Fénysebesség – Neuron LightSpeed hálózati tápkábelek tesztje

A hálózati tápkábelek hatását sokan lebecsülik, sokan pedig az egekig magasztalják. Szerintünk azonban ezeket az elméletben egyszerű szerkezeteket, melyek legtöbbször mindössze a megfelelő áramellátásért felelnek, érdemes leginkább különálló komponensként kezelni, mivel ugyanolyan pozitív vagy negatív hatással lehetnek a kapott hangra, mint egy teljes értékű audiokészülék.

Jelenlegi tesztünk főszereplői nem tartoznak az ismertebb márkanevek közé, de ennek ellenére, a sok évtizedes múlttal rendelkező gyártók legtöbb termékénél több érdekességet, továbbá fizikai törvényszerűségeken alapuló technikai megoldásokat tartalmaznak.

Tesztalanyaink az Audio Engineers műhelyéből kerültek ki, mely név egy különböző területeken dolgozó szakemberekből álló fejlesztői csoportot takar. A csoport tagjai egymástól függetlenül, de mégis egy csapatként fejlesztik termékeiket, mely során a fejlesztésekhez mindenki szabadon hozzáteheti saját tudását, tapasztalatát, így minden esetben a lehető legjobb és kompromisszumoktól mentes minőség elérése a cél.

A termékek  fejlesztésének során a legfőbb hangsúlyt az audioeszközöket leginkább befolyásoló paraméterek kapják. Ezek optimalizálása során minden esetben nagy figyelmet fordítanak a fizikai törvényszerűségekre, továbbá nem csak az adott eszköz saját paramétereit veszik figyelembe, hanem az azokra ható külső tényezőket, lehetséges forrásokat is. Ennek köszönhetően a fejlesztések eredményei képesek még akár a legextrémebb körülmények között is azonos minőséget nyújtani.

Megjelenés és tulajdonságok

Három tesztalanyunk mindegyike hálózati tápkábel, melyek a Neuron nevet kapták, ezen belül pedig a LightSpeed modellcsaládba tartoznak. Az elnevezés különösen találó, mivel megjelenésüket nem csak a szokásostól eltérő és ebben az árkategóriában ritkán alkalmazott felépítésük teszi kiemelkedővé, hanem a csatlakozók egyedi kivitele is, mivel azok megjelenését beépített LED világítás teszi különlegessé.

A LightSpeed tápkábelek egyértelműen leglátványosabb részlete a csatlakozóknál elhelyezett világítás. A kábelek csatlakoztatását követően a beépített LED-ek egy rendkívül látványos, de ennek ellenére még teljes sötétségben sem zavaró, „jégfehér” fénykarikát rajzolnak a kábel csatlakozói köré, ami szerintünk nem csak jópofa, hanem valóban egyedi és egyben high tech megjelenést biztosít.

Bár a „show” legnagyobb részét a kábelek világító végei viszik el, ennek ellenére mégis marad jó pár további érdekesség. A három tápkábel, melyek közül a legkisebb a Reference, a középső az Ultimate, a legnagyobb pedig a Signature elnevezést kapta, ránézésre csak az alkalmazott kábelek átmérőjében különböznek egymástól, de a technikai paraméterek böngészése és némi utánajárást követően, ennél több különbség is kiderül.

Tesztalanyaink mindegyike azonos filozófia alapján készült, de mégis specifikusan külön készülékcsoportokhoz ajánlott a használatuk. A legkisebb és legolcsóbb Reference modell is már fonott kivitelű, ami árkategóriájában több, mint ritkaság. Ennek köszönhetően különálló, egymással nem párhuzamosan elhelyezkedő, árnyékolt és „dualcore” vezetőkből felépülő vezetékekből áll. A kapcsolódó leírás szerint ez a megoldás hatékonyan csökkenti és egyben optimalizálja a különböző vezetők között kialakuló káros elektromágneses mezőket, valamint jótékony hatással van az induktivitásra és a kapacitásra is.

A vezetők árnyékolása sem megszokott, mivel mindegyik modellnél egy sűrűszövésű és ónozott rézharisnya került alkalmazásra, melyet külön fólia választ el a vezetőszálak szigetelésétől, a nem kívánt kémiai reakciók megakadályozásának érdekében. Az réz árnyékolás ónbevonata, bármennyire is apróságnak tűnik, egy fontos részlet, mivel a szigetelések és az árnyékolás között létrejövő kémiai folyamatok a bevonat nélküli réz gyors oxidációjához vezet, ami jelentősen képes csökkenteni az árnyékolás hatékonyságát. Napjainkban pedig a megfelelő árnyékolásnak fontos szerep jut, mivel  a háztartások túlnyomó többségében már „alapfelszereltség” a Wi-Fi, valamint a mobiltelefonok és különböző vezeték nélküli eszközök. Ennek köszönhetően a kábelek többségének ilyen rádióhullámoktól és  elektroszmogtól szennyezett környezetben kell helytállniuk a mindennapok során.

