Definitive Technology Demand D11 hangsugárzó teszt

A Definitive Technology dobozaihoz korábban még nem volt szerencsénk, bár annyira azért ismerjük a gyártót, hogy tudjuk különleges megoldásokat és egyedi formatervet alkalmaz termékeinél. Jelenlegi tesztalanyunknál sem alakult mindez másként, mivel a Demand 11 hangsugárzó már első ránézésre sem egy mindennapi darab.

A Definitive Technology márkát 1990-ben Sandy Gross, Don Givogue és Ed Blaise Owings alapította Marylandben. A cég első sikerterméke egy bipoláris álló hangsugárzó volt, amivel az akkoriban egyre népszerűbb házi-mozi hullámot próbálták meglovagolni. A gyártó kifejezetten azok közé az innovatív cégek közé sorolható, amelyek egyedi megoldásokat használnak a tervezés és az építés során, ennek köszönhetően pedig különleges termékeket képesek előállítani. A Definitive Technology 2013-ban csatlakozott a Sound United csoporthoz, termékeinek gyártása pedig a kaliforniai San Diego-ban, a Polk Audio-val közös gyáregységben történik.

Megjelenés

A rövid cégismertetőt követően azonban térjünk át jelenlegi tesztalanyainkra, melyek a Definitive Technology Demand sorozatának legnagyobb képviselői, a D11 modellek.

A kicsomagolást követően azonnal látszik, hogy a D11 egy valóban különleges darab, amihez egyedi formaterv tartozik. Az előlap szálcsiszolt natúr alumínium, az oldallapok pedig magasfényű, jelen esetben fekete festést kaptak, de a D11 fényes fehér kivitelben is elérhető. A kabinet anyaga szintén fém, feltehetően alumínium, ami ritka és különleges ebben a kategóriában. A doboz belsejében MDF merevítők biztosítják a nem túl vastag fém rezonancia mentességét, továbbá az alsó részbe csillapítóanyag is került. A szintén az alsó részben található hangváltó egy átlagosan egyszerű darab, ami légmagos tekercsekből, fóliakondenzátorokból és kerámia ellenállásokból épül fel.

Mindezekről személyesen is meggyőződtünk, mivel kissé szétszereltük az érdekes dobozokat, melyek további különlegessége a tetőlapi szövet alatt elhelyezett passzív radiátor. A tetőlap takaróját finoman lefeszegetve és a passzív meghajtót a helyéről kicsavarozva jutottunk el a korábban írt belső részletekhez. A szétszerelést azonban a leendő tulajdonosoknak nem javasoljuk, mivel eléggé macerás művelet és a sérülés veszélye is fennáll, mivel az összeszerelés elég tartósra sikerült, amely utóbbi azonban önmagában egy nagyon jó hír.

A belső után az előlapot vesszük alaposan szemügyre, ahol szintén nem mindennapi látvány fogad bennünket. A hangszórókészlet egy 25,4 mm-es alumínium dómsugárzóból és egy 165 mm-es polipropilén mély/középsugárzóból áll, melyek közül a magassugárzót a középvonaltól pár centiméterrel eltolva helyezték el. A nem központosított elhelyezéshez a gyártó azt is jelöli, hogy melyik a jobb és a bal oldali (R/L) darab, melyek elhelyezését érdemes betartani, a lehető legjobb térhatás kialakulásának érdekében. A magassugárzó elé egy „Wave Alignment Lens” akusztikus terelő került, amely így kiegyensúlyozottabb és természetesebb magas tartomány megjelenítésére képes.

A 165 mm-es polipropilén membránnal szerelt, „BDDS” elnevezésű mély/középsugárzó szintén nem megszokott darab, mivel egy érdekes formájú, sugárirányban „bevagdosott” terelő (Linear Response Waveguide) került a porvédő helyére. A különleges idom, a gyártó leírása alapján, pontosabb közép- és erőteljesebb mély tartományt képes biztosítani.

