Dől a kép – Sony A1 OLED TV teszt

A Sony már évtizedek óta jelentős és innovatív szereplője a TV piacnak és kapcsolata az OLED technológiával a kétezres évek közepére nyúlik vissza, amikor a gyártó a piacon elsőként mutatott be kereskedelmi forgalomba OLED megjelenítőt. Bár ez a próbálkozás nem hozta meg a várt sikert, mivel az akkori OLED panel kis mérete és magas ára miatt nem tudott elterjedni.

A korai próbálkozást követően a Sony nem adta fel OLED terveit és a Panasonic-kal közös fejlesztésbe kezdett a nagyméretű OLED megjelenítők terén, de ezt a projektet is lefújták még a kereskedelmi megjelenést megelőzően. A sikertelen próbálkozások vagy a piaci igények hatására a Sony úgy gondolta, hogy egy időközben már bevált OLED technológia mellett teszi le voksát, így végül az LG által gyártott WOLED panelek kerültek a Sony OLED TV-ibe.

Kíváncsiak voltunk, hogy a neves gyártó mit tudott kihozni az LG OLED paneljeiből, melyekhez saját fejlesztéseket társított, ezért alaposabban szemügyre vettünk egy Sony A1 modellt, 55 inch-es méretben.

Első benyomások

A Sony A1 nem mindennapi darab. A készülék sem hagyományos, sem semmilyen más értelemben vett talppal nem rendelkezik, egyszerűen a panel alsó részére támaszkodik, ami eleinte fura hatást kelt. Természetesen a képernyő nem az alsó élén egyensúlyoz, hanem a Sony dizájnerei nagyon okosan egy támasztékot helyeztek hátulra, ami kihajtva megfelelő stabilitást biztosít, de ezzel a megoldással a kijelző kissé hátrafelé dől, így a látvány megszokást igényel. Mindez nem okoz problémát, ha a készüléket falra szereljük, mert ilyenkor a hátsó rész behajtható, ezért a szokásosnál kissé távolabb kerül a készülék a faltól, de legalább síkban felszerelhető. A hátsó támaszték eltávolítására nincs lehetőség, mivel nem csak a stabilitásban játszik szerepet, hanem ebben kaptak helyet a csatlakozók és a mélysugárzó. Ez a megoldás nagyon látványos és innovatív, de a falra szerelt készülék hátsó csatlakozóinak használata ellenben több, mint körülményes.

A be- és kimenetek kínálata nem túl bőséges, de átlagos használat esetén elég lehet a 4 darab 2.0-ás HDMI, az összesen 3 darab USB 2-es és 3-as port, a 3.5mm-es analóg, a SPDIF optikai és a CI+ olvasó.

Bekapcsolás és menü

Az A1-et bekapcsolva az Android TV felülete fogad, ami eddig sem tartozott a kedvenceink közé és annyit elárulhatunk előre, hogy ezután sem fog. A bekapcsolást követően a menü elérése lassú, a felépítése helyenként kissé logikátlan és a mellékelt távvezérlővel a kezelés nehézkes.

Az operációs rendszernek közel fél percre volt szüksége, hogy összeszedje magát és körülnézhessünk mit találunk a szolgáltatások között. Az Android TV előnye, hogy a konkurens gyártókhoz képest lényegesen nagyobb az alkalmazások kínálata, de azért ne számítsunk egy mobiltelefonos Kánaánra, mivel attól messze elmarad. A beállítások egyszerűen kezelhetők, de helyenként várni kell a menüpontok közötti váltásokra, bár mindez elenyésző ahhoz képest, mikor egy-egy alkalmazás megmakacsolja magát és hosszú percekig kell várakoznunk, hogy egyáltalán történjen valami.

A már említett távvezérlő sem könnyíti meg a dolgunkat (az LG féle Magic Remote távvezérlő itt is jobb lenne), egy vezeték nélküli egér is lényegesen jobb választás lehet, mivel a mellékelt darab túl egyszerűre sikerült. A központi tárcsán található nyilakkal a navigáció leginkább nehézkes és a dedikált gombokat is gyakran keresni kell.

Képminőség

A bekapcsolást és a kezdeti ismerkedést követően hozzáfogtunk, hogy megtaláljuk a szerintünk megfelelő képbeállításokat. Igaz, hogy a Sony mérnökei bőkezűen bántak a gyári képmódokkal és ezek egyike-másika egész jól sikerült, de még így is kissé harsánynak vagy érdekesnek tűnt mindegyik gyárilag beállított profil.

Tesztünk alatt kipróbáltuk a készülék képességeit kábeltévés SD és HD adásokkal, valamint lemezes FHD, UHD és HDR tartalmakkal, melyek a továbbiakban összefoglalva következnek.

A fekete itt is megdöbbentő, az SD tartalmak minősége pedig mintha jobb lenne, mint a korábban látott LG B7-nél, ami feltehetőleg a Sony saját elektronikájának köszönhető. A zajosodás minimális és az SD anyagok felkonvertálása egész jó, mármint amit a technológia még ki tud hozni ebből a felbontásból. A sötét részek részletessége nagyon jó még SD és FHD anyagoknál is, a színek megjelenítésére és a mozgásra pedig szintén nem lehet panaszunk.

Kipróbáltuk a beépített interpolációs technológiát, mely alacsony fokozatban jól teljesített, magas beállításon ellenben megjelentek annak hibái. Kikapcsolva a mozgások kissé darabossá váltak, ezért az interpoláció használatát mértékkel, de javasoljuk. Az FHD anyagok itt is „lágy” hatást keltenek, de ez igazán csak egy FHD megjelenítő mellett tűnik fel és vélhetően a 4K felkonvertálás általános velejárója, mivel ezt már több készüléknél megfigyeltük.

