Dupla vagy semmi – A kettős kábelezésről és a kettős erősítésről

A kettős erősítés (bi-amping) és a kettős kábelezés (bi-wiring) két olyan téma, mely általában több kérdést vet fel, mint amennyire választ ad, de a leglényegesebb kérdés mindig az, hogy milyen eszközöknél és rendszer-felépítésnél érdemes megvalósítani ezek valamelyik változatát.

A témával kapcsolatban az első és talán legfontosabb dolog amit érdemes szem előtt tartani az, hogy minden kettős erősítés kettős kábelezés is, viszont fordítva ez már nem  igaz, mivel nem minden kettős kábelezés kettős erősítés. Ez így egy mondatban kissé zavarosnak tűnhet, de a továbbiakban megpróbáljuk kicsit részletesebben körbejárni a kettős kábelezés és a kettős erősítés témakörét.

Kettős kábelezés

Kezdjük azzal, hogy a kettős kábelezés egy egyszerű dolog, viszont a legtöbb esetben semmi értelme sincs. Kell hozzá egy erre alkalmas hangsugárzó, ahol a gyártó külön csatlakozást alakított ki a magas vagy közép-magas és a mély frekvenciák megszólaltatásához. Ezt a két pár csatlakozót egy áthidaló elemmel szokták összekötni a gyárban, hogy normál kábelezés esetén is használható legyen a hangkeltő. Kettős kábelezésnél ezt az összekötő elemet váltjuk ki a két rész külön kábelezésével, az áthidalót pedig ilyenkor illik eltávolítani, mivel ugyanazt a célt szolgálja, mint a második kábelpár.

Mi az értelme a kettős kábelezésnek?

Lényegében a hang igény szerinti javítását, illetve a hangzás tetszés szerinti módosítását teszi lehetővé, mivel a gyári áthidaló lemez helyett teljesen más hosszúságú, anyagú és keresztmetszetű kábelt alkalmazhatunk. Mint az köztudott (bár ennek ellenére sokan tagadják), a különböző kábelek más-más hatással vannak a kapott hangra, így egyszerűen befolyásolhatjuk a hangzás végeredményét. A magas vagy közép-magas hangszórókhoz választhatunk olyan vezetéket, mely tulajdonságai ebben a frekvencia-tartományban egyenletesebbek (például ezüst, ezüstözött vagy csak egyszerűen a magasabb frekvenciákat jobban kezelő változatot), a mélyhez pedig olyat, ami az alsó tartományokban van pozitív hatással a hangra (például vastagabb és tömör szálakat is tartalmazó réz kábelt).

Minden kivétel arra való, hogy erősítse a szabályt, ezért a korábbi kábeltípusokra vonatkozó zárójeles példák is csak nagy általánosságban igazak. Több alkalommal találkoztunk már a magasabb frekvenciákon pozitív tulajdonságokkal rendelkező réz kábellel, ahogy a mély-tartományokra kiváló hatást gyakorló ezüst kábellel is. Mivel egyértelmű igazság itt nem létezik, ezért minden esetben javasoljuk, hogy senki ne bízzon az általánosságokban és a városi legendákban és próbáljon ki minél több kábelt, mielőtt kettős kábelezésre adja a fejét.

Említést érdemel, hogy a kettős kábelezés helyett az esetek túlnyomó többségében sokkal jobb megoldás a gyári összekötőelem cseréje egy jobb minőségű kábeldarabra (úgynevezett “jumper-re”). Ilyenkor egy valóban jobb minőségű kábelből egy rövidebb darab vásárlása közel sem jelent akkora anyagi terhet, mint több méter már elfogadható minőségű vezeték beszerzése egy esetleges “bi-wire kísérlethez”. Igaz néhány high end gyártó kínálatában találunk szinte már megfizethetetlen, speciálisan ilyen célra készült darabokat, de mindig érdemes szem előtt tartani az ár/érték/minőség arányt. További alternatíva lehet még a kettős kábelezés feladása és a két pár (bi-wiring) kábel helyett inkább egy, de jobb fizikai és elektromos paraméterekkel rendelkező vezető vásárlásának megfontolása.

Kettős erősítés

A kettős erősítés lényege, hogy a felső és az alsó frekvenciatartományokat nem csak kábelekkel különítjük el, hanem azok meghajtását is különálló erősítőkre vagy végfokokra bízzuk. Ilyenkor az erősített jel külön kábelen keresztül éri el a megfelelő hangtartományokat megszólaltatni képes hangszórókat, ami kiküszöbölhet néhány zavart.

Mivel a mélyebb hangok nagyobb teljesítmény-igénnyel rendelkeznek, ezért visszahatással lehetnek a közép és magas tartományra. Például az egyik leggyakrabban tapasztalható dolog, hogy kisebb teljesítmény jut a felsőbb frekvenciák részére, ezért a hangzás “hullámzik” és szakaszosan a mélyebb hangok dominálnak leginkább. Ellenben ha a mély és a közép-magas frekvenciák külön erősítőről vagy különálló végfokról kerülnek meghajtásra, akkor a megszólaló hangok sokkal stabilabbak, pontosabbak és dinamikusabbak lehetnek, mivel a mélysugárzó nagyobb árama nem modulálja a közép-magas sugárzó külön erősített jelét.

