Francia kapcsolat – Focal Aria 926 teszt

A cím első része akár utalhatna a műfaj szabályait felülíró, öt Oscar-díjjal jutalmazott alkotásra is, mivel tesztünk főszereplője legalább akkora újdonságokat vonultatott fel látványvilágában és hangjában megjelenésekor, mint a 70-es évek korszakalkotó sikermozija. Bár a jelenlegi történet nem a zsaruk és a drogdílerek harcáról szól, de az előző sorok alapján némi párhuzam mégis felfedezhető tesztalanyunk és a már klasszikusnak számító film között.

Történetünk egy francia audio-specialistával kezdődik, aki már évtizedek óta a piac elismert és megbecsült szereplője, hírnevét pedig olyan hangsugárzóknak köszönheti, mint a legfelsőbb kategóriában trónoló Utopia sorozat darabjai. Főszereplőnk viszont nem a csúcsszériához tartozik, sőt inkább csak távoli unokatestvérnek nevezhetnénk, ellenben hosszú évek óta ez a gyártó első olyan fejlesztése, ami szakít a hagyományokkal és teljesen új megoldásokat alkalmaz.

Mivel az eddigiekből feltehetően sokak számára nem derült ki, így eláruljuk, hogy történetünk középpontjában a Focal áll, a főszereplő pedig az Aria 926 nevet viseli. A gyártó 900-as szériája igaz nem újdonság, mivel pár éve már a piacon van, de a nemrég nálunk járt Kanta N°2 után úgy gondoltuk, hogy itt az ideje vallatóra fognunk, mivel a sorozat több másik darabját már számos alkalommal hallottuk és meg is kedveltük.

Megjelenés

A típusszám ellenére a 900-as sorozatot nem a korábbi (és azóta megszűnt) Chorus 800 fölé, hanem annak a helyére pozicionálta a gyártó és az új számozással együtt szakított a korábban alkalmazott technológiák nagy részével. A legszembetűnőbb, hogy az Aria család darabjai teljesen új fejlesztésű hangszórókészletet kaptak, ami egyben a széria legnagyobb újdonsága is, mivel a korábban alkalmazott „W” membránt lecserélték egy Flax névre hallgató anyagra.

A Flax elnevezés két nagyon vékony (0.4mm) üvegszálas anyag közé préselt, természetes lenszálak laza szövetét takarja és a gyártó információi alapján ez a új szendvicsszerkezet ugyanolyan (és bizonyos paraméterekben még jobb) tulajdonságokkal rendelkezik, mint a „W” technológiánál alkalmazott speciális hab. A len-alapú hangszórók gyártása ellenben jóval egyszerűbb a korábbi „W” membránoknál, így előállításuk olcsóbb, ami a termékek árára is kedvező hatással van.

Az Aria modellek kinézete az új megoldásnak köszönhetően több, mint érdekes és a legkevésbé sem nevezhető hagyományosnak. A beépített hangszórók leginkább olyan hatást keltenek, mintha egy textilgyárban és nem a neves francia elektronikai cég üzemében készülnének. Az átlátszó, üvegszálas anyag két rétege között a természetes lenszálak jól láthatók, tapintásra még az egyes rostok is érezhetők a membránok felületén, ami egyedi és különleges megjelenést biztosít a hangsugárzóknak.

A kabinet már hagyományosabb kinézetet kapott, de szerintünk mégis sokkal elegánsabbra sikerült, mint a korábbi 800-as sorozat darabjai. A doboz oldalaira barna, famintás, műanyag-fóliaborítás került (de létezik magasfényű fekete és fehér oldallapos verzió is), bár azt el kell ismerni, hogy a minőségibb változatból. A tetőlapot fekete üveg fedi, melyen a gyártó neve díszeleg, az elő- és hátlapra pedig igényes, a valódi bőrt kinézetében már egész jól megközelítő műbőr borítás került.

A minőségét nem érheti panasz, mindenhol kellemes anyagokkal és pontos illesztésekkel találkozunk. Ez a pontosság és minőségérzet a részleteknél is megjelenik, így a hangszórókat szegélyező fémgyűrűknél sem marad el, melyekre az alkalmazott technológiát és gyártás helyét hirdető felirat is felkerült.