A csatlakozókra röviden visszatérve és a világító gyűrűk különleges megjelenésén túllépve, említést érdemel az is, hogy azok a beépített LED-ek mellett egy elektronikát is rejtenek, mely szintén a  legoptimálisabb működési feltételeket hivatott biztosítani, az elektromos hálózatból érkező zavarok kordában tartásának érdekében. A csatlakozók érintkezői nagy tisztaságú, tömör rézből készültek, melyek külső felületére ródiumbevonat került.

A Reference modell kettős (dual-core) nagy tisztaságú réz vezetői összesen 3 x 1.5 négyzetmilliméter keresztmetszettel rendelkeznek, melyek mindegyikét külön szigetelés és fólia veszi körül. Erre került a szövött és ónozott réz árnyékolás, melyet egy újabb szigetelőréteg követ, a külsőt pedig egy halogénmentes poliészter köpeny teszi teljessé. A külső poliészter szövet nem csak a fizikai hatásoktól védi a kábelt, hanem kialakításának köszönhetően a fizikai rezgések hatékony csillapítását is képes ellátni. A mellékelt tájékoztató alapján a Reference modell alkalmazása leginkább forráskészülékek és kisebb teljesítményigényű erősítők esetén ajánlott.

A következő darab az Ultimate nevet kapta és a középkategóriát hivatott képviselni. Ránézésre kísértetiesen hasonlít a kisebb márkatársára, de a kábelek átmérője látványosan nőtt. A mellékelt leírás alapján a felépítés nagy része változatlan, de a külön szigeteléssel ellátott, nagy tisztaságú réz vezetők már négyes (quad-core) csoportokból állnak és összesen 3 x 3 négyzetmilliméter keresztmetszettel rendelkeznek. A vékony vezetőkből felépülő és külön szigeteléssel ellátott többszálas (multi-core) szerkezet a jelen fizikai ismeretek szerint hatékonyabb, mint az egy, vastagabb keresztmetszettel rendelkező vezető, mivel jobb zavarvédettséggel rendelkezik, továbbá a „skin hatás” kialakulásának esélyét is hatékonyan képes csökkenteni. Az Ultimate modell, a kapcsolódó leírás alapján, leginkább a közepes áramfelvételű készülékekhez, integrált és csöves erősítőkhöz, valamint audio- és HTPC-khez ajánlott.

Utolsó tesztalanyunk a Signature elnevezéssel rendelkező darab, ami kinézetében teljesen beleillik a sorba, azonban átmérője még tovább nőtt, valamint jóval merevebb és súlyosabb is a korábbi társainál. Specifikációja alapján felépítése illeszkedik a LightSpeed sorozatba, de az egyesével szigetelt, tiszta réz vezetők itt már nyolcas (octa-core) csoportokban helyezkednek el és összesen 3 x 6 négyzetmilliméter keresztmetszettel rendelkeznek. A külső átmérő 3 x 10 mm, de a fonott kivitel miatt ennél tekintélyesebbnek tűnnek a fizikai méretei.

Meghallgatás

A meghallgatást a Naim Uniti Star-ral kezdtük és ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy a Naim-nél tett gyárlátogatás során, az egyik kísérő mérnök azt a kijelentést tette, hogy az általuk gyártott készülékek hangjára nem lehet hatással egy, a gyárilag mellékelt darabnál jobb tápkábel, mivel akkor ők is olyat használnának. Mivel mi szeretünk mindent kipróbálni, így az első körben ennek próbáltunk utána járni.

Lehet, hogy kissé túlzás, de a Uniti Star mögé az éppen nálunk vendégeskedő KEF Model 207 dobozok kerültek, hangszórókábelnek pedig a szintén kéznél lévő Inakustik LS-2404-et fogtuk be. A meghallgatás során a „referenciát” a Naim gyári tápkábele jelentette, ami mindegyik kör előtt visszakerült, majd a három „fénykábelt” is összemértük egymással, valamint kipróbáltuk hatásukat fali aljzatba dugva és elosztó beiktatásával, utóbbinál pedig „direkt” és „szűrt” módban is, mivel a lehetőség adott volt.

Az előkészületekről még röviden annyit, hogy már a beüzemelés során is elmosolyodtunk, mivel a LightSpeed kábelek világító csatlakozói, a LED-ek színének árnyalata olyannyira illett a Naim világító hangerőszabályzó tárcsájához, pontosabban annak világításához, hogy szinte már gyári megoldásnak is nevezhetnénk. Abban biztosak vagyunk, hogy a kábelek világításáért felelős tervező igazán értette a dolgát, mert az eredmény valóban látványosra sikerült, még egy drága dizájnelektronikával párosítva is.