A D11 felépítése reflex kialakítású, azonban nem a megszokott reflexnyílás került a dobozokra, hanem egy méretes, szinte az egész tetőlapot elfoglaló passzív membrán, melyet tesztünk elején egy rövid időre ki is szereltünk, hogy megvizsgálhassuk a belsőségeket. Ez a megoldás egyrészt költségesebb, mint a hagyományos reflexnyílás, ami igényességre utal, másrészt pedig kontrolláltabb és zajmentesebb működésre képes. Méretéből adódóan már a meghallgatást megelőzően is sejtettük, hogy az alsó tartomány megszólaltatásával nem lesz gondja az állványos dobozoknak, azonban erről a meghallgatás során meg is győződtünk.

A mágneses rögzítésű, fekete előlapi szövetet a helyére illesztve a dobozok megjelenése egyszerre elegáns és hi-tech. A natúr alumínium előlap oldalsó részei kellemes kontrasztot alkotnak a fekete részekkel, továbbá látványos részlet, hogy a passzív meghajtót takaró szövet olyan, mintha az előlap folytatása lenne, melyeket egy alumínium sáv választ el egymástól. A hátoldalra áttérve mindössze a kettős kábelezésre / kettős erősítésre alkalmas terminálokat találjuk, melyek a dobozhoz méltóan szintén igényes darabok.

A technikai adatok röviden összefoglalva: a méretek 33 x 18.5 x 32 cm, a súly 6.5 kg darabonként, az érzékenység 90 dB, a javasolt erősítő teljesítmény 20-200 W, a frekvenciaátvitel 48 Hz és 24 kHz közötti, a névleges impedancia pedig 8 ohm.

Meghallgatás

A meghallgatáshoz BluOS modullal felszerelt NAD C368 erősítőnket választottuk, a hangszórókábelt az általunk jól ismert Inakustik Referenz sorozatából válogattuk, a tápellátás biztosításához pedig egy LightSpeed Signature 4D tápkábelt fogtunk be.

A Definitive Technology egészen pontos utasításokat ad a hangsugárzók optimális elhelyezésére vonatkozóan, így ezeket követve állítottuk állványra tesztalanyainkat. Az elhelyezésre vonatkozó tanácsok között szerepel, hogy a hangsugárzók között hagyjunk elegendő távolságot, továbbá az L/R jelöléseknek megfelelően a magassugárzók a külső oldalakon, egymástól távolabb kapjanak helyet.

A meghallgatást megelőzően természetesen a dobozokat megfelelően bejárattuk, így elméletben már a valódi tudásuk szerinti megszólalást kell hallanunk tesztünkön. A megszólalás kellőképpen meg is lepett bennünket, mivel már jazz tesztanyagunk első hangjainál is hallottuk, hogy kellemes órákban lesz részünk.

A tér hatalmasnak nevezhető, a felső tartomány nyílt és tiszta, de egy kissé kemény. A színpad mind a három dimenzióban kellemesen van jelen, az alsó tartomány pedig sok hasonlóan árazott álló hangsugárzót is képes lenne zavarba hozni. Az énekhang és a középtartomány semleges és pontos, a térábrázolás rendkívül látványos, azonban minden a valóságosnál egy kicsit nagyobb méretben jelenik meg a színpadon. A gitár, a szaxofon és a zongora hangja rendkívül meggyőző, melyek közül az utóbbinak valódi súlya van, ami egy ilyen kis méretű doboz esetében dicséretes tulajdonság.

Rock zenére váltva a korábbi, kissé kemény megszólalás határozottan jól jön, melyhez néha már a dobozok méretéhez képest meghökkentő mély tartomány társul. A dinamika nagyon jó, a részletek pedig nem vesznek el az összetettebb és zúzósabb részek közben sem. Az előadás összességében a közepes méretű, jobb állódobozok hangját idézi, ami elismerésre méltó teljesítmény egy állványos hangsugárzótól.

Elektronikus zenéink következtek, melyek már nem szolgáltak igazi meglepetéssel. A hang itt is nyílt, látványos, részletes és alsó tartományban gazdag, mely utóbbi akár kisebb házibulik megrendezésére is alkalmassá teszi a D11-et.