A reflexnyílások számával nem fukarkodott a gyártó, egyből kettő darabot is tett a dobozra, ráadásul a már megszokott elrendezésében. A két cső közül az egyik az előlap alsó részére, a második pedig alulra került, így az esetek túlnyomó többségében a második nyílás rejtve marad a kíváncsi szemek elöl.

A 926 alatt egy komoly kinézettel rendelkező, igényes és állítható tüskékkel felszerelt talprészt találunk, mely azon kívül, hogy plusz stabilitást biztosít a karcsú és magas doboznak, két további szerepet is kapott. Az első az alul található „Powerflow” névre keresztelt reflexnyílás optimális működésének biztosítása, a második pedig a kabinet kissé hátradöntése a magassugárzó fáziskiegyenlítésének érdekében, mely szögét a gyári tüskék segítségével egyszerűen állíthatjuk.

Az igényes, műbőr-borítású hátoldalra áttérve csak egy pár, banándugó fogadására is alkalmas hangszóró-csatlakozót találunk, mivel a gyártó szerint egy jól megtervezett hangsugárzó esetén nincs szükség kettős kábelezésre. Az utóbbi kijelentést mi sem vitatnánk, ezért teljesen elégedettek vagyunk azzal amit látunk.

A 926-nál a reflexnyílások számán túl a hangszórók mennyiségén sem spórolt a gyártó és egyből 4 darabot pakolt mindegyik dobozba, melyek egy 3 utas rendszert alkotnak. A meghajtók elrendezése klasszikusnak nevezhető, legfelül a 25 milliméteres fém dómot, alatta a 16.5 centiméteres középhangszórót találjuk, amit további két darab, szintén 16.5 centiméteres mélysugárzó követ.

A magassugárzó a Focal védjegyének számító inverz kialakítású, ami a hagyományos dómsugárzókkal szemben gyorsabb és pontosabb működést tesz lehetővé, alacsonyabb torzítás mellett. A felfüggesztését lecserélték a csúcssorozatokban is alkalmazott megoldásra, ellenben a membrán anyaga itt még alumínium-magnézium ötvözet a felsőbb kategóriákban használt berillium helyett. A közép- és mélysugárzók ugyanabból a len-alapú (Flax) anyagból készültek, de a közép kapott egy fáziskúpra emlékeztető porvédőt és a membrán felfüggesztése is kissé keményebbnek tűnik, mint az alatta elhelyezkedő mélysugárzóké.

Tesztalanyunk átlagosnak nevezhető állódoboz méretekkel rendelkezik, magassága közel 104, szélessége 30, mélysége több, mint 37 centiméter. Méreteihez képest súlya viszont már átlag felettinek nevezhető, mivel darabonként 25 kilogrammot nyom. Mindez komoly anyaghasználatot sejtet és a specifikációkból ki is derül, hogy a doboz legnagyobb része 25 milliméter vastag MDF-ből készült. A hangszórókat mágnesesen rögzülő műanyag rácsra feszített szövet védi, ami nem kimondottan elegáns darab, de felhelyezve szépen illeszkedik a megjelenéshez.

A további adatok is biztatók, mivel a gyártó 37-28.000Hz közötti frekvenciaátvitelt, 91.5dB érzékenységet és maximálisan 250 watt terhelhetőséget adott meg 8 ohm impedancia mellett, mely utóbbi mellé a frekvenciafüggő minimális érték is odakerült.

Meghallgatás

A Focal azon kevés gyártók közé tartozik, akik hangsugárzóikhoz mellékelnek egy ajánlást, hogy azokat mekkora helységben és milyen távolságból hallgassuk, a lehető legjobb élmény elérésének érdekében. Az Aria 926 esetében sincs ez másként, itt a gyártó 20 négyzetméter vagy annál nagyobb helységekbe és 3-3.5 méter távolságból történő hallgatásra ajánlja ezt a párost. Szerencsénkre a rendelkezésünkre álló tér a javasolt minimális méretet jócskán meghaladta, így a gyári ajánlásnak teljesen megfelelően tudtuk elhelyezni a dobozokat és hozzáfogtunk a meghallgatáshoz.

