Garzonmozi – Magnat SB-180 soundbar teszt

Sokak álma, hogy olcsó, de mégis hallgatható mozihang legyen otthonukban és lehetőleg ne foglalják a helyet dög nagy dobozok. Az esetek túlnyomó többségében ez álom is marad, mivel ami jó, az nem olcsó, a rendes mozihanghoz pedig méretes hangsugárzók és erősítő szükségeltetnek. Ilyenkor jöhet megoldásként egy soundbar, ami lehet olcsó vagy drága, jó hangú vagy csak hangkeltésre alkalmas, de ez már legtöbbször a rászánt összegtől és a hanggal szemben támasztott elvárásoktól függ.

Nemrég teszteltük a Magnat SBW-250-es soundbar-ját és meglepetésünkre többet kaptunk élményben, mint azt megelőzően vártuk volna, így kíváncsiak voltunk a kisebb testvér produkciójára is, ami az SB-180 típusnevet kapta. A Magnat kisebbik soundbar-ja azzal hívta fel magára a figyelmünket, hogy nagyon hasonló mérete, felépítése és egyéb tulajdonságai mellett, fele annyit kell érte a kasszánál hagyni, mint a nagyobb modellért. Ennyiért akár ajándéknak is nevezhetnénk, de feltehetően az olcsóságnak itt már komolyabb ára lesz.

Megjelenés és szolgáltatások

Az SB-180 kinézete teljesen beleillik a kategóriáról általánosságban alkotott képbe. A központi egység a szokásos széles és alacsony, de jó minőségű műanyagból készült keskeny házba került, a front oldalt pedig szövet fedi. Az előlapon mást nem találtunk, ezért továbbléptünk a hátoldalra. Itt már felfedezhetőek a spórolás nyomai, mivel egy optikai digitális bemeneten kívül csak az analóg AUX és jack bemenet, a tápellátás, továbbá a soundbar-hoz tartozó mélyláda csatlakozóit találjuk. Ezek alapján le kell mondanunk a HDMI kapcsolatról és a mélysugárzó vezeték nélküli megszólaltatásáról, bár ezek egyike sem számottevő hátrány egy olcsó soundbar esetében. Ebben az árkategóriában már elég extrának számít, hogy különálló mélyláda tartozik hozzá.

A központ felső élén elhelyezett feliratok tájékoztatnak arról, hogy a készülék Dolby Digital dekóderrel rendelkezik és képes Bluetooth kapcsolaton keresztül zenét fogadni mobileszközeinkről. A DTS formátumok kezeléséről nem találunk információt, így feltehetően azok megszólaltatásáról le kell mondanunk.

Kézbe véve a soundbart az összerakás minősége jónak nevezhető, a műanyag burkolat nem recseg, nem ropog vagy nyikorog, bár kilóinak száma még ebben a kategóriában is csekélynek nevezhető. Ugyanez elmondható a mélysugárzóról, ahol a kabinet a leírások alapján MDF-ból készült, de súlya alapján a falvastagság csak közelíthet a 10 milliméterhez, de annak már kevés az esélye, hogy azt elérje vagy meghaladja. A dobozt egyszerű sötétszürke érdes fólia borítja, nincs semmilyen extra designelem vagy formai játék, a hangszórót a doboz oldalán, a reflexnyílás kivezetését pedig elöl helyezte el a gyártó.

A soundbar hangszórókészlete  két-két darab 14 és 52 milliméteres magas- és középsugárzóból áll, melyekhez csatlakozik a 165 milliméteres, külön dobozba helyezett mélysugárzó. A teljesítményre vonatkozó adatok nem tűnnek nagyzolónak, mivel a központ összesen 70 wattja mellé, a mélyek további 60 wattnyi ereje társul. A mellékelt mélynyomó passzív kivitelű, ezért az erősítő modul és a hozzá tartozó összes végfok a soundbar karcsú testében kapott helyet, hogy mindez mire lesz elég, azt majd a meghallgatás alatt fogjuk kideríteni. Tartozék még egy szintén szokásosnak nevezhető távvezérlő, amely egyszerű, de jól használható darab és szükség is van rá, mivel nélküle a kezelés eléggé nehézkes.

Miután külsőleg szépen megismerkedtünk az SB-180-nal, következhetett a meghallgatás, ahol film- és koncert részletek, majd végül sztereó zenék következtek a beépített Bluetooth kapcsolaton keresztül.

