Alapmodell – Cyrus One erősítő teszt

A Cyrus One erősítő HD változata nagyjából 2 éve járt nálunk és kivívta elismerésünket. Az „alapmodellnek” nevezhető One elméletben csak pár szolgáltatással és néhány digitális áramkörrel nyújt kevesebbet, azonban jelenleg lényegesen kedvezőbb árcédulát kapott, mint a HD modell.

A Cyrus One modell azért került a látóterünkbe, mert a forint gyengélkedésével arányosan emelkedő árak mellett, szinte már nevetségesen olcsónak tűnik, a korábban már tesztelt One HD modell árazása mellett. A két típust csak a digitális áramkörök és csatlakozások lehetősége, illetve azok hiánya különbözteti meg, hangjukban elméletileg nincs különbség.

Ez utóbbi dolog keltette fel leginkább az érdeklődésünket és adta tesztünk apropóját, mivel a One HD modell árcédulájára, amelynek hangját korábbi tesztünkben igencsak megszerettük, jelenleg több, mint kétszer nagyobb összeg került, mint a One mellé.

Megjelenés és szolgáltatások

A One első ránézésre semmiben nem különbözik a sorozat drágább darabjaitól. A jellegzetes „cyrusos” forma és a méretek megmaradtak és az előlap megjelenése is megegyezik a többi One erősítővel. A frontoldalt két, az előlap méretéhez viszonyítva hatalmas tárcsa uralja, melyek közül az egyikkel az aktuális forrást, a másikkal a hangerő szintjét állíthatjuk be.

Kijelző a One esetében sincs, de van helyette a One HD-nél már megismert LED sor /LED félkör, ahol a világító diódák a bemenetválasztó és a hangerő méretes tárcsái mellé kerültek. A megjelenés elsőre furcsa lehet, de leginkább letisztult és egyszerű, ami a legtöbb esetben inkább előny, mint hátrány. A körívben elhelyezett LED-ek a bekapcsológomb megnyomása után itt is életre kelnek és a modern autók kilométer óra-egységét idéző fényjátékba kezdenek. A LED-ek fényjátéka ez esetben is látványos, ami különc egyediséget biztosít a Cyrus One-nak is.

A fényes fekete előlap alsó részének bal oldalán kapott helyet a bekapcsoló gomb, a másik oldalon pedig a fejhallgató aljzat található. A front oldal további érdekességet azonban nem tartogat, így az erősítőt megfordítva a hátoldalt kezdjük vizsgálni. A hátlapon szokásos analóg ki- és bemenetek mellett egy pár pre-out kimenet, egy AV jelölésű „by-pass” bemenet, egy MM phono csatlakozó, egy mini USB port, a 230V-os aljzat és a hangszórók csavaros/banándugózható termináljai kaptak helyet.

A csatlakozókkal kapcsolatban két dolgot mindenképp ki kell emelnünk. Az egyik az, hogy a One pre-out kimenetére aktív sub is köthető, így egyszerűen 2.1 csatornára bővíthető. A második az, hogy az AV bemeneten keresztül a One végfokerősítőként is használható, ami jelenlegi árazása mellett, sok házimozi rajongó számára lehet opció rendszerének bővítésére, minőségének javítására.

A hangszórókimenetekből két párat találunk, melyek kettős kábelezésre nyújtatnak lehetőséget, kettős erősítésre azonban nem. A tápkábel cserélhető, a firmware frissítésére pedig egy micro USB aljzat kínál lehetőséget.

A külső után a belsőt vettük szemügyre és ismét csak „online”, mert a ONE -t sem szereltük szét, de a képek alapján a belső felépítés ez esetben is példaértékű. Hatalmas toroid transzformátor, 750W áramfelvétel, minőségi alkatrészek, egymástól elkülönített áramköri részek és rövid jelutak jellemzik az egész megépítettséget. A gyári leírásokat olvasgatva kiderül, hogy az erősítőbe ugyanazt a D osztályos hibrid végfokok került, mint a One HD esetében és az A/B osztályos fejhallgatóerősítő-modul, továbbá az aptX HD Bluetooth vevő is maradt.

