Az elektronok útja – 1. rész: Belépő hangszóró kábelek tesztje

Milyen hangszóró kábelt válasszunk hifi vagy házimozi rendszerünkhöz? Mekkora összeget érdemes még egy-egy méter szigetelt vezetőre elkölteni? Milyen különbségek vannak a gyártók hasonlóan árazott darabjai között? Ezek mind olyan kérdések melyekkel mindenki találkozott már, aki hifi vagy házimozi rendszer összeállításába kezdett. 

De mi lehet az igazság? Valóban akkora különbséget találunk a kábelek között, mint ahogy azt gondoljuk vagy akár vakon is választhatnánk, mert fő feladatukat, az elektromos jel továbbítását, mindegyikük képes megfelelően ellátni.

Hangszóró kábelt tesztelni nem igazán hálás feladat, mivel jó pár macerás dologgal találkozunk ilyenkor. Sokat kell cserélgetni, csavargatni, kapcsolgatni, térdelni, hasalni és persze fülelni. Mindezek ellenére mégis tettünk egy próbát és tesztre fogtunk párat a legnépszerűbb árkategóriákban található, belépő szintet képviselő kábelek közül.

Az ismertebb márkanevek átlagos keresztmetszettel rendelkező típusai közül válogattunk, ami egy kivétellel sikerült. Az egy “kakukktojás” pedig érdekes szerkezeti felépítése és a jelenlegi mezőnybe illő ára miatt került a megmérettetésbe. Az aktuális kínálatból válogatva, nagyjából 2x3m hosszban szereztük be mindegyik kiszemelt típust. A dugók és villák használatát mellőztük, hogy valóban a kábel hangra gyakorolt hatását halljuk, a legkevesebb zavaró tényező nélkül.

Az elektronikákat és a hangsugárzókat rendesen túlméreteztük, de mivel célunk az, hogy a lehető legtöbb és legapróbb különbséget is meghalljuk, ezért egy ilyen teszt során semmi nem lehet túlzás. A forrás és az erősítő szerepét egy Marantz SA-11S2 CD lejátszóból, SC-11S1 előerősítőből és SM-11S1 végerősítőből álló trióra, a hangsugárzók szerepét pedig egy pár ELAC BS 403 -ra bíztuk. Reméltük, hogy ez az összeállítás már elég magas minőséggel és részletességgel rendelkezik ahhoz, hogy észrevegyük a legkisebb eltéréseket is, amit a közéjük illesztett belépő kategóriás kábelek okoznak.

Versenyzőink a méterenkénti 1.000 és 2.000,-Ft közötti árkategóriából kerültek ki, mivel a legtöbben ezt az összeget még különösebb fájdalom nélkül kifizetik egy-egy méter hangszóró kábelért. A kérdés  csak az, hogy melyikért?

Akkor következzenek a résztvevők, név szerint és ár alapján emelkedő sorrendben. A legolcsóbb (és az általunk alkalmilag referenciának kinevezett) kábel az Inakustik Premium sorozat 2.5 négyzet-milliméteres réz kábele, amely után egy Oehlbach Streamline 25, majd egy hajszálnyival drágábban egy Supra 2.5 Classic következik, amit A. J. van den Hul, The Skyline Hybrid kábele követ. Bekerült a csapatba még egy Inakustik kissé “felpimpelt” változatban, Premium Silver 2.5 néven, utolsóként pedig mint a legdrágább versenyző, a kevésbé ismert, de annál érdekesebb felépítésű Norstone DHCR 100.2 csatlakozott.

Szokásunk szerint kijelöltünk a csapatból egy referenciát, ami most is a legolcsóbb darab lett és ehhez mértük a többiek produkcióját. A referenciának kinevezett kábelünket minden kör előtt visszakötöttük egy kis megerősítésre, a következő versenyző pedig csak ez után jöhetett. Mivel így már minden készen állt tesztünkhöz, kezdődhet a meghallgatás, amihez szokásos jazz zenéinket és kedvenc Daft Punk albumunkat vettük elő.

