Az új ikon – DALI Opticon 6 mk2 hangsugárzó teszt

A dán gyártó sok komoly elismerést gyűjtött be az elmúlt évtizedek alatt, amelyeket jó minőségű, kellemes hangú és barátságosan árazott termékeinek köszönhetett. A középkategóriában induló Ikon, majd a szériát váltó Opticon modellek mindig a legnépszerűbb sorozatba tartoztak, mivel a már magasabb szériákban is megtalálható technológiákat kínálták megfizethető áron. Mindez az új Opticon 6 mk2 esetében sem változott, mivel a DALI mérnökei sok dolgot emeltek át a felsőbb kategóriás modellekből.

Az első szériás Opticon modelleket szerettük, mivel igényes megjelenésükhöz kellemes hang társult és árazásuk is a még megfizethető kategóriát képviselte. Az mk2 változatok azonban, a gyártó információi alapján, gyökeresen megújultak, ami kinézetükben és hangjukban is tetten érhető. A megjelenésben történt változásokat a katalógus-képeken már nagyjából láttuk, azonban a hangbeli képességek kiderítéséhez szükség volt egy pár kézzel fogható darabra, így beszereztünk egy pár DALI Opticon 6 mk2 hangsugárzót.

Megjelenés

Tesztalanyaink két méretes kartondobozban érkeztek és a kicsomagolás első pillanataiban azt is sikerült megállapítanunk, hogy egészen súlyos darabok. Az Opticon 6 mk2-eseket szépen sorban megszabadítva a védőelemektől és a textilzsákoktól, a mellékelt kissé egyszerű talpakat felszerelve, majd a dobozokat lábra állítva, egy kis „ezt mintha már láttuk volna” érzés kerített hatalmába bennünket. Az újdonságokat nézegetve egyre jobban azt éreztük, hogy a dán mérnökök visszanyúltak a kettővel ezelőtti formatervekhez és egy aktualizált Ikon 6-ot sikerült összehozniuk.

A megjelenés a közvetlen elődhöz képes rendkívül visszafogott. Az előlap mattfekete, a meghajtók körüli műanyagok is azok, a hibrid magassugárzó egység fémlapja pedig szintén. Mondhatni minimalistán letisztult, de jelen esetben inkább az egyhangú szót használnánk. Az egyetlen apró játékosságot és kontrasztosabb látványelemet a dóm magassugárzó körüli radiális vonalak jelentik tesztalanyunk esetében.

A formát a szögletesség uralja, melyen az előlap felső élén található egyetlen letörés próbál segíteni. A formatervvel alapvetően nincs semmi probléma, de ettől függetlenül egyetlen olyan részletre sem tudunk rámutatni ami jópofa vagy különleges. A kabinet további részeit fekete famintás fólia borítja, ami jó minőségű, de ebben az árkategóriában már kicsit többet vár a vásárló főként akkor, ha a konkurenciát olyan modellek jelentik, mint például a Focal Aria 926, a Sonus faber Lumina III vagy az ELAC Carina FS 247.4, a szintén ebbe a kategóriába tartozó, egyszerűbb megjelenésű KEF Q750 pedig jóval olcsóbban vihető haza.

Az összeszerelés minőségére és az anyaghasználatra azonban nem lehet panaszunk. A dobozok érezhetően vastag (a gyártó információi alapján 25 mm) MDF-ből készültek, melyeket tisztességes merevítésekkel is elláttak. Kopogtatásra, tapicskolásra még az oldallapok is szokatlanul tompán válaszolnak, a hangsugárzó pedig olyan „jól összerakott” érzést kelt. Az illesztések pontosak, a megépítettséggel kapcsolatban semmilyen problémát nem sikerült felfedeznünk.

A frontoldalra áttérve az új védőráccsal, pontosabban annak szövetével találkozunk, ami az Oberon szériához hasonló „zsákvászon” stílust kapott. A takarórács egy egyszerű műanyag darab, ami a manapság divatos mágneses csatlakozást mellőzve, hagyományos „pöckökkel” került rögzítésre. A rácsot levéve azonban nem csúfítják rögzítési pontok az előlapot, mivel azok a hangszórókávákban, alig észrevehetően kerültek kialakításra.

A rácsot levéve a meghajtókat vesszük alaposan szemügyre. A mélyeket két 165 mm-es hangszóró képviseli, melyek a gyártó védjegyeként szolgáló farostokat is tartalmazó, bordó színű membránokat és SMC mágneses rendszert kapták. A megfelelő stabilitást öntvény kosarak biztosítják, a meghajtók előlappal kacsolódó részeinél pedig gumigyűrűk csökkentik a rezonanciákat.

A hibrid magassugárzó egység a Callisto szériából származó 29 mm-es lágy dómból és egy 17 mm x 45 mm-es ribbon egységből áll, ahol a szalagsugárzó a 14 kHz feletti tartomány megszólaltatásáért felel. A magassugárzó egység egy átdolgozott, vastag alumínium lapon kapott helyet, ami semlegesebb megszólalást biztosít a felső tartományban. A hangváltót sem hagyták érintetlenül a mérnökök, mely szintén a felsőbb kategóriából érkező, minőségi alkatrészeket kapott.

