A nagy kékség – Focal Kanta N°2 teszt

A cím akár a nagysikerű, Jean Reno főszereplésével és Luc Besson rendezésében készült filmre is utalhatna, azonban a következőkben mégsem a már klasszikusnak számító alkotásról lesz szó, hanem a neves francia hangsugárzó-specialista legújabb modelljéről, mely érdekes színösszeállításban járt nálunk.

A Focal mindig híres volt egyedi megoldásairól és formaterveiről, melyekhez az elmúlt évtizedekben hozzászokhattunk az Electra, az Utopia vagy a Chorus 800-as sorozatoknál. A gyártó most még tovább ment, mivel legújabb hangsugárzója már megjelenésével is kitűnik a márkatársai és a konkurensek termékei közül.

A Kanta N°2  egy új modellsorozat jelenleg egyetlen képviselője, kinézete pedig egy cseppet sem mindennapi. A formaterv egyben retro és modern, extravagáns és konzervatív, kicsit a 90-es évek Electra és Utopia modelljeit idézi, de a tervezők elegánsan aktualizálták a több évtizedes design-t.

Megjelenés

Ami igazán formabontó, az a szín. Pontosabban a frontoldal színe, mivel a hozzánk érkezett példány érdekes “babakék” árnyalatot kapott. Van az a környezet ahol biztosan jól mutat, de nálunk a többi hangkeltő visszafogottabb színvilága mellett, leginkább egy megtermett gyerekjátéknak tűnt, nem pedig csúcskategóriás hangsugárzónak. Pánikra viszont semmi ok, a gyártó a harsány színek mellett konzervatívabb kombinációkat is kínál, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb változatot.

Az előlapra visszatérve megállapítottuk, hogy látványosan vastagra és szélesre sikerült. Annyira, hogy már túlér a doboz oldallapjain, ami szintén az érdekes formai játék része. A gyártó a teljes frontoldalt egy új fejlesztésű anyagból alkotta meg, mely nagy sűrűségű polimer (HDP) és az MDF-hez képest 70% -kal nagyobb sűrűséggel, 15% -kal jobb merevséggel és 25% -kal nagyobb csillapítással rendelkezik.

Az új anyagösszetétel alkalmazásán túl a Focal mérnökei mindent megtettek a lehető legjobb hangvisszaadás érdekében, ezért az előlap szélei kerekítést, maga a front panel pedig a “Focus Time” elnevezésű érdekes térbeli formát kapta. Az élek lágyabbá tétele jó hatással van a hang nem kívánt visszaverődésére, az előlap formai játéka pedig a fázishelyességet szolgálja, hogy a hangszórókból induló különböző frekvenciák egyszerre érkezzenek a hallgatósághoz. A Kanta érdekes megjelenése szemből szinte fel sem tűnik, de oldalról már annál egyértelműbb a hátradőlő alsó- és az előrehajló felsőrész kontrasztja. Akár szépnek is lehetne nevezni a különlegesen túl, bár a gyártó ezt a megoldást sokkal elegánsabban alkalmazza az aktuális Sopra és az Utopia modelleknél.

Az érdekes és formabontó megoldásoknak azonban ezzel még nincs vége. A francia hangsugárzó-specialista ebben a modellben egyesítette először az Aria sorozatban debütált Flax névre hallgató hangszórómembrán anyagot, a Sopra, az Electra és az Utopia modellekben alkalmazott berillium magassugárzóval. A gyártó nem csak a már meglévő technológiákat pakolta egy dobozba, hanem speciális módosítások és fejlesztések is helyet kaptak a Kanta hangsugárzókban.

A hangszórókészlet első ránézésre az Aria 926 típusra emlékeztet, mivel 3 utas kivitele, két 16.5 centiméteres mély-, egy szintén 16.5 centiméteres közép- és egy nagyjából 1″-os inverz magassugárzóból áll. Tüzetesebben szemügyre véve azonban több apróság is felűnik, ami megkülönbözteti a középkategóriás modelltől.

A berillium magassugárzó az IAL (Infinite Acoustic Loading) technológia 3. generációját képviseli és a csúcsmodellekben jól bevált IHL (Infinite Horn Loading) megoldás sem maradhatott el. Az előbbi a rendkívül nagy frekvencia-átfogásra, a magas hangok nem kívánt rezonanciáinak és válaszidejének csökkentésére szolgál, a utóbbi pedig a magassugárzó membránja mögött létrejövő nyomáskülönbséget egyenlíti ki, egy speciális tölcséres alagút-rendszer segítségével. Ezek együttes eredménye a rendkívül pontos és élénk magas-tartomány, mely már eddig is bizonyított a gyártó felsőbb kategóriás modelljeiben.

A Flax (len alapú) közép- és mélysugárzókat sem hagyta érintetlenül a Focal, melyek kinézete szinte teljesen az Aria sorozatot idézik, de elrendezésüket, a porvédőket és a meghajtóegységeket rendesen átdolgozták. A középsugárzó egy “inverz” fáziskúpra emlékeztető vezetőt és TMD (Tuned Mass Damping) tömeghez hangolt felfüggesztést kapott, továbbá a magassugárzó kivételével mindegyik hangszóró NIC (Neutral Inductance Circuit) meghajtóegységekkel is fel lett szerelve. A középsugárzó ezáltal alacsonyabb torzítást és semlegesebb hangátvitelt biztosít, a NIC meghajtók pedig stabilizálják a mágneses teret, így pontosabb hangátvitelre képesek.

