Egy régi-új dimenzió – Focal Dimension soundbar teszt

A Focal Dimension nem új modell, de mivel folyamatosan figyeljük ennek a kategóriának az újdonságait és elnézve a kommerszebb gyártók tucattermékeinek árazását, úgy gondoltuk egy tesztet megér a legismertebb Francia gyártó ebbe a mezőnybe szánt versenyzője.

A soundbar-ok piaca eléggé kinőtte magát az elmúlt években, de sok gyártó számára ez inkább egy „divatirányzattá” vált, amit évente kötelezően új formával és kényelmi szolgáltatásokkal kell megtölteni, a hangminőség viszont egyre hátrább szorul a listán.

A Focal Dimension tesztjének apropóját az adta, hogy a különböző soundbar-ok legújabb nemzedéke már egészen közel jár a francia specialista készülékének jelenlegi árkategóriájához, így nyugodt szívvel mérhetjük össze a feltörekvő vetélytársakkal. Az sem elhanyagolható, hogy a Focal a Dimension-t régebben elég borsos áron mérte, ezért a legtöbb soundbar vásárló figyelmét elkerülte, de a jelenlegi akciós árán, már sokak érdeklődését felkeltheti. A korábbi 300.000,-Ft-ot megközelítő ár helyett, most rendkívül kedvező áron, mindössze 229.900,-Ft ellenében vihető haza és ebben az árban jár mellé egy Cub 3 aktív mélyláda és egy Universal Wireless Receiver névre hallgató eszköz is.

Bevezetés

Az a kérdés ilyen eszközöknél mindig felmerül, hogy soundbar vagy hangprojektor? Ez egy helyénvaló kérdés, mert a két kategória az elmúlt időben és nagyrészt a gyártók marketingcsapatainak köszönhetően, eléggé összemosódott.

A hangprojektort még az „ősidőkben” a Yamaha fejlesztette ki, mint egy olyan könnyen telepíthető és egyszerű eszközt, ami kis méretben, szinte egy pontból képes egy teljes házimozi rendszer hangját kiváltani.  Az valódi hangprojektorokban komoly DSP és szinte már értelmetlenül soknak tűnő, akár 40 darab kis hangszóró dolgozott a csatornák megszólaltatásán, hangszórónként különálló erősítéssel. Ezek a hangprojektorok jó hangminőséget és szinte már hihető térhangzást voltak képesek előállítani, de cserébe magas árral rendelkeztek.

Az árérzékeny piac és mindazok igényeire, akik csak a TV hangjának feljavítását szerették volna elérni, egy olcsóbb eszközzel reagáltak a gyártók, így elkezdtek megjelenni az olcsó soundbar-ok. Az olcsóbb darabok lényegében egy elfektetett rúdba pakolt sztereó rendszernek feleltek meg, néhány előre beállított hangképpel és további kényelmi szolgáltatással. A technika fejlődésével viszont egyre több dolog került ezekbe az olcsó soundbar-okba és lassan egy külön kategóriává nőtték ki magukat. Igaz, az általános hangminőségük elmaradt a klasszikus hangprojektorokétól, de a gyártók a drágábban árazott darabokat elkezdték „hangprojektor” jelzővel ellátni.

A drágább soundbar-ok így hangprojektor néven szép lassan beszivárogtak a köztudatba, de természetesen a rájuk aggatott jelző még nem garantált egyértelműen jobb hangminőséget és nem tette őket valódi hangprojektorokká.

A Dimension a hangprojektorok és a soundbar-ok határvonalán egyensúlyoz, mivel 5 darab beépített hangszórója, 5 különböző csatornát képes megszólaltatni és egy aktív mélysugárzó meghajtására képes. A gyártó ennek ellenére mégsem aggatta rá a hangprojektor jelzőt, így mi is soundbar-ként tekintünk rá.