A Reference modell bekötését követően (és a Naim mérnökének szavaira emlékezve) jelentős különbségre nem számítottunk, ennek ellenére azonban rendesen meglepődtünk. A gyári kábelhez képest a hang határozottan részletesebb, a tér valószerűbb (nem jelentősen nagyobb, szélesebb vagy magasabb, hanem csak egyszerűen valóságosabb) és minden hang pontosabb, mint korábban. A magasak finomabbak, de egyben részletesebbek, a közepek természetesek, jól artikuláltak, a mélyek pedig mennyiségben kevesebbnek hatnak, azonban megfogottabbak és sok olyan részlet is előkerül ebből a sávból, melyek korábban fel sem tűntek.

A középkategória képviselője, az Ultimate névre hallgató darab következett, ami még egy kicsit kellemesebb eredményt hozott. A kisebb modellnél már tapasztalt változások itt is megmaradtak, ahogy az is tagadhatatlan, hogy egy családból származnak. Emellett azonban a korábbinál is finomabb részletek, kerültek elő. A dinamika jól hallhatóan és egyértelműen nőtt, ahogy az alsó frekvenciák is jobban erőre kaptak, de ez mégsem ment részletességük rovására. A felvétel élettel telt meg, az apró zajok, zörejek és a közönség neszezése olyannyira valósnak tűnt a jazzfelvételek alatt, hogy néha már zavaróan élethű volt néhány részlet.

A sorozat legkomolyabb darabja, a Signature került bekötésre, ahol már nem igazán tudtuk, hogy mire is számítsunk az eddig hallottak után. A különbség azonban itt is meggyőző. A korábbi semlegesség, részletesség, dinamika és finomság itt is megmaradt, nem kapott „külön karaktert” ez a modell sem, de minden még tovább javult. A magasak rendkívül valósak, az énekhang az eddigi legjobb, a mélyek pedig már egy valódi élő akusztikus koncert hangulatához hasonlítanak. A színpadképpel, bár korábban nem volt gondunk, de ez után a gyári kábellel egyértelműen kétdimenziósnak tűnt az előadás.

A maghallgatás során a három tesztalanyunkat egymást követően is bekötöttük, majd sorra cserélgettük őket egymás után, hogy a lehető legtöbb különbséget fedezzük fel közöttük. Ebben az volt a legérdekesebb, hogy bár a legdrágább modell bizonyult a legjobbnak, de a három tesztalanyunk nagyon is azonos, semleges és részletes megszólalást produkált. Nem volt karakterükben jelentős eltérés, ahogy azt más gyártók termékeinél gyakran tapasztaltuk, hogy ezzel különböztessék meg a kategóriákat, hanem egyszerűen mindig csak egy kicsit jobb hangot hallottunk, ahogy kategóriában és árban feljebb léptünk.

Tesztalanyainkat kipróbáltuk egyszerű fali aljzatba dugva és a rendelkezésünkre álló elosztó „direkt” aljzataihoz csatlakoztatva is, ahol nem igazán tudtunk különbséget felfedezni. Elosztónk „szűrt” részét igénybe véve azonban arra lettünk figyelmesek, hogy a hang egy kissé tompává, mattá vált, ami feltehetően a kábelekbe épített és az elosztóban alkalmazott elektronikák együttes hatásának következménye, így arra jutottunk, hogy a kevesebb itt is több és maradtunk a „szűretlen” áram használatánál.

Természetesen nem maradhattak ki a tesztalanyaink specifikációiban leírt javaslatok sem, így forráskészüléknek befogtunk egy Onkyo NS-6170-et, olcsóbb erősítőnek pedig egy NAD C368-at jelöltünk ki. A leírásokban lehet némi igazság, mivel hálózati lejátszónk hátsójába hiába dugtuk be az Ultimate és a Signature modelleket, a hang mégsem változott jelentősen, mondhatni „hibahatáron belül” egyensúlyozott. A NAD erősítő esetében azonban jól hallható változást hozott mindegyik versenyzőnk, ahol szintén a Signature modell nyújtotta a legjobb eredményt.

Ezek után egy „örök kérdésre” is megpróbáltunk választ találni, ami az volt, hogy egy olcsóbb AV erősítő esetében is okozhat hallható változást egy jobb tápkábel? Erre a kérdésre egy Denon AVR-X1500H és egy X2500H modell segítségével, valamint egy Sonus Faber Principia hangsugárzó szett bevetésével kerestük a választ, amit mindkét esetben meg is találtunk. Mindegyik modellnél közel azonos hatást tapasztaltunk, mivel közel egyformán finomodtak a magas frekvenciák, nőtt a dinamika, a beszédérthetőség és feszesebb, részletesebb mélyeket kaptunk. Azonban azt meg kell jegyeznünk, hogy bár a gyári tápkábelnél egyértelműen jobb eredmény kaptunk, a LigthSpeed kábelek között viszont már nem tudtunk annyira egyértelműen különbséget és minőségi szintet felállítani, így az olcsóbb AVR-ek esetében már a legolcsóbb modellt is optimális megoldásnak tartjuk.