Elemi erő – Heco Elementa 5.0 teszt

Egy friss sorozatot találtunk a Heco kínálatában, melyhez még nem volt szerencsénk, ezért úgy gondoltuk ideje lenne meghallgatni mit tud  a gyártó középkategóriába pozicionált új sorozata.

Az új modellsorozat az Elementa nevet kapta és nem a Music Style sorozat utódja, mivel oda érkezett az Aurora, de nem is a Celan sorozatot váltja, mert annál lényegesen lejjebb árazta a gyártó. Ezért feltételezzük, hogy a nemrég  kifutott Aleva széria helyén keletkező űrt lesz hivatott betölteni és kíváncsian vártuk, hogy ez mennyire sikerül az újdonságnak.

Megjelenés

Tesztünkhöz egy 5.0-ás felállás állt rendelkezésre, így egyszerre három különböző modellel, a  700-as számú fronttal, 300-as háttérrel és az egyszerűen csak 30-as jelöléssel ellátott centerrel sikerült közelebbről megismerkedhettünk.

Az Elementa 700-as már önmagában is magyarázat lehetne az elnevezésre, mivel kinézete szinte már valóban elementáris. Mérete bennünket is meglepett, magassága 115, szélessége lábakkal együtt 30, mélysége pedig közel 40 centiméter, mely méretekhez több, mint 25kg-os súly társul darabonként. A doboz külső borítása a korábbi gyakorlattal ellentétben nem fényes, hanem teljesen matt és sima felületű, ami rendkívül modern és egyben elegáns megjelenést kölcsönöz neki. Ellenben érdemes fokozottan figyelni a dobozok tapogatására, mert ez a matt felület nem olyan könnyen tisztítható, mint amilyennek tűnik, bár az ujjlenyomat és a por lényegesen kevésbé látszik meg rajta, mint fényes felületen. A frontoldali élek határozott kerekítést kaptak, így jelentős méretei ellenére sem tűnik túl nagynak. Az alsó részre szerelhető és tüskékkel ellátott lábak pedig nem csak a stabilitást biztosítják, hanem látványnak sem utolsók, kimondottan pofás darabok.

A nagyméretű dobozba hasonlóan nagy hangszórók kerültek és a gyártó a darabszámmal sem fukarkodott.  Legfelül egy 17cm-es közép, alatta egy 28mm-es magassugárzót, tovább haladva pedig két további 17cm-es mélysugárzót találunk, így sem a méretekre, sem pedig a mennyiségre nem lehet panaszunk. A gyártó a közép- és mélysugárzóknál a megszokott cellulóz membránokat alkalmazta és mindegyik hangszóró acélkosarat kapott. A magassugárzó egy selyem keverék dóm, amit dupla mágnessel és ferrofluid hűtéssel is elláttak. A hangszórók körüli gyűrűk szálcsiszolt kinézete kissé megtöri a matt felület egyhangúságát, a magassugárzó körüli keret, pedig egyben akusztikus lencse szerepét is betölti, segítve a magas hangok jobb irányítottságát.

A hátoldalon szintén tökéletes rend és igényesség uralkodik. Legalul a kettős kábelezésre vagy kettős erősítésére alkalmas, jó minőségű hangszóró csatlakozópár foglal helyet, felettük pedig a dupla reflexnyílás kipufogói következnek. Az utóbbiak szintén igényességről tanúskodnak, mivel anyaguk fém (feltehetőleg alumíniumöntvényből készültek) és rögzítésük csavarral történt, hogy a káros rezonanciáknak legkisebb esélyét is megpróbálja kizárni a gyártó. Az ilyen és hasonló apróságok, vagyis a legapróbb részletekre való odafigyelés tesz igazán igényessé egy terméket, szerintünk.

A 300-as számmal jelölt hátterekhez lépve, nagy meglepetésben már nem volt részünk, mivel a 700-as két mélysugárzótól megfosztott és lekicsinyített másával találkoztunk. A hangszórókészlete egy darab 17cm-es mélyközép-sugárzóból és az álló testvérnél megismert lágy dómból áll, hátul egy darab reflexcső kapott helyett, de a kettős kábelezés/kettős erősítés lehetősége megmaradt. A kisebbik doboz egy dologgal, a súlyával  mégis meg tudott lepni, mivel viszonylag kis méreteihez közel 8kg súly társul darabonként.

Az Elementa centersugárzója ezek után már valóban nem tartogatott semmilyen meglepetést, a kinézet és az összerakás minősége teljesen beleillik a sorozatba. Hangszóróit az előző darabok után szinte kicsinek láttuk, mivel itt egy-egy 13.5 centiméteres mély-és mélyközép sugárzó fogja közre a korábban megismert magassugárzót. A hátlapon szintén igényesség fogad, de itt már le kell mondanunk a kettős kábelezés/kettős erősítés lehetőségéről, ami egy center esetén a legritkább esetben szokott gondot okozni.

