A nagyhal – Pioneer SC-LX901 AV-erősítő teszt

Az elmúlt egy-két évben ritkán találkoztunk a Pioneer AV-erősítőivel, aminek egyik oka lehet, hogy az Onkyo-felvásárlás óta kissé háttérbe szorultak a nagy múltú japán gyártó készülékei. Ezért is örültünk, amikor kaptunk egy felajánlást a Pioneer jelenlegi zászlóshajójának meghallgatására, amit azonnal el is fogadtunk.

Jelenlegi tesztalanyunk a Pioneer SC-LX901-es modellje, amit egy külföldi webshopból rendelt gazdája néhány héttel ezelőtt. Tulajdonosa rendkívül elégedett új szerzeményével és baráti viszonyunknak köszönhetően felajánlotta készülékét egy meghallgatásra. A lehetőségnek örültünk, mivel megjelenése óta még nem volt alkalmunk a japán gyártó aktuális zászlóshajójának részletesebb meghallgatására, így megragadtuk az alkalmat és alaposan kivallattuk a Pioneer csúcs AV-erősítőjét.

Megjelenés és szolgáltatások

Az LX901 kinézete nem újdonság, mivel teljesen megegyezik az előző modellsorozat felsőkategóriás darabjaival. Az előlap nagy részét a bemenetválasztó és a hangerő szimmetrikusan elhelyezett, azonos méretű tárcsái, a kijelző és az érdekes kialakítású lenyíló ajtó foglalja el. A kinézetre nem lehet panasz, a dizájn letisztult, harmonikus, valamint az anyaghasználat és az összeszerelés minősége is megfelel a kategóriában elvártaknak. Érdekes azonban, hogy az egységesített márkaarculatnak köszönhetően ránézésre mindössze a frontoldal jobb alsó sarkába került AirStudios felirat különbözteti meg kisebb testvéreitől, ezért a felszínes szemlélő könnyedén több kategóriával lejjebb elhelyezkedő modellnek is nézheti a csúcskészüléket.

Az előlapon elhelyezett lenyíló részt a gyártó tervezői egy kicsit különc módon kezelték, mivel inkább csak egy, az alatta elhelyezett gombok eltakarására szolgáló kiegészítő, mint valódi ajtó szerepét tölti be. A nyitható takaróelem mögött nincs besüllyesztés, ahová az elrejtett kezelőszervek többnyire kerülni szoktak, hanem annak nyitott helyzetében a frontoldal egy teljesen sík felületet alkot. Felhajtva az előlapi gombok ugyan eltűnnek a kíváncsi szemek elöl, de az előlap és az „ajtó” között marad némi rés, ami nem a legszebb megoldás és a portól sem igazán védi a kezelőfelületet. Egyedi, de egyben kissé értelmetlen is ez a részlet, amit inkább az ebben a kategóriában „kötelező”megjelenés indokol, mint az észszerűség.

Az előlapról a hátoldalra áttérve, szemügyre vesszük a csatlakozók kínálatát. Az LX901 hátulról egy napjainkban rendesen felszerelt AVR megjelenését kelti. A csatlakozókínálat nagy részét a hét HDMI bemenet, a két HDMI kimenet, az analóg előerősítő aljzatai, a dupla sub out és a további analóg és digitális portok teszik ki, de a Wi-Fi és Bluetooth antenna, valamint a modellsorozatban egyedülálló tizenegy hangszóró-csatlakozó is itt kapott helyet. A csatlakozók látványos aranybevonatot kaptak, ami tovább erősíti a felsőkategóriás megjelenést.

A HDMI kimenetek közül az egyik ARC kompatibilis, a másik pedig egy külön zóna felé is képes digitális jelet továbbítani. A legújabb eARC funkció még nem került fel a szolgáltatások listájára, ami elméletben egy szoftverfrissítéssel megoldható, a támogatás mindössze a gyártón múlik.