Megjelenés

A Dimension már távolról is a minőség érzetét kelti, de közelebbről és megtapogatva ez az érzés még tovább fokozódik, mivel az anyaghasználatról csak a különleges és minőségi jelzők jutnak az eszünkbe. A burkolat a legtöbb helyen szálcsiszolt alumínium (valóban az és nem csak arra hasonlító műanyag), műanyagot csak a legszükségesebb helyeken használtak, de ott jó minőségben.

Méretei egész emberesek, ezért kompaktnak semmiképp nem nevezhető, szélessége 110 cm feletti, amihez 11 cm-es magasság és hasonló mélység társul.  A mélység kissé csalóka, mivel a Dimension formája oldalról egy rombuszt formáz, a valódi mélysége inkább csak 6-7cm lehet, így túl sok hely nem maradt az 5 darab hangszórónak és az elektronikának. Az előlapot kellemes tapintású és elegáns szövet borítja, csak a két szélén találunk sima, fényes felületet, melyek közül a jobb oldalon kapott helyet a megvilágított és érintésérzékeny kezelőfelület, a rúd két végére pedig a bassz-reflex portok kerültek.

A kezelőszervek egy része (szerintünk nagyon okos elgondolás alapján) a hátoldalon kapott helyet, ahol a mérnökök egyszerűen megoldották, hogy a beállítás senkit ne kergessen az őrületbe. Erre a célra többállású kapcsolókkal elvégezhető módszert találtak ki, amihez egyszerű és tömör útmutatót mellékeltek a hátlapon. Itt kaptak helyet a csatlakozók is, melyek között találunk vonalszintű analóg sztereó bementet, optikai bemenetet, ARC-vel és CEC-vel ellátott HDMI IN és OUT aljzatot, továbbá egy SUB kimenetet. Az utóbbi segítségével bármilyen teljes értékű aktív mélysugárzó a Dimension mellé illeszthető, így nem kell lemondanunk a komoly mély hangokról sem. A gyártó mellékelt még egy egyszerű, de jól használható távvezérlőt, ami a főbb beállításokat elvégezve akár elcsomagolható, mivel a továbbiakban a készülék az ARC és CEC kompatibilitásnak köszönhetően a TV-ről is könnyen vezérelhető.

A központi egységet kicsit magára hagyva szemügyre vettük az aktív mély ládát, ami, méretéhez képest egy meglepően súlyos darab és az összerakásának minősége nagyon jónak nevezhető.  A Cub 3 külseje érdekes matt felületű „soft touch” borítást kapott, élei erősen lekerekítettek, a reflexnyílás a doboz elejére, a 21cm-es hangszóró pedig a doboz aljára került. A gyártó itt sem spórolt, egy 150 watt teljesítményű BASH rendszerű erősítő került beépítésre, mely különlegessége, hogy alacsonyabb hangerőn az A-B osztályú erősítők jobb minőségét hozza, nagyobb hangerőn viszont kombinálja a D osztályúak hatékonyságával és energiatakarékosságával, ezért apró mérete ellenére optimistán vártuk a beüzemelését.

A szetthez tartozik még egy Universal Wireless Receiver nevű kiegészítő, ami leginkább egy hagyományos MP3 lejátszóra emlékeztet. Nem igazán méretes darab, könnyedén elfér a tenyerünkben, de a Dimension analóg bemenetére kötve (a gyártó szerint) CD minőségű hangot produkál Bluetooth kapcsolaton keresztül és akár több eszközzel képes fenntartani a kapcsolatot, így jó minőségű vezeték nélküli zenelejátszásra kínál lehetőséget.

Meghallgatás

A Dimension beüzemelése nem egy bonyolult feladat, így pár perc alatt végeztünk az összeállítással és a kezdeti beállításokkal, indulhatott is a teszt.