Tesztünket megelőzően a hangsugárzók nagyjából 200 órányi bejáratáson estek át, így az elsőnek hozzájuk társított, általunk jól ismert Marantz trió (SA-11S2 CD lejátszó, SC-11S1 előerősítő és SM-11S1 végerősítő)  és a másodikként eléjük kötött Naim Uniti Star is már közel a maximumot tudta kihozni a belőlük.

A hallgatózást a Marantz trióval indítottuk, ahol már a zene első hangjainál éreztük, hogy itt csak jó dolgok várnak ránk a továbbiakban. Kedvenc jazz albumunk első hangjai meglepően kellemesek és szinte melegnek nevezhető hangzás fogad. Az előadás nagyon jó és a hangszerek hangján túl a hely atmoszférája is remekül érzékelhető. Az utóbbinál az sem számít, hogy valós vagy a stúdióban a hangmérnök által megálmodott légkör amit érzékelünk, mi csak élvezzük amit hallunk.

A hangok egy széles és mély háromdimenziós térben jelennek meg mely akkora, hogy néha már úgy érezzük nem csak a dobozokon, hanem a szoba falain is túlnyúlik. Az ének rendkívül életszerű, a mélyek megfogottak, de a magas hangok lehetnének finomabbak is. A magasak kis karcosságán túl az egyetlen további megemlíthető negatívum az, hogy a hangok, bár nagyon szépen leválnak a hangszórókról, a magas- és a középsugárzó produkciója egy kissé külön sávban érzékelhető, ami nem igazán zavaró, de mégis jelen van.

Az összetettebb hanganyagoknál és néhány zúzósabb rock album esetén ellenben már nem remekel annyira az Aria 926, mint jazz zenéinken. A keményebb műfajokhoz tartozó zenék megszólalása összességében nem rossz, de a „dögösségi faktor” valahogy mégsem az igazi és a frekvenciák legalsó része is kevésnek tűnik. Érdekes ellenpont, hogy az elektronikus műfajoknál viszont leginkább a mélyebb hangok kerülnek túlsúlyba, ami időnként kissé ráül az egész megszólalásra. Az eddig hallottak alapján feltételezzük, hogy a Focal mérnökei elsősorban igényes zenehallgatásra, nem pedig házibuli felhasználásra szánták ezt a modellt.

A Marantz trió után a Uniti Star következett és úgy éreztük, mintha nem csak az erősítőt, hanem a teljes rendszert lecseréltük volna. A magasak eddigi keménységét finom részletek váltják fel, a közepek megszólalása még természetesebb, az alsó tartomány pedig olyan mélységekbe merészkedik, amit néha már el sem hiszünk. A Naim sajátos, kellemes karaktere rendesen feldobja az Aria 926 megszólalását, mely eredménye egy sokkal hallgathatóbb, nyugodtabb és dinamikusabb előadás.

A legnagyobb változást és egyben meglepetést viszont a korábban nem igazán jól szereplő zúzósabb és elektronikus zenék hozzák. A hiányolt „dögösség” és a mély hangok alsó része előkerül a keményebb műfajoknál, az elektronikus zenéknél pedig a kissé mély tónusú megszólalást kellemes, meleg hangú előadás váltja fel.

Hirtelen ötlettől vezérelve tesztünk végén tettünk még egy próbát, de már egy, a 926-hoz árban jobban illeszkedő erősítővel. Mivel a Marantz trió produkcióját a közel harmadába kerülő Naim lekörözte, így kíváncsiak voltunk mi lesz az eredménye, ha árban még lejjebb merészkedünk, de a minőségből csak keveset próbálunk engedni. Választásunk a NAD C368-ra esett, mert ez az erősítő egy korábbi tesztünkben már igencsak jól szerepelt.

Csalódnunk most sem kellett, mivel a megfizethető árú NAD egyszerűen remekelt. Az viszonylag olcsónak számító erősítőtől  kiváló teret, kellemes magasakat és jól artikulált közepeket kaptunk, miközben sok apró részlettel telt meg a szoba. Az alsó frekvenciák kevésbé merészkedtek a Naim mélységeibe, de a megszólalást mégis a kellemes, nyugodt és természetes jelzőkkel tudtuk illetni. A legmegdöbbentőbb viszont az volt, hogy mindezt a Marantz trióhoz képest egy kevesebb, mint tizedannyiba kerülő elektronika produkálta.