A szolgáltatások mennyisége több, mint elég és egy pár nappal ezelőtt befutott frissítésnek köszönhetően naprakésznek is nevezhetők. Az aktuális „trendi” újdonságok kínálata igaz kissé szerény, mivel az LX901 az előző év csúcsmodellje, nem pedig egy idei „szolgáltatásokban aktualizált változat”. Hangvezérlésre mindössze a legutóbbi frissítést követően a szolgáltatások közé bekerült AirPlay 2 és a vele összekapcsolt Siri asszisztens biztosít lehetőséget, a már hagyományosnak nevezhető vezeték nélküli kapcsolatok között pedig helyet kapott a Wi-Fi, a Bluetooh, a FlareConnect névre keresztelt multi-room és a Chromecast built-in.

Az online stream-szolgáltatók közül elérhető a Spotify, a Deezer és a Tidal, a Tuneln internet rádió pedig több ezer online rádiócsatorna elérést biztosítja. A szolgáltatásokra észszerű felhasználás mellett nem igazán lehet panasz, mivel a leggyakrabban használt lehetőségek rendelkezésre állnak, a „mesterséges intelligenciák” által nyújtott plusz képességek nélkül pedig jelenleg még simán lehet élni.

Tesztalanyunk a kép és hangformátumok terén sem mutat jelentős lemaradást, mivel képes a legújabb 4K HDR kép- és hanganyagok (Ultra HD Pass-through with HDCP 2.2 (4K/60p/4:4:4/24-bit, 4K/24p/4:4:4/36-bit, 4K/60p/4:2:0/36-bit) feldolgozására és továbbítására. A beépített 11 végfokerősítő egy 7.2.4 elrendezésű Dolby Atmos és DTS:X rendszert, valamint ezek virtuális változatait (DTS:X / DTS Neural:X) tudja kiszolgálni, de a 11.2 csatornás előerősítő kimeneten keresztül processzorként is használható. Utóbbi esetben az erősített csatornák különböző variációkban lekapcsolhatók.

A gyártó a piacon zajló „számháború” következtében csatornánként 200 W teljesítményt tüntetett fel az adatlapon, de korrekt módon egy 850 W-os maximum értéket is megadott, az összes csatorna egyidejű használata esetén. A teljesítményt a Pioneer saját fejlesztésű, D-osztályú „Direct Energy HD” végfokerősítői garantálják, melyek rendkívül jó hatásfokkal és alacsony hőtermeléssel működnek.

A digitális hangfeldolgozásért minden csatornán Sabre Ultra 32 ES9016S D/A konverterek felelnek, melyek képesek a nagy felbontású hangfájlok, a FLAC/FLAC HD 192/24, az ALAC és a DSD (akár 11.2MHz-ig is) feldolgozására is. A hangminőséget a már korábban említett „Air Studios” finomhangolás fokozza, ami a gyártó információi alapján, a valósághoz legközelebb álló hangvisszaadást biztosítja.

A Pioneer AV-erősítőit korábban sok kritika érte menürendszerük grafikus felülete miatt, azonban az LX-901-be már egy megújult OSD került. Ez ugyan még mindig elmarad a jelenlegi Onkyo modellek vizuális minőségétől, de mégis sokkal látványosabb, mint a korábbi LX típusok esetében.

A mellékelt távvezérlő jól láthatóan már az Onkyo-Pioneer házasság gyermeke, mivel a korábbi modellek LCD kijelzős darabját egy egyszerűbb, bár ergonomikusabb gombelrendezésű egység váltotta, ami a testvérmárka több típusát is kíséri. A kezelést szerencsére nem csak a távvezérlőre lehet bízni, mivel az ingyenes iControlAV applikáció szintén rendelkezésre áll, ami már eddig is a kedvenceink közé tartozott. Az alkalmazás amellett, hogy rendkívül látványos grafikai elemeket, animációkat tartalmaz, egyszerű, átlátható kezelést és gyors, részletes beállítási lehetőségeket biztosít.