Inakustik – Premium 2.5

Az Inakustik Premium a belépő szint felett áll egy lépcsőfokkal és semmi komolyabb marketing nem kíséri. A gyártó weboldalán mindössze annyit tudtunk meg, hogy az igényes zene szerelmeseinek és professzionális felhasználásra egyaránt ajánlják, ami információnak nem túl részletes.

Külső és adatok:

A Premium 2.5 anyagáról sem sikerült sok mindent kiderítenünk, de ránézésre réz, a gyártó pedig finom sodrású, 0.15mm-es szálakból álló felépítést adott meg a szerkezetre vonatkozóan. A vezető 2.5 négyzet-milliméteres keresztmetszettel rendelkezik, de a bizalomgerjesztően vastag és víztiszta szigetelés anyagáról már nem kapunk további információt.

Hang:

A Premium 2.5 hangja egy kicsit fedett, de egyben kicsit harsány is a középtartomány felsőbb részében, a mély hangok rendben vannak, de a pontosságuk hagy némi kívánnivalót maga után. A tér szélességben egész jó, de magasságban már kissé határolt és csak a legritkább esetben tudjuk háromdimenziósnak nevezni a színpadot. A dinamika érezhetően csak nyomokban van jelen, a leghangosabb és leghalkabb részletek között nincs akkora különbség, mint azt szeretnénk, de annyira mégsem rossz, mint első hallásra tűnik.

Oehlbach – Streamline 25

Az Oehlbach termékei még csak pár éve vannak jelen hazánkban, de a világ más részein jó hírnévnek örvendenek,  főként a magasabb kategóriás példányok. Nagy érdeklődéssel fogadtuk a gyártó olcsóbb kategóriás kábelét, amiről már kicsit több információt sikerült begyűjtenünk, mint az előző versenyzőnkről.

Külső és adatok:

A Steramline 25 a lapos kábelek táborát gyarapítja, ami sokszor jól jöhet, ha az ízléses elrejtés is szempont. Szintén átlátszó szigetelést kapott, a vezetőt pedig három csoportba elkülönített, ultravékony, oxigénmentes (OFC) réz szálak alkotják. A gyártó jelzi, hogy a bekötés bármely irányú lehet, a szállítható teljesítmény elérheti a 180 W-ot és külön kiemelésre kerül, hogy Svájcban készül. A gyártó 30 év garanciát vállal rá, de arról nem sikerült bővebb információt szereznünk ez pontosan mire vonatkozik, bár azt sem tudjuk elképzelni, hogy mi történhet egy kábellel, ami garanciális problémát jelentene. Mindenesetre biztató és egyben megnyugtató dolog.

Hang:

A produkció jobban indul, mint referenciának kinevezett versenyzőnké. Fedettségnek nyoma sincs, a hangok felső része rendben van és néha térben is kiterjedt, mind vízszintes mind függőleges irányban. Mélyekből ellenben kicsit kevesebbet érzékelünk, de ami van, az pontosnak tűnik. A színpad itt sem tud kilépni a kétdimenziós korlátok közül, bár néha már úgy tűnik, hogy sikerül, de végül mégsem. Az énekes hangja természetes, de a zenészek között állva nem az igazi az előadása. Egy kicsit talán előbbre jöhetne és a zenészek is megtalálhatnák a helyüket a központi csoportosulás helyett. Nem rossz és egész semleges amit hallunk, de a hangok túlnyomó része egy síkból érkezik hozzánk.

Supra – Classic 2.5

A Classic 2.5 a svéd cég egyik talán legrégebben gyártásban levő és legnagyobb sikereket elért kábele, melyet a mai napig változatlan formában gyártanak. A gyártó nemrég ünnepelte 40 éves fennállását, így ezen a téren nagy múlttal rendelkeznek, de mindezek ellenére csak pár alapinformációt sikerült megtudnunk erről a kábelről.