A hátoldalra áttérve legalul a minőségi és kettős kábelezésre/ kettős erősítésre is lehetőséget biztosító csatlakozók kaptak helyet, melyek fölé a Dual Flare elnevezésű reflexportok kerültek. A Dual Flare portok aerodinamikailag tervezett formát kaptak, így képesek biztosítani, hogy a levegő áramlása alacsony és magas teljesítmény mellett is optimális legyen.

A technikai adatok röviden összefoglalva: a méretek 100 x 19.5 x 33 cm, a súly 19.5 kg darabonként, az érzékenység 88 dB, a javasolt erősítő teljesítmény 25-200 W, a frekvenciaátvitel 49 Hz és 30 kHz közötti, az impedancia pedig 4 ohm.

Meghallgatás

Az Opticon 6 mk2 páros teljesen újonnan érkezett, ezért a meghallgatást a kötelező bejárató procedúra előzte meg, amire szükség is volt, mivel tesztalanyaink teljesen nyers állapotukban rendkívül visszafogott megszólalást produkáltak. A hangsugárzók nagyjából 5 napig non-stop élvezhették bejárató anyagunkat, ennek köszönhetően pedig tesztünk megkezdésekor már bevetésre kész állapotba vártak bennünket.

Tesztünkhöz egy BluOS modullal felszerelt NAD C368 erősítőt választottunk, de azért tettünk egy próbát egy Naim Uniti Star-ral és Luxman L-505uX II erősítőnkkel is. A hangszórókábeleket az Inakustik Referenz sorozatából válogattuk, a megfelelő tápellátást pedig egy LightSpeed Signature 4D tápkábel biztosította.

Először kedvenc jazz albumunkat indítjuk el és már az első hangokból kiderül, hogy a DALI mérnökeinek valóban alapjaiban sikerült megújítani az Opticon 6-ot. A megszólalás szokatlanul semleges és nyugodt, a felső tartomány teteje pedig szinte már sterilen visszafogott. Utóbbi annyira feltűnő, hogy nem tudtuk nem észrevenni a „sziszegősebb” felvételeken az erőteljes „sz” hangok szinte teljes hiányát.

A középtartomány rendkívül transzparens és a korábbi Opticon modellekkel ellentétben a térérzetet már nem a magas hangokból, hanem a közepekből próbálja létrehozni, ami néha nagyon jó sikerül. A színpad mély, széles és magas, azonban sokszor (erre nem találtuk jobb jelzőt) kissé üresnek tűnik. Olyan érzésünk van, mintha a felső tartomány lecsengése túlságosan gyorsan véget érne, ezáltal pedig a részletek kevesebb ideig lennének jelen. A hang azonban mégis kellően részletes, de a megszólalásban van valami, ami túlzottan nyugodttá teszi az előadást.

Az ének és a gitár hangját dicséret illeti, a zongora azonban enyhén súlytalan. A mélyek egészen pontosnak és feszesnek nevezhetők, de az alsó tartomány felső része néha kicsit túlzásba esik. A színpadkép szépen kirajzolódik, mindenki a helyén, azonban gyakran még az élő jazz felvételek hangulata is kissé sterillé, stúdióssá válik.

Rockra váltva sem tudjuk kihozni a sodrukból az Opticon 6 mk2-es dobozainkat. Amit hallunk az pontosnak, semlegesnek és részletesnek nevezhető, de nekünk hiányzik kicsit a korábbi széria „dögössége”. A mély tartomány alsó része és a közepek itt is példásak a kategóriában, azonban a magasak érdekes visszafogottsága feltűnőbb mint korábban.

Az elektronikus műfaj sem zavarja meg a tesztalanyaink nyugodtságát, ami van ahol jól jön, de van ahol kissé egyhangúvá teszi az előadást. A mélyek talán ebben a műfajban a legjobbak, a középtartomány itt is remekel, de a magasak itt sincsenek igazán a helyükön. A sokszor hallott zenéink nagyon pontosan, precízen és semlegesen szólalnak meg, de ennek ellenére néha mégis hiányérzetünk van.

Tesztalanyainkat a NAD után a Naim Uniti Star mögé kötöttük és kicsit dögösebb mély tartományra számítottunk, azonban az Opticon 6 mk2 páros itt a korábbinál is nyugodtabb előadásban részesített bennünket. Igaz az alsó tartomány dinamikájából egy kicsit többet kaptunk, de ennek ellenére leginkább a precíz nyugodtságé volt a főszerep.

Ezt követően a Luxman erősítönkkel is tettünk egy próbát, ami bőven túl van az Opticon 6 mk2 kategóriáján, de ennek ellenére mégis kíváncsiak voltunk, hogy van-e értelme tovább nyújtózkodni. A korábbi hang részleteiben jelentősen javult és a felső tartomány élénkebbé vált, amihez élettel telibb mély tartomány is társult, de mindezek ellenére a nyugodt megszólalás alapjaiban változatlanul megmaradt. Az előadás így már igazán kellemessé vált, azonban ez a párosítás azt is egyértelművé tette, hogy az Opticon 6 mk2 igényli a minőségi és egyben drága elektronikát ahhoz, hogy megmutassa mire is képes.