Brit trónkövetelő – Cyrus Lyric teszt

Az utóbbi időben egészen megkedveltük a nevesebb gyártók komolyabb egydobozos kütyüit, ami főként a Naim Uniti Star érdeme. Ezért is örültünk amikor megérkezett egy másik tradicionális angol cég hasonló készüléke, ami a hangzatos Lyric nevet kapta.

A bevezetőben említett másik nagynevű angol gyártó a Cyrus és azért is örültünk ennyire, mert rendkívül szeretjük a cég időnként fura formavilággal és érdekes megoldásokkal rendelkező elektronikáinak hangját. A Cyrus erősítők dinamikus megszólalása már több alkalommal elnyerte tetszésünket és az olcsónak nevezhető állványos dobozai is rendkívül jól szerepeltek korábbi tesztünkön.

A Lyric azonban más ligában játszik. Az “egydobozos” felállás van amikor előny, de a legtöbb esetben inkább hátrány a készülékek többségénél. Persze mindig van pár kivétel, mint például a Naim Uniti sorozata, de ezek a darabok nem is az olcsóbb kategóriában versenyeznek. A Lyric szintén a drágább modellek mezőnyét erősíti, mivel ára közelít az 1.2 millió forinthoz, ami már nem a kommersz készülékek kategóriája. Ezért a pénzért azonban valami komolyat kell nyújtania, így a szokásosnál is nagyobb elvárásokkal fogtunk hozzá a meghallgatásához.

Megjelenés

A Lyric egy nagyon szép és egyben biztonságos csomagolásban érkezett, de ez el is várható egy ilyen árcédulával rendelkező elektronika esetén. A kicsomagolást követően egy darabig emésztettük az egydobozos Cyrus látványát, mivel megjelenése nem a mindennapi darabok közé tartozik. A készülékház szürke, matt borítása valamilyen gumiszerű anyagból készült és tapintása rendkívül kellemes. Az előlap fényes fekete plexi, melyen a vezérlőgombok és a kijelző kapott helyet. Érdekes formai elem a frontoldalt elválasztó, süllyesztett, rézszínű sáv, ami hangsúlyos átmenetet biztosít a készülékház és az előlap között.

A megjelenésére leginkább a “retro-futurisztikus” jelző illik, mivel a modern megoldások keverednek a 60-as, 70-es évek sci-fi filmjeiben használt eszközök kinézetével. Pár perc nézelődés után egyhangúan arra jutottunk, hogy a Lyric leginkább egy korai Star Trek epizódba illene, ahol a legkisebb mértékben sem lógna ki a díszlet elemi közül.

A külsőségeken túllépve közelebbről is szemügyre vettük a front oldalt, ahol az érintésérzékeny kezelő- és navigációs gombok, valamint a nem túl nagy méretű, színes kijelző kapott helyet. A Lyric-et bekapcsolva a gombokon látványos, fehér háttérvilágítás jelenik meg és a kijelző is életre kel. A gombok érzékenysége jól eltalált, azonban a kijelzőn megjelenő karakterek mérete egy kissé aprónak tűnik. Az olvashatóság 2-2,5 méterről még nagyjából rendben van, de ennél nagyobb távolság esetén már rendesen mereszteni kellett a szemünket és találgatnunk a kijelzőn megjelenő feliratokat.

A készülék 42 x 32 x 10.5 cm-es méretekkel rendelkezik, melyekhez közel 10 kg-os súly társul. Utóbbi adat bizakodásra ad okot, azonban azt is tudjuk, hogy ez nagyrészt minek köszönhető. Tesztünk előtt már utánanéztünk a Lyric belső felépítésének a világhálón, mivel a nálunk vendégeskedő darab szétszedésére nem kaptunk engedélyt, így tisztában voltunk vele, hogy a komoly súly jelentős része a beépített, méretes toroid transzformátornak köszönhető. A komoly tápegység elsődleges célja a D osztályú erősítő kiszolgálása, de emellett a CD, a médialejátszó és a hálózatos kapcsolatokért felelős részleget is ellátja árammal.

