Milyen hangszóró kábelt válasszunk hifi vagy házimozi rendszerünkhöz? Mekkora összeget érdemes még egy-egy méter szigetelt vezetőre elkölteni? Milyen különbségek vannak a gyártók hasonlóan árazott darabjai között? Ezek mind olyan kérdések, melyekkel mindenki találkozott már aki hifi vagy házimozi rendszer összeállításába kezdett.
A belépő kategóriás hangszórókábelek közül néhányat összevető tesztünk után, most a kicsit drágább darabok között tettünk próbát, hogy mire számíthatunk a korábbi tesztünk legolcsóbb szereplőjénél, akár hatszor drágább méterárú kábeleknél.
Jelenlegi versenyzőink már a középkategóriába tartoznak és nagyjából 4.000 és 6000,-Ft közötti összeget kell fizetnünk méterükért, ha birtokolni szeretnénk egy darabot belőlük. Borsos árukon kívül a legkülönfélébb keresztmetszettel, anyagösszetétellel és szerkezeti felépítéssel rendelkeznek, ezért kíváncsian vártuk mi olyat tudnak, ami indokolttá teheti az értük kifizetendő, akár komoly mennyiségű forintokat.
Tesztünkhöz ismét az ismertebb márkák aktuálisan elérhető darabjai közül válogattunk és mindegyikükből 2x3m hosszúságot használtunk. A csatlakozókat most is nélkülöztük, hogy a lehető legkevesebb zavaró tényező nélkül tudjuk a kábelek hangra gyakorolt hatását fülügyre venni. A meghallgatáshoz (szokásunk szerint) kijelöltünk a csapatból egy referencia darabot, ami most is a legolcsóbb versenyző lett volna. De felmerült egy probléma. A két legolcsóbb tesztalanyunk méteréért teljesen egyforma összeget kérnek a forgalmazók, ezért rövid tanakodást követően a szerencsére bíztuk a döntést. Fortunának köszönhetően a jelenlegi megmérettetés kinevezett „referenciakábele” ismét az Inakustik műhelyéből került ki.
A meghallgatás szokott mozzanataihoz ezt követően már tartottuk magunkat. Célunk jelenleg is az volt, hogy a lehető legtöbb és legapróbb különbséget meghalljuk, ezért az olcsóbb kábelek tesztjénél használt elektronikákat és hangsugárzókat vettük elő.
A forrás és az erősítő szerepét ismét a Marantz SA-11S2 CD lejátszójából, SC-11S1 előerősítőjéből és SM-11S1 végerősítőjéből álló trióra bíztuk, a hangkeltés utolsó pontjára pedig az általunk szintén jól ismert ELAC BS 403 -at állítottuk.
Az előkészületek rövid bemutatása után térjünk át jelenlegi tesztünk főszereplőire, akik ár szerint emelkedő sorrendben a következők. Holtversenyben a legolcsóbb (és jelen tesztünkben Fortunának köszönhetően referenciának kinevezett) kábel az Inakustik Exzellenz LS-20, utána a QED XT 40 következik, majd egy nagyobb ugrással az AudioQuest Type 4, amit A. J. van den Hul CS122 Hybrid névre hallgató kábele követ. Az ötösből az utolsó helyen, mint a legdrágább versenyző, az érdekes elnevezéssel rendelkező Oehlbach Rattle Snake 6 M zárja a sort.
A középkategóriás mezőny így összeállt, kezdetét vehette a meghallgatás. Jelenlegi tesztünknél sem szerettünk volna eltévedni a hallható és a vélt különbségek útvesztőjében, ezért referenciának kinevezett kábelünk minden kör előtt visszakerült egy kis hallgatózásra, a következő fellépő pedig csak ezután léphetett a porondra.
A szinte már unalomig ismert jazz zenéinket és kedvenc Daft Punk albumunkat is előkerestük, hogy a jól ismert zenék minden apró részletét, a különböző kábelek egyéni teljesítménye alapján ítélhessük meg.
Inakustik – Exzellenz LS-20
Az Exzellenz az Inakustik középkategóriás sorozata, ami felett már csak az általunk is jól ismert és előszeretettel használt Referenz széria darabjait találjuk. A specifikációban elég szűkmarkúan bántak a technikai információkkal, de ennek ellenére pár adatot mégis sikerült megtudnunk.