Külső és adatok:

A Classic 2.5 egy egyszerű, mondhatni valóban klasszikus kinézetű kábel, ami érdekes halványkék szigetelést kapott. A vezetőről annyit sikerült kiderítenünk, hogy 5N tisztaságú oxigénmentes (OFC) réz, melyet ónnal vontak be, a szigetelés anyaga kémiailag stabil PVC. Az irányra vagy teljesítményre való adatokat itt nem kaptunk.

Hang:

A Supra-t bekötve teljesen más hang fogad bennünket, mint az eddigiek. A felsőbb frekvenciák szinte szárnyalnak, ami időnként egy kicsit már sok is. Az énekhang kellemes, az énekes jelenléte szinte érezhető, de a dobos a színfalak mögé vonult és ott üti a hangszerét, bár a cintányérokat mégis a színpadon felejtette. A színpad magassága az eddigi legnagyobb és a legszélesebb, de hiányzik a dinamika és a mélytartomány alsó része, pontosabban ott van minden, csak egy kissé háttérbe szorult. A Classic 2.5 nagyon jól hozza a klasszikus “levegős megszólalást”, de közben a hangok alsó része valahol elmarad. A színpad inkább csak kétdimenziós, viszont a hangszerek és az énekes síkban jól pozicionált és végre elkülönülnek egymástól a zenészek. Tetszik amit hallunk, nagy kár, hogy az alsóbb frekvenciák gyengélkednek, mert a közép és a magas hangok határozottan az eddigi legjobbak, amit hallottunk.

A. J. van den Hul – The Skyline Hybrid

A Holland kábelmágus híres arról, hogy amihez nyúl az rossz nem lehet, így a legolcsóbb kábele is olyan minőséget kell képviseljen, mint amit a hírnév megkövetel. A The Skyline Hybrid-ről annyit érdemes tudni, hogy ez a kábel kerül például a teszten használt ELAC dobozokba gyárilag, ezért alacsony ára ellenére nem lehet annyira rossz, ha egy neves német gyártó ezt használja belső kábelként a félmillió forint felett árazott hangsugárzóiban.

Külső és adatok:

A gyártó itt már egész bőkezűen méri az adatokat, melyekből megtudjuk, hogy a vezető anyaga nagy tisztaságú oxigénmentes réz szálakból áll és ezeket lineárisan strukturált szén veszi körül. A vezető keresztmetszetének felülete 2.04 négyzetmilliméter, az ellenállása 0,84 ohm/100 m, a kapacitása 46 pF/m, az “égszínkék” szigetelés anyaga pedig Hulliflex® névre hallgat és szokás szerint halogénmentes.

Hang:

Elsőre egy kicsit fura, de később arra is rájövünk, hogy miért. A The Skyline Hybrid hozza az eddigi legsemlegesebb hangot és ezért tűnt furának elsőre a megszólalás a többiek és a kinevezett referencia kábelünk után. A magasak kissé visszafogottak, de mégis finoman jelen vannak és a mélyek sem tolakodnak, hanem szépen tudják a dolgukat. A részletek jók, sok apróság jelenik meg, amit eddig hiányoltunk. Az énekhang kissé visszafogottnak tűnik, de mégsem kevés és most érezzük először, hogy a zenészek végre megtalálták a helyüket és szépen odaálltak. A tér megfelelően széles és magas, nagy örömünkre pedig megjelenik a 3. dimenzió is. A mély hangok pontosak, megfogottak és az eddigi legmélyebbre merészkednek.

Inakustik – Premium Silver 2.5

Az Inakustik Premium Silver szintén a gyártó belépő szintje felett áll egy lépéssel és az általunk referenciának kinevezett ikertestvérének ezüstözött változata. Mivel minden paraméterében megegyezik a Premium változattal, így igazán nem is tudtuk mit várjunk ettől a kábeltől, de legalább itt az alkalom, hogy megtudjuk mennyit számít egy kis nemesfém bevonat azonos feltételek, adottságok és gyártó mellett.