Meghallgatás

A csatlakoztatásokat és a bekapcsolást követően az SB-180 előlapján piros és kék LED-ek tájékoztatnak bennünket a bemenetek és a Bluetooth kapcsolat aktuális működéséről. Ennél a modellnél le kell mondanunk a kijelző nyújtotta kényelemről, de az előlapon elhelyezett fénykeltő diódák néha már olyan játékkal szórakoztattak bennünket, mintha Michael Knight legendás autójával néznénk farkasszemet. A mélysugárzó kábeles csatlakozása okozhat némi fejtörést az elhelyezéssel kapcsolatban, de a gyártó figyelmesen elég méretes kábelt mellékelt ahhoz, hogy mégse legyen megoldhatatlan a feladat.

Filmekkel indítottunk annak kiderítésére, hogy mire képes ez a szerény teljesítménnyel, tömeggel és árcédulával ellátott hangkeltő és már az első részletnél nyugtáztuk, hogy a gyárilag megadott teljesítmény valóban szerény, nem csak papíron tűnik annak. Az Oblivion nyitójelenete a hangerő teljes kihasználása mellett sem tölti be a szobát, ellenben pozitívum, hogy még ekkor sem kerülnek elő a dobozokból oda nem illő hangok. A megszólalás leginkább semleges, az SBW-250-nél tapasztalt kissé mély tónusú hangzás nincs jelen és inkább szellős, mint dinamikus amit hallunk. A tér széles és magas, bár az események legnagyobb része előttünk történik, ritkán velünk egy vonalban, mögöttünk pedig csak a legritkább esetben.

A beszédhang jól érthető, a magasak kissé érdesek, a mély hangok visszafogottak, nem igazán dinamikusak, de mégis jelen vannak. A hangerő egyértelműen kevés, mivel a teljesítmény maximális kihasználása mellet sem tudnak a hangosabb részek felülkerekedni az átlagos jelenetek hangján, ezért visszafogottnak és kissé erőtlennek tűnnek a pörgősebb akciójelenetek. Mindezek ellenére mégis élvezhető az előadás, ha nincsenek túlzott elvárásaink.

A Jurassic World dinoszauruszainak elszabadulása sem igazán lehengerlő, de mégis kellemesen részletes. A hangok mélysége és ereje viszont kicsit hiányzik. Az SB-180 nem kínál külön beállításokat a mély hangok kezelésére, ezért a távvezérlőn elhelyezett, előre beállított EQ gombjait próbálgattuk, de még a legmélyebb hangokat produkáló beállítás mellet is hiányérzetünk volt sok esetben. A tér kiterjedt és néha már egész valószerű, bár a hangok itt sem próbálnak körbevenni bennünket.

Koncertekre váltva, Michael Bublé egy hatalmas színpadon viccelődik, de ennek ellenére mégis inkább síkban van jelen, mint térben. A zene megszólalása könnyed, az ének jó, a mély hangok legalsó része viszont itt sem akar elkápráztatni bennünket, bár akusztikus zenéken ez kevésbé feltűnő. A magasak kissé reszelős keménysége még jobban észrevehető, de egy cseppet sem bántóak, sőt ettől még részletesebbnek tűnik amit hallunk. Más vizekre evezve elővettük AC/DC koncertlemezünket, azonban olyan kellemetlen meglepetésben részesültünk, hogy az elindítását követően nagyjából fél perc után ki is kapcsoltuk. Ez a stílus nagyon nem az SB-180 kedvence.

A folytatásban sztereó zenék következtek, kihasználva a Bluetooth kapcsolat lehetőségét, ahol a jazz és az akusztikus zenéink egész kellemesen szólaltak meg, bár a tér itt is csak kétdimenziós többnyire. Az énekhang meglepően jól artikulált, a hangszerek kissé vékonyak és a zongora hangja pedig súlytalan. A dobok és a nagytestű vonós hangszerek háttérbe szorulnak, de mégsem hiányoznak a mélyek, mindössze csak egy kis plusz erőre lenne szükségük.

Faithless válogatásunk következett, ahol még jobban előtérbe került a mély hangok hiánya, bármelyik lehetőséget is választottuk a beépített EQ gombjai közül. A megszólaláshoz társuló nem túl acélos hangerő, egy kissé dinamikátlanná tette a végeredményt, bár alacsonyabb hangerő mellett mindez már nem igazán volt feltűnő.