Meghallgatás

A meghallgatáshoz egy 5.1.2 konfigurációt állítottunk össze, amihez néhány ELAC dobozt(FS 247.3, BS 243.3 és CC 241.3) fogtunk be a 240-es sorozatból, az alsó tartományt pedig egy ELAC 2090 mélysugárzónkra bíztuk. Az összeköttetésről Inakustik Referenz hangszórókábeleink gondoskodtak, a megfelelő tápellátást pedig Neuron LightSpeed Signature tápkábeleink biztosították.

A tesztet a Pioneer MCACC Pro szobakorrekciós rendszerével kezdtük, ami nagyon ügyesen tette a dolgát. Az automatikus beállítás értékein csak pár apróságot kellett korrigálnunk és legnagyobb meglepetésünkre, mélysugárzónk beállítása sem sokban maradt el az ELAC saját beépített rendszerének értékeitől.

Az előkészületek végére érve hozzáfogtunk a meghallgatáshoz, ahol pár Atmos demo-val indítottunk, melyeket néhány sokat látott filmrészlet és egy sokcsatornás koncertfelvétel követett, majd tesztünk végéhez közeledve sztereó hanganyagainkra váltottunk.

Az Atmos demó anyagok hangja pontos és rendkívül részletes. Az effektek és a párbeszédek a térben nagyon jól követhetőek és teljesen szinkronban vannak a látható történésekkel. A cselekmények rendesen körbevesznek bennünket, a távolságok pedig minden irányból pontosan érzékelhetők. A megszólalás dinamikus és precíz, néha azonban kissé súlytalanná válik.

Az Oblivion nyitóképsorai kellően „hidegrázósak”, a halk beszédhang jól érthető, a főcím megjelenését kísérő effekt pedig komoly dinamikát produkál. Továbbléptetve, a viharban zajló üldözés közben a villámcsapások hangja valós, a tér pedig hatalmas. A dinamikus megszólalás mellett a halk részletek sem szorulnak a háttérbe és néha azt vesszük észre, hogy olyan új apróságokat fedezünk fel, melyekre korábban nem is figyeltünk oda.

A meghallgatás a Jack Reacher és a John Wick filmek általunk jól ismert és már több száz alkalommal látott/hallott jeleneteivel folytatódik, ahol a korábbiakhoz hasonló élményben van részünk. A hang erőteljes és közvetlen, a lövöldözések és az autós üldözések elsöprő erejűek, de a legmozgalmasabb akció közben sem tűnnek el a részletek.

Schiller koncertfilmünket elindítva az LX901 igazi zenei produkcióban részesít bennünket. Az előadás kellemesen valós arányokkal és jó érzékelhető mélységgel jelenik meg, amihez széles és magas színpad társul. A közönség nyüzsgése életszerű, az apró neszek és zörejek szinte mellettünk hallatszanak. A női énekhang szenzációs, ahogy a gitár és a dobok megszólalását szintén csak dicsérni tudjuk.

Sztereó zenéinknél folytatódik a koncertfilmünkkel megkezdett „előadássorozat” és további kellemes élményben van részünk. Az LX901 nagy térben és komoly mélységérzettel rendelkező színpadon tárja elénk kedvenc jazz albumunk első számát. A hangról a részletes, a nyugodt, a semleges és a hosszan hallgatható jelzők jutnak eszünkbe, miközben az előadás sok sztereó erősítőt megszégyenítő három dimenziós térben játszódik. Az énekes jelenléte szinte kézzelfogható, a hangszerek jól elkülönülnek, a megszólalás dinamikája pedig már közelít egy élő klubkoncert hangulatához.

Daft Punk albumunk komoly mély tartománnyal fogad bennünket, a hangszerek hangja pontos, a Touch című számban pedig Paul Williams énekhangja könnyed, de mégis erőteljes. A korábban terítékre került filmanyagainknál néha feltűnt kis súlytalanság most nyomokban sincs jelen és a D-osztályú erősítőkkel kapcsolatban elterjedt „hideg” és „száraz” jelzőkkel ellentétben, a megszólalás inkább „meleg tónusúnak” nevezhető.