Külső és adatok:

A Premium Silver 2.5 anyagáról csak annyival sikerült többet megtudnunk, hogy itt a vezető minden kilogrammját 5g ezüsttel vonta be a gyártó. Ránézésre ugyanazzal a finom sodrású szerkezettel rendelkezik, szigetelése pedig a megtévesztésig hasonlít az ezüstözés nélküli változatéhoz.

Hang:

Ez a kábel már nem mutatja azt a kis fedettséget, mint a referenciának kinevezett márkatárs, sőt kimondottan élénknek nevezhető. A középtartomány  harsánysága itt is megjelenik, de nem annyira feltűnő mint korábban, mivel a magasak legalább rendben vannak. A tér szélességben és magasságban jó, de a színpad szintén csak kétdimenziós, bár a zenészek legalább síkban megtalálták a helyüket. A dinamika mintha javult volna, jók a dobok, de a mély hangok alsó része lehetne egy kicsit erősebb. Összességében kellemes és levegős a megszólalás.

Norstone – DHCR 100.2

Következzen tesztünk “kakukktojás” résztvevője, amit nem azért hagytunk a végére, mert kissé kilóg a sorból, hanem mert a legdrágább versenyzőnk. A DHCR 100.2 nem csak szerkezeti felépítésében különc, hanem a mezőnyben a legkisebb, pontosabban vezetőnként 1 négyzet-milliméteres keresztmetszettel is rendelkezik. Kíváncsian vártuk, hogy mindez mennyit számít és mire lesz elég ebben a megmérettetésben.

Külső és adatok:

A DHCR 100.2 érdekes kinézettel rendelkező darab, amiről ránézésre nehéz eldönteni, hogy csak dizájnként funkcionál vagy valóban a gyártó által ígért előnyöket biztosítja. Mindenesetre az átlátszó szigetelésen belül, a saját tengelye mentén spirálisan csavart, tömör és lapos réz szalag nagyon jól néz ki. A gyártó szerint a DHCR (Dual Helix Copper Ribbon) névre keresztelt technológia képes nagyobb teljesítményt és alacsonyabb kapacitást biztosítani, emellett a kábel ezzel a megoldással immunis a környezetében előforduló elektromos zavarokra. A vezetők keresztmetszete 1 négyzetmilliméter, nagy tisztaságú oxigénmentes rézből készültek és 0.017 ohm/m ellenállás és 50,31 pF/m kapacitás értékekkel rendelkeznek.

A szerkezeti felépítésének köszönhetően volt némi küzdelem a bekötésével, de végül sikerült és kezdetét vehette a teszt utolsó köre.

Hang:

A megszólalás kellemes, stabil és semleges. A magas hangok szépen jelennek meg és az alsó frekvenciák is jól teljesítenek. Semmi hátrányát nem tapasztaljuk annak a ténynek, hogy ez a kábel kevesebb, mint fele olyan vastag vezetővel rendelkezik, mint a többiek átlaga. A magasak finomak, az énekhang nyílt, a dobok pedig pontosak, feszesek és kellően mélyre mennek. A tér széles és magas, de a zenészek a színpadon leginkább csak egymás mellett állnak, az énekes viszont fél lépést előbbre jött. Kellemes, kiegyensúlyozott a megszólalás, a tér mélységén kívül nem igazán tudunk mibe belekötni.

Összefoglalás

Versenyzőink az alsóbb kategóriákból kerültek ki, ezért nem vártuk el azt a megszólalást, amit a segítségül hívott elektronikák és hangsugárzók maximálisan nyújtani tudtak volna. Ennek ellenére mégis elégedettebbek voltunk a végén, mint azt tesztünket megelőzően gondoltuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a gyártók a minőséget és ezzel együtt a jó hangot komoly forintok ellenében mérik, még egy olyan egyszerű dolognál is, mint egy műanyag szigetelésbe bújtatott vezető. Ennek ellenére az olcsóbb kategóriákban sem kell senkinek komoly kompromisszumokat kötni, mivel a legtöbb esetben ezek a kábelek még akár egy középkategóriás rendszert is simán kiszolgálnak.