Mi kell a kettős erősítéshez?

A kettős erősítés egy kissé bonyolultabb dolog, ezért nem csak még egy pár kábelre és erre alkalmas hangsugárzókra van szükségünk, mint a kettős kábelezés esetében, hanem egy erre alkalmas erősítőre is. A sztereó erősítők többsége, bár rendelkezik két pár erősített hangszóró kimenettel, mégsem használható kettős erősítésre (az A és B hangszórókimenetek önmagukban még nem jelölik a kettős erősítés lehetőségét), mivel nem tartalmaznak kimenetenként különálló végfokerősítőt. A legtöbb esetben csatornánként egy végfok van két részre osztva az erősítő házán belül és ilyenkor ha kettős erősítéssel próbálkozunk, annak végeredménye mindössze egy egyszerű kettős kábelezés lesz.

A kettős erősítésre valóban alkalmas sztereó erősítők viszonylag ritkák és csak a magasabban árazott típusokba szokott bekerülni ez a lehetőség. Ellenben a házimozira szánt AVR-ek esetében már gyakrabban és az alsóbb kategóriákban is lehet találkozni ezzel a lehetőséggel.

Szintén említést érdemel a témával kapcsolatban, hogy a kettős kábelezés és a kettős erősítés esetében is gyakran tapasztalható az úgynevezett “space hatás”. Ilyenkor a megszólalás első hallásra akár tetszetősnek tűnhet, mivel jelentősen megnövelni a hangsugárzók által létrehozott teret, de ez a jelenség mindössze egy hiba eredménye.  A hangzás olyannak tűnik, mintha minden egy sokkal nagyobb térben történne, ami alapjában véve még jól is jönne,  de a probléma mindezzel csak az, hogy olyan mintha.

Ennek fő oka, hogy az elektromos jel a legritkább esetben közlekedik ugyanúgy a két kábelen, ezért az erősített jelek apróbb különbségekkel fogják meghajtani a membránokat, ami gyakran fáziseltolódást okoz. Ez a fajta megszólalás, amit sokan első hallásra még pozitívumként is értékelhetnek, viszont már hosszabb távon inkább zavaró, mint tetszetős és a legkevésbé sem természetes.

Az említett fáziseltolódás vagy fáziskésés miatt sztereó rendszereknél egyáltalán nem vagy csak megfelelő korrekció esetén ajánlott mind a kettős kábelezés, mind a kettős erősítés, mivel célunk a minél valóságosabb hangzás visszaadása.

A házimozi erősítők (AVR-ek) esetében viszont van egy pozitívum. Az ilyen készülékek többségénél (ha az AVR támogatja a kettős erősítést) a bemérő rendszer automatikusan korrigálja a fázishibákat (az új és a pár éves típusok esetében biztosan, de erről a mellékelt használati utasításban található konkrét információ), így a kettős erősítésnek már nagyobb lehet a létjogosultsága.

Az AVR-ek esetében a kettős erősítés mellett szólhat, hogy az erősítő kisebb terhelést kap az egyes csatornáin, mivel például nem csak öt végfokot terhelünk le, (amiből kettőt esetleg extrémebb módon, hármat pedig alig), hanem hét végfok számára viszonylag egyenletes terhelést biztosítunk. Ezek az előnyök a névleges ellenállásoknál keresendők, mivel a kettős kábelezésre/kettős erősítésre alkalmas hangfalak hátulján a legtöbb esetben az áll, hogy 4-8 ohm. Gyakorlatban ez annyit jelent, hogy alapesetben amikor a fém áthidalók a helyükön vannak, akkor 4 ohm-osak a dobozok, azonban amikor ketté választjuk a közép-magas tartományt a mélytől, akkor két darab 8 ohm-os részt kapunk.

Igaz, hogy a névleges ellenállás csak egy tájékoztató adat, mivel a hangdobozok váltakozó ellenállással (impedanciával) rendelkeznek, melynek értéke erősen frekvenciafüggő, de a nagyobb minimális érték még ebben az esetben is csak kisebb mértékben terheli az erősítő végfokait.

A nagyobb ellenállás (impedancia) esetén igaz mindig csökken a teljesítmény, de hiába tetszetős a kisebb érték mellett megadott nagyobb teljesítményadat, ezekhez a teljesítményadatokhoz már komoly torzítási érték is párosulhat.

Azokban a tartományokban, ahol az adott hangszóró éppen olyan hangokat szólaltat meg melyekhez a legalacsonyabb ellenállásértékek tartoznak, a névleges 4 ohm impedancia bizonyos frekvenciákon (amit a nevesebb gyártók fel is tüntetnek az adatlapokon) akár a felére, 2 ohm környékére is csökkenhet. Mindezek a pillanatnyi minimum értékek 8 ohm névleges impedancia esetén lényegesen feljebb tolódnak, ezért akár drasztikusan csökkenhet a harmonikus torzítás, valamint egyenletesebbé válik az erősítő terhelése is.

Mindezek alapján mindenkinek érdemes megfontolnia a kettős kábelezés létjogosultságát, továbbá a kettős erősítés lehetőségét, de mindig csak az adott körülményektől és berendezésektől függően.

Hozzászólások