Külső és adatok:
A gyártó leírása alapján az LS-20 sok mindent örökölt a felette álló Referenz sorozat tulajdonságai közül. Megtudtuk, hogy alacsony induktivitásának köszönhetően homogén hangzásképet biztosít a felső frekvencia-tartományban, kifinomult, dinamikus és nagyon tiszta hangot kínál. A vezető anyagáról szinte semmit nem sikerült kiderítenünk, de a felépítéséről már találtunk pár adatot. Keresztmetszete 2.5 négyzetmilliméter és 50 darab 0.25mm-es finom szálból áll, amit alacsony veszteségű PE (polietilén) szigetelés vesz körül. A külön szigeteléssel ellátott vezetők mellett, velük nagyjából megegyező vastagságú, tömör polietilén merevítők futnak és mindezeket egy klasszikus kinézetű kábelharisnyába vagy más néven kígyóbőrbe bújtatták a gyárban.
Hang:
Már a első hangok is próbálják alátámasztani a gyártó állítását, mivel LS-20 produkciója valóban emlékeztet a Referenz sorozatnál megismert hangra. A tér minden irányba kiterjedt, a magas hangok szinte szárnyalnak, az énekhang erőteljes, határozott, de mégsem tolakodó, a mélyek kellemesen feszesek és pontosak. A színpad szinte már valós háromdimenziós térben jelenik meg és az énekes, továbbá a zenészek elhelyezkedése is pontos. Negatívumot nem igazán tudunk találni a hangjában, de ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor egy kis sziszegést és keménységet megemlítenénk a felsőbb tartományban, bár ez valóban csak akkor tűnik fel, ha kimondottan erre figyelünk.
QED – TX40
A QED már régóta rangos szereplője a kábeliparnak és sok olyan egyedi megoldás fűződik a nevéhez, melyek híressé tették egyes termékeit. Jelenlegi tesztalanyunk akár a gyártó egyedi fejlesztéseinek iskolapéldája is lehetne, mivel ez az egy kábel önmagában több érdekes megoldást vonultat fel, mint tesztünk összes többi résztvevője együttvéve. A kérdés mindössze az, hogy ezek a különlegességek elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy az XT40-et viszonylagos olcsósága ellenére kiemeljék a jelenlegi mezőnyünkből?
Külső és adatok:
Az XT40 egy szép kábel. Mármint annyira szép, amennyire egy darab kábelt szépnek lehet nevezni. Külső szigetelése gyöngyház-fehér, anyaga pedig a gyártó adatai alapján PVC. Felépítése nem szokványos, mivel a megadott 4 négyzet-milliméteres keresztmetszet ellenére jóval vastagabbnak tűnik és ezt a külső szigetelés mennyisége sem igazán indokolja. Közelebbről megvizsgálva fény derült ennek okára, ami nem más, mint a QED X-Tube™ névre keresztelt egyedi technológiája, mely (és itt a gyártótól idézünk) „miatt megszűnik a bőr hatás ami a nagy keresztmetszetű kábelek egyik legnagyobb betegsége, mivel a központi vezető szálak eltávolításával és azoknak az elektromos mező perifériájára való helyezésével, amely a kábel közepe felé fejti ki a hatását, nem valósul meg az a nagyobb öninduktivitás, amelyet egyébként az teremtene”.
Az idézetet röviden összefoglalva megtudtuk, hogy a gyártó a szokásos kábelsodrat helyett úgy alakította ki az XT40 szerkezetét, hogy az leginkább egy szövött árnyékolásra emlékeztet. A közepén egy műanyag (LDPE) cső foglal helyet, így a vezetőszálak egy fémszövetből készült cső-hálóra emlékeztetnek leginkább. A vezető 1 x 24 x 10 / 0.146mm-es és 99.999% tisztaságú oxigénmentes rézszálból (OFC) készült, kapacitása 59 pF/m, induktivitása 0,46 uH/m, ellenállása pedig 0.008 ohm/m.
Az XT40 bekötésével kicsit elbíbelődtünk, mivel ezt a kábelt a gyártó nem kimondottan ilyen (csatlakozó nélküli) felhasználásra szánta a jelek szerint, de végül sikerült, így nekifoghattunk a meghallgatásnak.