Akkor lássuk a helyezéseket, hogy az eredményhirdetés se maradjon el. A megmérettetésen egyhangúlag a referenciaként kinevezett Inakustik Premium végzett az utolsó helyen, a kissé fedett megszólalás melletti harsányságának köszönhetően. Ez jelenlegi összeállításunkban jól tetten érhető volt, de egy magasban hangsúlyos és közép hangokban kissé túlzó összeállításnál még akár jól is jöhet. Az utolsó előtti helyre a Supra került, mivel igaz, hogy a felsőbb régiókban jól teljesített, de a hangtartomány alsó részének hiányosságát nem tudtuk megbocsájtani.

A következő helyet az Oehlbach kábele kapta, stabil megszólalásával bármely rendszerben megállja a helyét, semmi kiemelkedően jót vagy rosszat nem tudunk mellette felhozni, ami önmagában dicséretes, mivel semlegességre utal. A képzeletbeli dobogó legalsó fokára az Inakustik ezüstözött kábele állhatott fel, mivel a nemesfém bevonat nélküli márkatárs fedettségét nélkülözve egész kellemes előadást nyújtott. Az első és második helyezés között viszont egy kis vita alakult ki, mivel mindketten kategóriájukban kiemelkedő erényeket mutattak és a The Skyline Hybrid háromdimenziós tere állt szemben a DHCR 100.2 kellemes előadásával. Végül a 3. dimenzió felülkerekedett, így a második helyet a Norstone szerezte meg és a győzelmet a The Skyline Hybrid aratta le.

Tesztünket most is azzal zárjuk, hogy a kábelekre vonatkozó jellemzések mindössze a mi véleményünket, ízlésünket és csak az adott körülmények között tükrözik, a teszthez használt készülékek tulajdonságai mellett. A végeredménytől függetlenül mindenkinek azt javasoljuk, hogy kábelvásárlás előtt próbáljon tesztpéldányt beszerezni még a viszonylag olcsóbb kábelekből is, amit kipróbálhat saját otthoni körülményei között, mielőtt például házimozi rendszeréhez véglegesen 30-50 vagy még több méter kábelt vásárol bármely típusból.

Inakustik – Premium 2.5

Értékelés:


Ár/érték: 7/10

Kinézet: 7/10

Kivitel: 7/10

Hang: 6/10

Listaár: 1.090,-Ft/m

Akciós ár:

Gyártó weboldala: in-akustik.de

Oehlbach – Streamline 25

Értékelés:


Ár/érték: 8/10

Kinézet: 8/10

Kivitel: 7/10

Hang: 8/10

Listaár: 1.390,-Ft/m

Akciós ár:

Gyártó weboldala: oehlbach.com

Supra – Classic 2.5

Értékelés:


Ár/érték: 7/10

Kinézet: 6/10

Kivitel: 7/10

Hang: 7/10

Listaár: 1.400,-Ft/m

Akciós ár:

Gyártó weboldala: supracable.com

A. J. van den Hul – The Skyline Hybrid

Értékelés:


Ár/érték: 8/10

Kinézet: 8/10

Kivitel: 8/10

Hang: 9/10

Listaár: 1.700,-Ft/m

Akciós ár:

Gyártó weboldala: vandenhul.com

Inakustik – Premium Silver 2.5

Értékelés:


Ár/érték: 7/10

Kinézet: 7/10

Kivitel: 7/10

Hang: 7/10

Listaár: 1.799,-Ft/m

Akciós ár:

Gyártó weboldala: in-akustik.de

Norstone – DHCR 100.2

Értékelés:


Ár/érték: 8/10

Kinézet: 9/10

Kivitel: 8/10

Hang: 8/10

Listaár: 1.990,-Ft/m

Akciós ár:

Gyártó weboldala: norstone-design.com

Hozzászólások