól tudjuk, hogy a gyártók többsége nem a hétköznapi, valós használat alapján méri az elektronikáinak teljesítményét, a „sokszáz watt” feltüntetése pedig szinte már elvárás a vásárlók többségének részéről, de néha mégis jó látni, hogy van cég, aki a valóságot meri kiírni egy készülék adatlapjára.

Persze csodát nem lehet várni, mivel a megfelelő moziélmény eléréséhez az NR1510 hangerejét közel 90 százalék környékére kellett tekernünk, azonban még így sem tapasztaltunk semmilyen torzítást vagy egyéb rendellenességet. A megszólalás meggyőző, bár néha hallani, hogy a kis Marantz tartalékai már a végükhöz közelednek, mivel dinamikából egy kicsit többet is elviselnénk. A hangzás azonban a nagyobb modelleket idézi, feltűnő a részletesség és a tiszta megszólalás, a beszédhangok pedig jól érthetőek maradnak az összetettebb jelenetek alatt is.

Összességében kellemes és kiegyensúlyozott amit hallunk, a dinamika elfogadható és csak ritkán van némi hiányérzetünk. A Bosszúállók mozgalmas jeleneteinek hangja pontos és részletes, egyedül a dinamikával és az alsó tartomány erejével kapcsolatban alakul ki enyhe hiányérzetünk.

A Bosszúállók után az Oblivion sokszor látott és hallott jeleneteivel folytatjuk, ahol a drónos üldözés hangja egészen meggyőző. A hangerő itt is elegendő, dinamika szintén, bár utóbbi eléggé a határon táncol.

A zenei anyagokra áttérve Schiller Live in Berlin koncertjével kezdünk, ahol hatalmas térrel és pontos hangszerhangokkal találkozunk. Az énekhang kellemes, a színpad széles és magas, de ennek ellenére mélységgel csak korlátozottan rendelkezik. A közönség hangjai, a nevetések és az apró zajok azonban nagyon jól és élethűen hangzanak, ami egészen jó valóságérzettel párosul.

Michael Buble koncertje jól indul, az énekhang természetes, azonban a nagyzenekar rendes megszólalásához már kicsit kevés a dinamika és a komolyabb erőtartalék hiánya itt a legfeltűnőbb. A hangerő nem kevés, de az egész koncert hangulata kissé fáradtabbnak tűnik, mint ahogy azt megszoktuk. A tér megjelenítésére azonban nem lehet panasz, a közönség minden oldalról körbevesz bennünket.

Sztereó anyagaink következnek, ahol kedvenc jazz előadónk hangja nagyon kellemesen szólal meg. Az ének és a hangszerek hangja élettel teli, a színpad pedig tágas, de nem igazán mély. Az énekes pozíciója jól érzékelhető, a zenészek elkülönülnek, de csak a színpad síkjában lehet megkülönböztetni a helyüket. A magas tartomány néha kissé túlzásba esik, bár ez inkább csak feltűnő, mint zavaró.

Faithless albumunk megszólalása meglepően erőteljes, a tér minden irányban megfelelőnek nevezhető, de valódi mélység itt sem igazán alakul ki. A részletesség itt is feltűnően jó, sok apró részlet van jelen, viszont a dobok és az alsó tartomány egy kissé vérszegény. A hangerővel nincs gondunk, nem bizonyul kevésnek, mindössze csak egy kis plusz dinamikát hiányolunk a megszólalásból.