Az Elementa sorozat darabjai az átlagosnál nagyobb érzékenységgel rendelkeznek, a frontok 92dB, a háttér és a center pedig 90dB adattal büszkélkedhet, így meghajtásukhoz feltehetőleg nem lesz szükség egy erőgépre, viszont annyit elárulunk, hogy egy jobb minőségű AVR viszont erősen ajánlott.

Meghallgatás

Az Elementa kvintett első nekifutásra egy Onkyo TX-RZ 820 AVR után került, de kicsit később úgy döntöttünk, hogy valami komolyabb illene hozzájuk. A gondolatot tett követte és az Onkyo-t lecseréltük egy Nad 758 v3-ra, a kapott eredménnyel pedig elégedettek lettünk. A NAD nyugodtabb hangja jobb választásnak bizonyult az Onkyo visszafogott harsányságánál, de aki a mindent elsöprő elemi erejű megszólalást helyezi előtérbe, az természetesen választhatja a korábbi párosítást, elégedett lesz vele. Forrásnak egy Dune Duo Base 4K került a lánc elejére, a kábelek pedig a szokásos Inakustik LS sorozatból érkeztek.

A Jurassic World-del indult a hallgatózás, ahol észrevettük, hogy a hangerőt nem kell a szokásos állásig feltekerni ahhoz, hogy valóban elemi erejű megszólalást kapjunk. Mivel a Nad sem egy erőművész, így arra jutottunk, hogy a dobozokra írt érzékenységi adatok nem csak a katalógusban mutatnak jól, hanem valósnak is tűnnek.

Feltűnő még az egységesség, mert az Elementa nem akar semmit külön megmutatni, hanem mintha a teljes semlegességre törekedne. A tér szinte már tökéletesen egybefüggő, minden apró hang, zörej jól hallható és nem egy kiemelt effekttel akar bennünket elkápráztatni, hanem inkább mindent egyszerre akar megmutatni.

A beszédhang jól artikulált, pedig attól egy kicsit tartottunk a center méretei miatt, hogy a frontok átveszik  felette az uralmat és háttérbe kerül, de félelmünk nem kapott megerősítést, a center jól hallhatóan és szépen a frontok közé simulva tette a dolgát.

A mély hangok szinte már döbbenetesek, nagyon jól átjönnek a legmélyebb frekvenciák, de mégis feszes, pontos mélyet kapunk (itt megjegyezném, hogy erre még a végső összefoglalóban is kitérünk, mert van apropója) és soha nem túlzó vagy “folyós, búgós”, ami szintén dicséretes.

Zenei anyagokra váltva a közepek tisztasága még jobban feltűnik, a beszéd és énekhang szépen elkülönül, annak jó értelmében, nagyon jó hangszerhangokat kapunk és a mélyek is a helyükön vannak. A magasak egy kicsit visszafogottnak tűnnek, pedig ott vannak rendesen ahol lenniük kell, csak finoman és részletesen. A tér jó, a térbeli mozgások finom megjelenítésére sem lehet panasz, az Elementa dobozok valóban le sem tagadhatnák, hogy egy családból vannak, még annak ellenére sem, hogy a center került a legkisebb testvér szerepébe.

Megnéztünk még pár koncert- és filmrészletet, melyeket egy-két demó követett, de egyiknél sem tudtunk semmi említésre méltót felfedezni a Heco produkciójában, ami ritkaság, mert az ennyire egységes hang nem mindennapos a kategóriájában.

AVM értékelés
  • Kivitelezés
  • Kinézet
  • Hang
  • Ár/érték
4.1

Összefoglalás

AV-Magazin: AJÁNLOTT

Összességében elégedettek voltunk a Heco Elementa produkciójával és mint meg is jegyeztük, semmi különösebb említésre méltót nem tudtunk felfedezni a hangjában, annyira egységes volt amit hallottunk. Azt viszont le kell írnunk (ahogy erre már korábban is céloztuk), hogy a meghallgatás során bár beüzemeltünk egy aktív mélyládát, de az valahogy mégis kikapcsolva maradt, az Elementa pedig 5.0 formációban tudott olyat mutatni, hogy nekünk fel sem tűnt a mélyláda hiánya, sőt néha még csodálkoztunk is a mély hangok mennyiségén.

A Heco középkategóriás ötöse simán kivívta ajánlásunkat produkciójával, igaz nem az olcsóbb kategóriában versenyez, de minősége és az odafigyelés a részletekre, még árcédulája mellett is említésre méltó, hangja pedig elnyerte tetszésünket. Aki ekkora összeg elköltését tervezi egy 5.0-ás hangfalszettre, annak mindenképp ajánljuk a Heco Elementa meghallgatását a végső döntés előtt.

Gyártó: Heco