Drága sztereó soundbar vagy kicsit több? – Naim Mu-so teszt

A Naim azon a patinás gyártók között foglal helyet, akik hírnevüket a legfelsőbb kategóriákban elért sikereiknek köszönhetik. Ezért érdekes, ha egy ilyen, kimondottan drága elektronikák gyártására specializálódott cég, elkezd olcsóbb darabokat készíteni. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy vajon mit áldoztak fel a megfizethetőség oltárán?

A Naim egy annyira megbecsült gyártó, hogy elektronikái rendszeresen feltűnnek a Bentley-k utasterében, ahol a minőségi követelmény csak a legjobb lehet. Ennek tudatában egyre nagyobb kíváncsisággal készülődtünk a meghallgatásra, hogy kiderítsük mit tud a gyártó, még megfizethető kategóriába szánt egydobozos hifi rendszere, amit mi csak „drága sztereó soundbar” jelzővel illettünk.

Megjelenés

A Mu-so már egy ideje már a piacon van, de eddig nem sikerült szorosabb kapcsolatba kerülnünk vele, így megragadtuk a kínálkozó alkalmat, hogy egy teszt keretében közelebbről megismerjük a Naim érdekes nevű eszközét.

Már a kicsomagolás meglepetéssel szolgált, mivel a közel 13kg-os súly általában nem igazán sok, de most valahogy mégis annak tűnt a készülék méreteit figyelembe véve. Ezt követte a második meglepetés, mivel a Mu-so nagyon szépre sikerült. Sőt már annyira, hogy hosszú percekig csak nézegettük és biztosra vettük, hogy itt már nem csak pár órát dolgoztak a tervezők, mire a végső megoldások megszülettek.

A teljes egészében szálcsiszolt alumínium burkolatot csak a vezérlés fekete tárcsája töri meg bal oldalon. A front egy hullámos kialakítású szövet előlapot kapott, a hátoldalt pedig egy darabból és precízen kialakított alumínium hűtőbordák alkotják. Ezek mindegyike már külön-külön a minőség érzetét keltené, de így egyben már a „minőségorgia” kifejezés is kevés ahhoz, hogy szavakkal le tudjuk írni. Az igényes részletek tovább folytatódnak, mivel az egyik és általában legérdektelenebb rész is nagyon szépre sikerült, ami ez esetben a talp. A Mu-so estén ez vastag plexiből készült, egy gravírozott Naim felirat kapott rajta helyett és nem a félhomályban elveszve, hanem szép, visszafogott megvilágítás mellett, ahogy az egy luxusterméknél elvárható.

A kinézet mindezeken túl semmi különlegeset nem mutat (nem mintha mindez nem lenne elég), de a Mu-so-t csatlakoztatva a fali aljzathoz további érdekességek következtek. Gyorsan kiderült, hogy a felső tárcsa egy multifunkciós vezérlő, ami a készüléket bekapcsolva szép fehér fénnyel életre kel és mindig az aktuális bemenetnek megfelelő lehetőségeket érhetjük el vele. A hangerőt a tárcsa peremének forgatásával állíthatjuk, a visszajelzést pedig a tárcsát körülvevő, szintén fehér fényű LED-sávok biztosítják. Nagyon látványos és elegáns megoldás, ami illik a megjelenéséhez.

A készülék előlapja (ami egyszerűen cserélhető és több színben elérhető) 6 darab hangszórót rejt, melyek mindegyikéhez egy 150 wattos erősítő tartozik. Az összesen 450W teljesítmény elég biztató, de erről majd a későbbiekben ejtünk pár szót.  A frontoldali hangszórók között helyet kapott 2 ovális mélysugárzó, 2 kerek közép és 2 lágy dóm magassugárzó, melyeket speciálisan ehhez a típushoz tervezett és fejlesztett a gyártó. A mély hangok megfelelő illesztését egy pontosan megtervezett és káros turbulenciáktól mentes bassz-reflex port segíti.

A Mu-so vezetékkel vagy vezeték nélkül kapcsolódhat otthoni hálózatunkhoz, de fogad tartalmat a beépített és aptX-el ellátott Bluetooth-on is. USB aljzatán keresztül külső meghajtót tud kezelni, melyről közvetlen lejátszásra képes. A támogatott formátumok választéka a szokásosnak nevezhető WAV, FLAC, AIFF (24/192), ALAC, MP3, AAC, OGG, WMA, vezeték nélküli átvitel esetén maximum 48kHz-es felbontást támogat.