Hang:
Már az első pár másodperc is elég hozzá, hogy egyértelműen kijelenthessük, határozottan tetszik amit hallunk. A tér szinte már művészi és minden irányba valószerűen kiterjedt. A magasak kissé lágyabbak, mint „referencia” kábelünknél, de mégsem tűnnek kevésnek csak a korábbi kis sziszegés és keménység tűnt el. Az énekhang jól artikulált, kellemes, a mélyek feszesek, a dinamika pedig határozottan van jelen. A színpad mélységben hátra is kiterjedt, nem csak előre, ami nagyon jó összképet eredményez. Egyértelműen kiemelkedő produkcióban van részünk, de az egészben a legjobb, hogy nem csak az előadás hangjait hallani, hanem szinte már az énekes és a zenészek mozdulatait is látni.
AudioQuest – Type 4
Az amerikai gyártó közel 30 éves tapasztalattal rendelkezik a kábelkészítés területén és ezáltal komoly hírnévnek örvend. Kábelei a viszonylag olcsótól, a már földi halandó számára szinte megfizethetetlen árkategóriáig terjednek, így mindenki kedvére és pénztárcájának megfelelően válogathat a kínálatából.
A Type 4 a gyártó egyik sikersorozata, mely gyökerei egészen a 80-as évekig nyúlnak vissza, de a kábel alapvető geometriája és vezetői 1995 óta szinte változatlan formában készülnek. Mindezek alapján kíváncsian vártuk, hogy egy ilyen nívós pedigrével rendelkező versenyző mire képes a jelenlegi mezőnyben.
Külső és adatok:
A Type 4 tekintélyes megjelenésű külső burkolattal rendelkezik, ami már vizuálisan is sokat sejtet. A vezető anyaga OFHC (Oxygen Free High Conductivity), oxigénmentes és nagy vezetőképességű réz, ami a gyártó állítása szerint alacsonyabb torzítással rendelkezik, mint a hagyományos megoldások. Szerkezete tömör (LGC) és a kisebb szemcseméret mellett kevesebb oxidot és egyéb szennyeződést tartalmaz, ezért jobb teljesítményre képes. A szigetelés nitrogénnel habosított polietilén, ami alacsonyabb veszteséggel rendelkezik, mint a hagyományos technológiával készült társai.
A kábel 4 darab, egyenként 1.65 négyzet-milliméteres vezetővel rendelkezik és használatát a gyártó érpáranként közösítve ajánlja. Megfogadtuk az ajánlást és mi is így tettünk a bekötés során, ami a tömör vezetőknek köszönhetően nem volt a legegyszerűbb feladat.
Hang:
A hang semleges, kiegyensúlyozott és talán a száraz vagy matt jelzők illenének rá a legjobban. Minden rendben van a megszólalással, de egy kis virgoncság ráférne, mert ez már túl nyugodt és kissé unalmas is. A magas és a közepes frekvenciák visszafogottan kellemesek, a mélyek pontosak és részletesek. A tér nem kiemelkedő, de kis jóindulattal azért háromdimenziósnak nevezhető. A mélység nem mindig van jelen, de ha mégis, akkor inkább előre tolakszik, mint hátra nyújtózna. A színpad széles, a magassága rendben, a hangszerek szépen elkülönülnek, de az énekes középen letáborozott és onnan nem akar elmozdulni. Rossznak egyáltalán nem nevezhető csak egy kissé élettelen a produkció, amit hallunk.
A. J. van den Hul – CS-122 Hybrid
Ha van den Hul, akkor szinte kötelező a Hybrid és Halogen Free felirat, amit már megszoktunk az évek alatt és ez a CS-122 esetében sincs másként. Ezt a kábelt a gyártó középkategóriájának alsó részébe tudnánk leginkább pozicionálni, amihez a mellékelt árcédulán látható összeg egy kicsit magasnak tűnik, de hamarosan kiderítjük, hogy a minőség mennyire van arányban az érte kifizetendő forintokkal.
Külső és adatok:
A CS-122 mellé már szinte bőkezűen méri a gyártó a száraz adatokat. Megtudjuk, hogy a vezető keresztmetszete 2.96 négyzetmilliméter és 147 darab oxigénmentes réz (OFC) szálból áll, melyek mindegyike egyenként nagy tisztaságú és nagy sűrűségű ezüst bevonatot kapott. A vezető és a szigetelés között megtalálható a szokásos Linear Structured Carbon® réteg, ami az elektromos mezőkre van jó hatással. A külső szigetelés az elmaradhatatlan Hulliflex®, ami mellé egy 3-as szám került és kellemes, sárgás-krém színt kapott. A kábel ellenállása 0,58 ohm/100m, kapacitása pedig 32 pF/m.