Szolgáltatások

A Lyric nem számít igazi újdonságnak a piacon, mivel 2014 óta van már forgalomban. Azonban az évek alatt több különböző variánsa is megjelent, így a gyártó frissen tudta tartani az aktuális szolgáltatások kínálatát. Igaz néhány, napjainkban elvárható apróság még jól jönne, mint például a Spotify, ami manapság népszerű streaming szolgáltatás vagy egy HDMI port. Azonban ezek hiányával még simán együtt lehet élni egy ilyen készüléknél, főként úgy, hogy a Tidal viszont helyet kapott a szolgáltatások kínálatában.

A beépített erősítő rendkívül alacsony torzítással, nagy hatásfokkal és csatornánként 200 W teljesítménnyel rendelkezik a gyártó szerint, melyek közül az utolsó adat kissé nagyzolónak tűnik a Naim Uniti Star 2 x 70 W-ra specifikált erejének ismeretében. A beépített DAC 32 bites és támogatja a FLAC, VAW, ALAC, AAC, MP3, WMA, továbbá az AIFF formátumokat, legfeljebb 24bit/192kHz-ig, a DSD-t azonban sajnos nem. A vezeték nélküli kapcsolatról a beépített aptX támogatással rendelkező Bluetooth és Wi-Fi gondoskodik, a vezetékes adatkapcsolatot pedig egy Ethernet aljzat biztosítja.

A készülék DAB adások vételére is alkalmas, de az FM rádió sem maradt ki, továbbá több ezer internetes rádiócsatorna is rendelkezésre áll. A frontoldal egyik sarkán kis takarólap mögé rejtve található egy USB aljzat, amely akár külső merevlemezek fogadására is alkalmas, a hátoldalon pedig egy B típusú USB port kapott helyet. Az előlapi USB mellett találjuk a fejhallgató 3,5 mm-es aljzatát, amit egy tisztán A osztályú erősítőmodul támogat.

A mellékelt távvezérlő egy felnőttes és súlyos darab, ami szál-csiszolt fém borítást és mozgásérzékeny háttérvilágítást is kapott. A gombok elrendezése logikus, a használat szinte gyerekjáték, ha azonban valaki nem szeretné gyarapítani asztalán a dedikált vezérlőegységek számát, annak az egyszerűen kezelhető mobilalkalmazás lehet a megoldás.

A menürendszer jól átgondolt és kellően informatív. Számos beállítás áll rendelkezésre, melyek között egy egészen ügyes, többsávos hangszínszabályzó is helyet kapott.

Meghallgatás

A Lyric meghallgatására közvetlenül a Sonus Faber Sonetto “házitesztünk” után került sor, így nem is lehetett kérdés, hogy az egydobozos Cyrus-t valamelyik olasz hangsugárzóval párosítjuk össze. Tesztünk alatt nem csak önmagában a Lyric-et fogtuk vallatóra, hanem össze is mértük nagy kedvencünkkel, a Naim Uniti Star-ral, mivel felépítésben, szolgáltatásban és persze árazásban is megközelítőleg egy ligában játszanak.

A megfelelő összeköttetésről a már jól bevált Inakustik Referenz LS-1603 hangszórókábelünk gondoskodott, zenéink pedig a Sonetto-k tesztjén is használt Allan Taylor, Andrea Bocelli, Tátrai Band és Karen Souza válogatásokból álltak össze. A hangsugárzó szerepére végül a Sonus Faber Sonetto V-ös modellt választottuk, mivel a korábbi meghallgatáson a Naim Uniti Star-ral kellemes párost alkotott, így a Cyrus mellé is megfelelő partnernek gondoltuk.