A ONE mobileszközökről is könnyedén kezelhető. Ez egy jó dolog, mert a mellékelt távvezérlő nem igazán nevezhető komoly darabnak, de az alkalmazás szerencsére teljesen képes kiváltani a használatát. A ONE applikációja pofon egyszerű, jól kezelhető, gyors, kényelmes és a készülék minden funkciója könnyen elérhető. Ilyen alkalmazás mellett valóban nem hiányzik a hagyományos távvezérlő.

A Cyrus One szolgáltatásainak felsorolása nagyjából itt véget is ér, azonban a gyártó egy Chromecast lejátszót is csomagolt a One mellé. Ezen részben meglepődtünk, mivel az alacsony árhoz nem igazán szoktak még ajándékot is adni, részben pedig örültünk, mert a Chromcast egyszerűsége jól illik a One (és a Cyrus) filozófiájához.

Meghallgatás

Az ismerkedést követően nem maradt más hátra, mint a Cyrus One zenei képességeinek megismerése. Ehhez hosszabb válogatást követően egy pár KEF Q 350 hangsugárzót fogtunk be, a jó ár/érték arány és hangminőség maximalizálását szem előtt tartva.

A hangszórókábelek az Inakustik középkategóriájából érkeztek, a gyári tápkábelt egy minőségi darabra cseréltük. A forrás szerepét először mobilunk töltötte be Bluetooth kapcsolaton keresztül, majd a Chromecast lejátszóra váltottunk, végül pedig egy Bluesound Node 2i-t kötöttünk a Cyrus One elé. Zenéink közé bekerült kedvenc Yello, Karen Souza, Faithless és Havasi albumunk, de volt némi Metallica, Placebo, Dj Szatmári és Jucus is, hogy a lehető legteljesebb képet kaphassuk tesztalanyunkról.

A KEF Q350 most is ugyanolyan testes megszólalást produkál, amin a One HD tesztjén is meglepődtünk. Nem egy alkalommal hallottuk már ezeket a hangsugárzókat, de eddig ilyet még csak a nagyobb Cyrus erősítő tesztjén tapasztaltunk. A megszólalás levegős, de egyben testes, nyugodt és részletes, bár kissé fedett és a tér sem annyira kiterjedt, mint azt szeretnénk. A negatívumok azonban nem a One hibái, hanem a CD minőséget ígérő Bluetooth kapcsolaté, mivel a mellékelt Chromecast lejátszóra váltva eltűntek az „anomáliák”.

A Chromecast segítségével kipróbáltunk több különböző minőségű forrásanyagot is, azokat az MP3-tól a FLAC-ig váltogatva és annak ellenére, hogy a különbségek jól hallhatók voltak a minőségi lépcsők között, még a leggyengébb 128-as MP3 esetében sem találtunk komolyabb kivetnivalót a megszólalásban, a tömörített formátum eredendő hibáit leszámítva. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy a Bluetooth átvitel hangja, az aptX ellenére is nagyjából a tömörítettebb MP3 forrásanyag minőségét éri el, ezért a minőségi vezeték nélküli használathoz legalább a mellékelt Chromecast lejátszó és tömörítetlen forrásanyag hasznalatát javasoljuk.

A Node 2i hálózati lejátszójára váltva újabb minőségi ugrás következik a Chromecast után. A tér a helyére kerül, a testesség mellett a részletesség nő, a színpad valósabb, háromdimenziós helyszínné változik, a mélyek pedig feszesebbé válnak. Igaz itt már a lejátszó az erősítő árával vetekszik, de a kapott produkció is ehhez mérhető, mivel a Cyrus One ezzel az előadással több, nálánál sokkal drágább erősítőt is könnyedén maga mögé utasíthatna.

A hangszerek és a zenészek pozíciói pontosak, a térábrázolás egészen precíz, az apró neszek és zajok jól hallhatóak, valahogy minden élettel telibb, mint korábban. A remek hang mellett azonban a teljesítményre sem lehet panasz, mivel a One már fél hangerő környékén is komoly bulihangulatot varázsolt teszthelységünkbe, ami alapján szintén tudjuk ajánlani AV-erősítők és AV-processzorok mellé is.