Hang:
A hangra nem tudunk jobb jelzőt mint azt, hogy légies. A magasak talán az eddigi legjobbak, tiszták, precízek, de mégis finomak. Az énekhangról sajnos ez már nem mondható el, mivel kissé nyomulós és néha már erőszakosnak is nevezhetnénk, de csak akkor, ha mindenképpen bele akarnánk kötni. A mélyek megfogottak, pontosak, de mennyiségük egy csipetnyit kevés, ezért a hangban leginkább a közép és felsőbb tartományok dominálnak. A tér ellenben szenzációs és szinte már beleköthetetlen. Mind szélességben, mind magasságban, mind mélységben határozottan van jelen és ami a legfontosabb, rendkívül valószerűen.
A hangszerek kellemesen elkülönülnek, mindenki megtalálta a helyét. Az énekes jelenléte jól érzékelhető, de a dobos megunhatta a dolgot, mivel félrevonult és ezért az ütőshangszerek mélyebb hangjai eléggé távolról hallhatóak. Tetszik az előadás, mindössze az alsóbb frekvenciák visszafogottságát sajnáljuk.
Oehlbach – Rattle Snake 6M
A gyártó érdekes nevű és kinézetű kábele, egy jól megtermett darab. Elnevezése is különösen találó, mivel az átlátszó burkolat alatt a vezető különböző színű szálakból font struktúrája néha már valóban egy csörgőkígyó pikkelyeinek mintázatára emlékeztet.
A gyártó büszkén hirdeti, hogy ez a kábele is Svájcban készül, így a minőség szinte garantált, de annak kiderítését, hogy a gyártás helye mennyiben befolyásolja a hallható hangot már ránk bízta. Mint a legtöbb Oehlbach termék esetében, szintén külön kiemelésre kerül a 30 év garancia, így a megvásárlást követően egy jó darabig nyugodtak lehetünk, legalábbis a garanciát illetően biztosan.
Külső és adatok:
A Rattle Snake 6 M nevéből már kiderülhetett, hogy komoly méretekkel rendelkezik. A vezető keresztmetszete erenként 6 négyzetmilliméter, ezért ez a kábel mezőnyünkben már alanyi jogon elnyerte a legvastagabb címet. A gyári adatok alapján a vezetők 3 – 3 sodrott, vékonyabb eret tartalmaznak, melyek nagy tisztaságú oxigénmentes rézből (OFC) és szintén nagy tisztaságú oxigénmentes ezüstözött rézből (SPC) készültek. A gyártó szerint ez a különleges kialakítás jelentősen javítja az átviteli tulajdonságokat, az ezüstözött szálak pedig a közép és magas tónusokra vannak jó hatással. A további paraméterek közül még annyit sikerült kiderítenünk, hogy használata maximálisan 300 W teljesítményhez ajánlott.
Hang:
A megszólaló hang testes, nyugodt, erőteljes és részletes. Feltűnő a dinamika, ami néha már szinte kissé soknak is tűnik. A magasak tiszták, pontosak, de egy kissé kemények vagy inkább enyhén karcosnak nevezhetők. A közepek visszafogottak, de mégsem szorulnak a háttérbe, a mélyek ellenben eléggé hangsúlyosak. A megszólalás erőteljes, de nem nevezhető semlegesnek, inkább látványos a hang, mint valós.
A tér szinte kifogástalan, minden a helyén magasságban, szélességben és mélységben. A színpad háromdimenziós, a zenészek és az énekes mind ott vannak, ahol lenniük kell. Az énekhang visszafogott, kissé olyan mintha az énekes hátrább lépett volna a mikrofontól, de csak azért, hogy ne harsogja túl a hangszerek hangját. A mélyekből néha többet mutat, mint azt feltétlenül szükségesnek érezzük és nem is a legpontosabbak az alsóbb frekvenciák, de mégis szerethető, dinamikus, élvezetes a hang amit hallunk.
Összefoglalás
Tesztünk résztvevőinek elég változatos és erős mezőnyben kellett helytállniuk, ami nem volt könnyű feladat, ahogy az sem egyszerű, hogy melyik kábelt milyen tulajdonságai alapján ítéljünk meg. Szerintünk mindig a szubjektív szempontok számítanak, mivel a száraz adatok alapján elég nehéz ítéletet hozni. A végső verdikt meghozatala a hallottak alapján sem könnyű feladat, főleg akkor, ha a hallgatóságnak csak a fülei állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ott is különbségeket, eltéréseket keressen (és jó esetben találjon), ahol a fizika jelenlegi állása szerint nem találhatna.