Hálózati kapcsolatnál rendelkezésünkre áll a Naim applikációja, ami egyben kényelmes, egyszerű lehetőség a készülék és a lakásban elhelyezett további lejátszók esetén, a teljes multi-room rendszer vezérlésére is. A Mu-so-ban helyet kapott még a két legnépszerűbb streaming szolgáltatás (Tidal és a Spotify), illetve egy optikai bemenet került rá, hogy az ilyen kimenettel ellátott külső eszközeink vagy egyszerűen csak a TV-nk hangját jó minőségben meg tudjuk szólaltatni.

Az ingyenesen elérhető Naim alkalmazás használata bármennyire egyszerű, a gyártó mégis mellékelt egy hagyományosnak nevezhető távvezérlőt, bár szerintünk a legtöbb jövőbeli tulajdonos a nagyon jól sikerült alkalmazással vagy a készülék tetején elhelyezett multifunkciós tárcsával fogja kezelni Mu-so-ját. Mi az utóbbira szavazunk, mivel a fekete akril, az érintésérzékeny felülettel és a fehér LED világítással, néha olyan érzést keltett, mintha az Oblivion című film futurisztikus irányítótornyának felületét kezelnénk csak kicsiben. Egyszerűen parádés és nagyon high-tech.

Meghallgatás

A szokásos jazz alapokkal kezdtünk, ahol azonnal észrevettük, hogy a Naim a mindent elsöprő precízség helyett kissé populárisabbra hangolta a Mu-so-t. Finom magasak, jól artikulált közepek és kissé lágy, de hangsúlyos mély fogad, ami összességében kellemesnek nevezhető. A énekhang valós és soha nem bántó, a tér kiváló és el sem hisszük, hogy amit hallunk, az egy alig 1 méter széles és lapos dobozból jön. A hatás olyan, mintha egymástól 2-2.5 méterre elhelyezett nagyobb állványos dobozokat hallgatnánk.  A színpad kellően széles, de ami megdöbbentőbb, hogy mélységben kiterjedt, azaz nem csak 3 dimenziósnak nevezhető, hanem valóban az. Az énekes egy lépéssel a zenészek előtt áll, a dobos méterekkel mögötte hallható, a két oldalon elhelyezkedő hangszerek pedig szépen elkülöníthetők. Egy ilyen előadás még egy „hétszámjegyhez” közelítő sztereó rendszernek is a becsületére válna sok esetben.

Keményebb zenékre váltva sem vallott szégyent a Mu-so. Jól hozza a rock műfajhoz szükséges keménységet, bár néha egy kis plusz dinamika még elférne, egy kicsit mélyebbre mehetne, de ne legyünk telhetetlenek, a méretét már így is többször sikerült meghazudtolnia.

A populárisabb zenékre nem szeretnénk kitérni, mivel ha a fenti műfajokkal valami jól szól, akkor az napjaink slágereivel is nagy valószínűséggel jól fog. Ellenben, ha már kéznél volt és lehetőség nyílt rá, akkor miért ne próbáljuk ki filmekkel. Igaz, hogy a Mu-so elsősorban zenehallgatásra készült és a formáján kívül semmi köze nincs a szokásos soundbar-okhoz, de mivel tapasztalataink szerint ami jó zenén, az jó mozin is (fordítva viszont csak ritkán igaz), ezért tettünk egy próbát.

TV-nk optikai kimenetére kötve és (szentségtörés) a belső lejátszójával elindított film hangja minden várakozásunkat felülmúlta. A tér szélességben kiterjedt, magasságban sem lehet panaszunk és ami a legmeglepőbb, hogy minden virtuális hatást növelő „DSP” nélkül olyan, mintha az események körülöttünk történnének. Sok „virtual surround” felirattal rendelkező soundbar fülét- farkát behúzva oldalogna el, ha ezt hallaná, pedig ez „csak egy egyszerű sztereó”, bár abból a nagyon jó kategóriába tartozó.

Ha már korábban említettük az Oblivion-t, akkor nem maradhatott ki, mivel a hangja is jól sikerült, nemcsak maga a film.  A stadion jelenetnél a leszállás hangja erőteljes és már szinte sok olyan értelemben, hogy egy ekkora doboztól nem várnánk ilyen hangerőt. A sztereó megszólalás ellenére a hangok többsége térben jelenik meg és az irányok jól érzékelhetők. Tovább léptetve, a pincejelenetben a lezuhanó gerenda, majd a megjelenő drón lövései meglepően életszerű és nyomatékosan mély hangokat produkálnak. A film végéhez közeledve, az üldöző drónok és a villámcsapások olyan hangulatot varázsolnak körénk, hogy néha teljesen elfelejtjük, hogy ez egy „egydobozos sztereó” és nem házimozi.