A Cyrus megszólalása minden várakozásunkat felülmúlja. Az énekhang és a középtartomány a legjobb rendszereket idézi, a tér transzparens és tágas, a mélység illúziója pedig már szinte hihetetlenül nagyvonalú. Feltűnő a rengeteg részlet, a hang azonban mégsem túl precíz vagy kimért. Az előadók térbeli elhelyezkedése pontos, a hangszerhangok valósak, az egész produkcióra a kellemes és hosszan hallgatható jelző illik leginkább, annak a legjobb értelmében.

A rendelkezésre álló teljesítmény jóval több, mint amit ránézésre elvárnánk a viszonylag kis méretű készüléktől. A papírforma szerinti 200 W azért még mindig kissé túlzásnak tűnik, de a legtöbb 100 W környéki teljesítményre specifikált erősítőt szerintünk magasan lekörözi. Torzítást, erőlködést vagy egyéb anomáliát nagyobb hangerő mellett sem tapasztalunk, a teljesítményt még akkor is stabilan szállítja, amikor mi már a tesztre fogott Sonus Faber-ek hangszóróinak épségéért aggódunk.

Tesztalanyunk mélyei kissé kevésnek tűntek elsőre, azonban feszesebbek, pontosabbak és talán némileg részletesebbek is, mint a másik nagy múltú brit márka képviselőjének produkciójában megszólaló alsó részleg. A középtartomány azonban határozottan jobb és valósabb. Az énekes jelenléte szinte már tapintható, a zongora hangja pedig kiemelkedő, mivel a húrok minden rezdülése átjön a felvételről.

A Lyric előadásában a hangok legfelső része kevésbé kellemesen lekerekített, mint az eddigi kedvenc egydobozos gépünknél. Belekötni azonban ebbe sem tudunk, csak mindössze valahogy máshogy jó, mint amit a Uniti Star tolmácsolásában hallottunk. Nehéz megfogalmazni egyértelműen minden apró eltérést, mert ezek inkább ízlésbeli “másságok” és nem valódi minőségi különbségek. Ezért a hallottakat leginkább úgy tudjuk jellemezni, hogy aki a valóságot keresi az a Lyric felé nézelődjön, aki pedig a kellemes valóságot jobban kedveli, az a Uniti modellek között válogasson.

  • Kinézet
  • Kivitelezés
  • Szolgáltatások
  • Hang
  • Ár/érték
4.9

Összefoglalás

AV-Magazin: KIVÁLÓ

A Lyric meghallgatása kellemes élmény volt számunkra és főként természetes megszólalásával, térábrázolásával, valamint erejével vett le bennünket a lábunkról. Hangja leginkább a jóval drágább sztereó rendszereket idézte, ami külön dicséretet érdemel.

Kinézete kissé megosztó, lesz akinek nagyon fog tetszeni és lesz akinek kevésbé. Nekünk bejött ez a “retro-futurisztikus” dizájn, ami gyermekkorunk szeretett sci-fi filmjeinek hangulatát idézi. Szolgáltatásokban naprakész, pár trendi apróságot azonban hiányoltunk, melyek jól jönnének, de azért nélkülük sem áll meg az élet.

Kis utánjárással azt is kiderítettük, hogy a Lyric volt az első, érdekes formával rendelkező “drága brit egydobozos” készülék, így “elsőszülöttként” akár követelhetné is magának a kategória trónját. Bár külseje nem éri el a Naim hasonló gépeinek szépségét, hangja azonban vitathatatlanul ugyanabba a királyi családba tartozik.

Egyetlen valódi negatívumként itt is ugyanazt tudjuk megemlíteni, mint a Naim esetében, ez pedig az árcédula. Azonban, ha ezt a hangot és szolgáltatáskínálatot különálló egységekből szeretnénk összeállítani, akkor feltehetően még jobban fájna annak az összegnek a kifizetése, amit a pénztárnál kell hagyunk. Mindezért és a tesztünkön hallottak alapján a Lyric szerintünk egy kiváló készülék, amit mi is nagy örömmel vinnénk haza.

Cyrus Lyric listaár: 1.199.990,-Ft

Hozzászólások