UHD anyagokkal a kép egyszerűen tökéletes. A színek, a kontraszt mind-mind annyira közelít a valósághoz, hogy már simán elhinnénk, hogy amit látunk az ott történik az orrunk előtt. A sötét részek mélysége, részletessége, a színek természetessége kifogástalan. Azonban itt már nem tudunk akkora különbséget felfedezni, mint SD és HD anyagoknál, a korábban vizsgált LG B7 OLED-hez képest. Az UHD anyagok mindkét megjelenítőnél közelítenek a tökéleteshez.

HDR tartalmaknál a látottak még egy szinttel feljebb lépnek, pedig nem gondoltuk volna, hogy amit eddig láttunk azt lehet fokozni. A 4K HDR demók gyönyörűek, bár a HDR filmek már nem hozzák ezt a „hűha faktort”, de a különbség így is jelentős az SDR változatokhoz képest. A nagy dinamikatartományú tartalmaknál helyenként tapasztalunk némi természetellenességet a színek és a kontraszt terén, amit szintén a tartalom minőségének tulajdonítunk és nem a megjelenítő hibájának, mivel ugyanazok az anyagok szerepelnek jól, illetve rosszabbul, mint korábban. Az A1 -et Dolby Vision tartalommal nem tudtuk megvizsgálni, pedig szívesen tettük volna, mert korábbi tapasztalataink alapján ez a formátum még egy lépéssel feljebb van képminőségben, mint a standard HDR 10. Nagy sajnálatunkra a Sony ennek a formátumnak a támogatását csak a későbbiekben teszi elérhetővé firmware frissítés útján.

Kipróbáltuk különböző tartalmakkal a „Tiszta” beállítást, ami a kép mozgás közbeni élességét lenne hivatott javítani, a valódiak közé illesztett fekete képkockákkal. Ez a funkció sajnos nálunk nem igazán működött, mivel alacsony állásban semmi különbséget, magasabb állásban ellenben erőteljes villogást és jelentős fényerőcsökkenést tapasztaltunk, így jobbnak láttuk egyáltalán nem használni.

Megnéztük a panel homogenitását is 5 és 20 százalék közötti szürke hátterekkel, ahol hasonló sávosodást fedeztünk fel, mint az LG OLED TV-k esetében. Ezt hibának nem rónánk fel, mivel feltehetően a technológia egyik velejárója és nem kimondottan az elektronika hibája, továbbá normál tartalmaknál és filmeknél szinte teljesen észrevétlen. Meg kell még említenünk, hogy a betekintési szögek kiválóak, szinte a TV mellett állva sem torzulnak a színek vagy változik a kontraszt. Ellenben médiabútorra helyezve, szemből és bizonyos magassági szögekből nézve erős visszatükröződést tapasztaltunk, melyért a mennyezetre szerelt lámpák és a hátsó támasztéknak köszönhető dőlés együttesen volt felelős. A Sony A1 megvásárlásánál ezért az elhelyezés és a kanapé helyének megfelelő megválasztása fontos szempont lehet, amivel érdemes számolni, ha a falra szerelés nem lehetséges alternatíva.

Multimédia

Az A1 megbirkózott szinte minden elérhető online tartalommal, bár a korábban említett lassulás itt is jelen volt több alkalmazás esetén. Saját, beépített médialejátszója rendben tette a dolgát, nem volt válogatós az SD, FHD vagy akár UHD anyagokat illetően, de ha valaki ezt kevésnek tartja, akkor a készülékre egyszerűen telepíthet további lejátszókat az elérhető alkalmazások közül.

Kipróbáltunk külső médialejátszót, egy Dune HD Duo Base 4K személyében, ahol bizonyos tartalmaknál tapasztaltunk minőség javulást a képben, de általánosságban kijelenthető, hogy a beépített lehetőségek teljesen kiszolgálhatják az igényeket. A külső lejátszó alkalmazása leginkább a nagyobb képformátum-támogatottság miatt, illetve  házimozi felhasználás esetén javasolt a HD és az objektum alapú hangok megszólaltatására, mivel az A1 belső lejátszója az előbbieket korlátozottan, az utóbbiakat pedig egyáltalán nem képes kezelni.

Hang

A Sony már hosszú évtizedek óta szeret látványos újdonságokat építeni készülékeibe, mely alól az A1 sem kivétel. A gyártó ennél a modellnél vetette be elsőként az Acoustic Surface nevű megoldását, mely technológia lényege, hogy nincsenek különálló beépített hangszórók, hanem a hangokat maga a megjelenítő panel hozza létre. A képernyő mögött úgynevezett „actuator-okat” helyeznek el, melyek megrezgetik a panelt, így hozva létre a hangot. A Sony szerint ezzel elérhető, hogy a hang mindig a látható kép megfelelő pontján szólaljon meg, az élethűbb audiovizuális élmény érdekében.

A mellékelt demóval az Acoustic Surface egészen meggyőző, de hétköznapi tartalmak és mindennapi használat során ebből semmit sem tapasztaltunk. Mindemellett az A1 kiemelkedik az átlag TV-k közül, mivel hangja önmagában is teljesen élvezhető volt a filmek alatt és az integrált mélynyomó szintén jól tette a dolgát. Házimozi hatású hangot természetesen itt sem kell várni, de egy olcsóbb soundbar minőségével már képes felvenni a versenyt.

Az Acuostic Surface hangrendszert kíváncsiságból kipróbáltuk magas hangerőn és teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy semmilyen anomáliát, látható elváltozást vagy zavart nem tapasztaltunk a képben. Az pedig, hogy hosszabb távon ennek a technológiának milyen hatása lesz a panel élettartamára, majd idővel kiderül.