Az Oblivion-nal kezdtünk, mivel jó hangminősége mellett, ebben a filmben sok az oldalról és hátulról érkező hang, így kipróbálhattuk milyen térbeli produkcióra képes a Focal soundbar-ja.  A Dimension-t az első körben szólóban tettük próbára és be kell valljuk, nem tudjuk a Focal mérnökei milyen trükköt vettek be, de a viszonylag vékony rúdból olyan mély hangok kerültek elő, hogy alig hittük el. Az élmény olyan volt, mintha egy jobb center és állványos doboz párosát, pontosabban trióját hallanánk. Szép kerek megszólalást kaptunk és valóban csak a legmélyebb hangoknál volt egy kis hiányérzetünk.

A térhangzásra visszatérve, a Dimension meglepően jól hozta egy képzeletbeli 5.0/5.1 hangrendszer hangját, igaz a hátulról érkező hangok nem annyira határozottak és irányuk sem olyan pontos, mint ha valódi hangszórók lennének mögöttünk, de mégis jelen vannak. A szemből érkező hangok ellenben pontosak, a center és a kétoldali (virtuális) frontok hangja jól elkülönül amikor kell, de szépen egybesimul, ha arra van szükség. A tér szélességben hatalmas és némi mélységet is felfedezünk néhány jelenetnél, ami távolságban kellemesen megnöveli a szemben levő  teret. A hangok magassága jól érzékelhető, az átrepülő drónok hangja már szinte a fejünk felett hallatszik, ami több, mint jónak mondható egy soundbar esetén.

A következő meglepetés a hangerő. Pontosabban hiába növeltük a Dimension hangerejét, az előbb érte el a már túl hangos szintet, minthogy a hangerőskála felső végét sikerül megközelítettük vagy akár torzításra tudtuk volna bírni. Korábban kissé kételkedtünk abban, hogy a gyártó akár 50 négyzetméteres helységbe is ajánlja ezt a modellt, de meghallgatva teljesen hihetőnek tartjuk, mivel egy nagyjából 25 négyzetméteres helységbe már bőven soknak nevezhető a Dimension önálló teljesítménye.

Több jelenetet követően bekötöttük a Cub 3-at, hogy megtudjuk mit tud még hozzá tenni az eddigiekhez. Csalódnunk nem kellett, az apró mélysugárzó szépen kipótolta azt a hiányt, amire a soundbar mélységben már nem volt képes. Kellemes mélyekben volt részünk és a mennyiségre sem lehet panasz. Negatívumként csak a legmélyebb frekvenciák hiányát, illetve nem is hiányát, hanem inkább határozatlanságát említhetnénk, de nem tesszük, mert sok nagyobb mélysugárzó sem tudja ezeket rendesen visszaadni. A hangerővel itt sem volt gond, a Cub 3 szépen kiegészítette a Dimension-t.

Áttérve a dinók világába, a Jurassic World az erdejének hangjai már a hihetőség határát súrolták, mikor körbe akarnak venni bennünket és az előkerülő „szuperdinó” tombolása olyan hatásos, hogy néha megközelíti egy kisebb vagy közepes 5.1 rendszer képességeit.

Zenére áttérve úgy éreztük ki kell próbálnunk az ígért „vezeték nélküli CD minőséget”, így Bluetooth-on rácsatlakoztunk és elindítottuk szokásos zenéinket.

A Dimension trükkös előadó, mert a sztereó anyagokba mintha csempészne egy kis „virtuális térhatást”, ami igaz, hogy azonnal észrevehető, de a legkevésbé nem zavaró. Szokásos jazz zenéinkkel a színpad kellemesen széles, magas és az előadó már szinte megjelenik a térben, de mégsem olyan, mint egy megszokott sztereó színpad. Nem esik túlzásokba, a hangszerhangok aránya valós, a zongora kissé vékony és távoli, de rossznak a legkevésbé sem nevezhető, az énekesnő hangja pedig határozott és kissé előre jön. Populárisabb zenéket elindítva sem vallott szégyent a Dimension, ami várható volt a jazz után, komolyzenével és rock-kal pedig már nem volt kedvünk kínozni, bár lehet, hogy ott is megállta volna a helyét.