Tesztjeink során a legfőbb szempont mindig a természetesség és az ahhoz legjobban közelítő hang. Ez részben szubjektív, mivel élőben nem hallottuk a teszten megszólaló előadások legnagyobb részét, de sokat próbált fülünk mindig nagy segítségre van a hangszerhangok és a színpadkép valósághoz közelítő megítélésében. Mindezeknek köszönhetően jelenlegi tesztünkön is megszülethetett a végső sorrend.
Az utolsó helyet az AudioQuest Type 4-nek ítéltük, mert viszonylag semleges hangja mellett kissé élettelen produkciót nyújtott a mezőnyben a drágább darabok közé tartozó ára mellett. Ennek ellenére egy magas és mély hangokban hangsúlyosabb rendszerben simán el tudjuk képzelni, ahol tulajdonságai még az előnyére is válhatnak. Az utolsó előtti helyre a Oehlbach Rattle Snake 6 M került, mivel tesztünk résztvevői közül a legmagasabb összeg szerepelt az árcéduláján, de hangja mégsem volt kellően semleges, bár ennek ellenére felettébb markáns és szórakoztató. A Rattle Snake 6 M-et leginkább azoknak ajánlanánk, akik kicsit feldobnák rendszerük hangját, ha azt kissé élettelennek vagy unalmasnak tartják.
A képzeletbeli dobogó legalsó fokára a CS-122 állhatott fel, mivel kellemes hangjával és jó terével elnyerte tetszésünket, de a kissé tolakodó közepek és a visszafogott alsó tartomány miatt, jobb helyezést ebben a mezőnyben nem érdemelt. Az ezüstérmet az Inakustik LS-20 kapta, mivel jelenlegi mezőnyünkben (holtversenyben) legalacsonyabb ára mellett igencsak szerethető produkciót nyújtott és mindössze a hangok legfelsőbb tartományában találtunk hibát, amit viszont még meg tudtunk bocsájtani neki.
A győztes, mint már kitalálható, a QED XT40 lett, mivel természetes, részletes, dinamikus és lendületes hangjával egyszerűen megvett bennünket. A szinte már tapintható színpad-megjelenítésével a legjobb térbeli produkciót nyújtotta a legalacsonyabbak közé tartozó ára mellett, ezért részünkről egyértelműen jár neki az arany.
Tesztünket most is azzal zárjuk, hogy a kábelekre vonatkozó jellemzések mindössze a mi véleményünket, ízlésünket és csak az adott körülmények között tükrözik, a teszthez használt készülékek tulajdonságai mellett. A végeredménytől függetlenül mindenkinek azt javasoljuk, hogy kábelvásárlás előtt próbáljon tesztpéldányt beszerezni még a viszonylag olcsóbb kábelekből is, amit kipróbálhat saját otthoni körülményei között, mielőtt például házimozi rendszeréhez véglegesen 30-50 vagy még több méter kábelt vásárol bármely típusból.
Inakustik Exzellenz LS-20
Értékelés:
Ár/érték: 9/10
Kinézet: 9/10
Kivitel: 8/10
Hang: 8/10
Listaár: 3.990,-Ft/m
Akciós ár: –
Gyártó weboldala: in-akustik.de
QED TX40
Értékelés:
Ár/érték: 9/10
Kinézet: 8/10
Kivitel: 8/10
Hang: 9/10
Listaár: 3.990,-Ft/m
Akciós ár: –
Gyártó weboldala: qed.co.uk
AudioQuest Type 4
Értékelés:
Ár/érték: 6/10
Kinézet: 8/10
Kivitel: 8/10
Hang: 6/10
Listaár: 5.470,-Ft/m
Akciós ár: –
Gyártó weboldala: audioquest.com
Van Den Hul CS-122 Hybrid
Értékelés:
Ár/érték: 8/10
Kinézet: 8/10
Kivitel: 8/10
Hang: 8/10
Listaár: 5.700,-Ft/m
Akciós ár: –
Gyártó weboldala: vandenhul.com
Oehlbach Rattle Snake 6M
Értékelés:
Ár/érték: 7/10
Kinézet: 8/10
Kivitel: 8/10
Hang: 7/10
Listaár: 5.990,-Ft
Akciós ár: –
Gyártó weboldala: oehlbach.com