Az inverz, berillium dómsugárzót fém rácsozat, a mély- és középsugárzókat mágnesesen rögzíthető, szövettel burkolt műanyag takarólapok fedik, melyeket felhelyezve a Kanta megjelenése közelít a Sopra modellek kinézetéhez, levéve viszont egy Aria modell jut leginkább az eszünkbe.

A frontoldalon egy méretes reflexnyílás is helyet kapott, melyet a levegő mozgásához optimalizáltak. Az eddig megszokott “powerflow” megoldást ellenben nem, vagyis nem a megszokott formában találjuk, mivel a második reflexnyílás nem a doboz aljára, hanem annak hátuljára került. A mély frekvenciákra gyakorolt hatását hamarosan kiderítjük, de addig meg kell említenünk, hogy ezzel a megoldással maradt hely a szintén érdekes kinézetű, a Kanta formavilágához teljesen illeszkedő, de leginkább retro fotelre vagy irodai székre emlékeztető lábazat részére. A gyártótól szokatlan kinézete ellenére a talp egy masszív és állítható tüskékkel felszerelt igényes darab, ami a megfelelő stabilitás mellett “lebegő érzetet” is kelt, ezáltal egy kis franciás könnyedséget biztosít  a megtermett dobozoknak.

A könnyedség illúziója igencsak ráfér a Kanta-ra, mivel a közel 120 centiméteres magasságához nagyjából 50 centiméter mélység és több, mint 32 centiméter széllesség párosul, amit a darabonkénti 35 kilogrammos súly koronáz meg. A nagyobb súly általában már önmagában is minőségről árulkodik, ami a dobozok legtöbb részletén visszaköszön. Az előlap és az oldallapok megmunkálása, fényezése szépen sikerült. A hátoldali csatlakozók szintén kiemelkedő minőségről tanúskodnak és bár kettős kábelezésre, kettős erősítésre nem kínálnak lehetőséget, mi ezeket nem is hiányoljuk.

Negatívumként a hangszórókat körülvevő fém takaró-elemeket, valamint a tetőlapra ragasztott és a gyártó logójával ellátott üveglapot tudjuk megemlíteni, melyek hagynak némi kívánnivalót maguk után. Igaz, hogy önmagában mindegyik említett részlet nagyon igényes, de a hangszórókat övező gyűrűk pereménél helyenként 1-2 milliméteres eltéréseket fedeztünk fel az illesztésekben, a felső üveglap pedig túlér az oldallapok síkján és az előlaphoz történő igazítása sem sikerült a legtökéletesebbre. Mindezek az apróságok csak közelről és hosszabb szemlélődés után tűnnek fel, de mégis kissé elnagyolt, mondhatni rusztikus érzetet keltenek, ami ebben az árkategóriában szerintünk már nem megengedhető.

 Meghallgatás

A Focal azon kevés gyártók közé tartozik, akik ajánlást tesznek arra vonatkozóan, hogy hangsugárzóik mekkora alapterületű helységekbe, továbbá egymástól és a hallgatói pozíciótól milyen távolságba kerüljenek elhelyezésre. A  Kanta N°2 esetében az ajánlás 30 és 60 négyzetméter közötti terekben, a hangsugárzók nagyjából 3.5 méterre egymástól és 4 méterre a hallgatási pozíciótól történő elhelyezését javasolja. Nekünk mindezeket csak részeben sikerült megvalósítani a rendelkezésünkre álló helység méretkorlátai miatt. Az előírt elhelyezési távolságokat még tudtuk tartani, de a szoba mérete csak alulról tudta megközelíteni a javasolt 30 négyzetmétert. Reméltük, hogy ez az egy paraméter nem fogja lényegesen befolyásolni a kapott hangot.

A meghallgatáshoz hazai pályáról a Naim Uniti Star készülékét állítottuk csatasorba, mivel a Brit gyártó évekkel ezelőtt a Focal tulajdonába került és ennek köszönhetően a két cég termékeinek fejlesztése összehangolva történik. Vendégként pedig a már sok alkalommal bizonyított Marantz triót (Marantz SA-11S2 CD lejátszó, SC-11S1 előerősítő és SM-11S1 végerősítő) hívtuk meg, hogy egy külső gyártó is képviseltetve legyen tesztünkön.

A kábelezés az Inakustik Referenz kínálatából került ki, zenéink között pedig a szokásos jazz és elektronikus műfajok mellett helyet kapott pár szimfonikus és akusztikus felvétel is. A bejáratás procedúráját szerencsére megúsztuk, mivel a dobozok már korábban voltak használatban, de azért biztos, ami biztos alapon pár órára magukra hagytuk őket némi rózsazaj társaságában.

Mivel a Kanta nem rendelkezik elődmodellel, így hangját adottságainak és árkategóriájának megfelelően próbáltuk megítélni, ezért árban az emlékeinkben élő Electra 1028BE II-höz, hangszórókészletének nagy része alapján pedig a Focal Aria 926-hoz hasonlítottuk.

A Naim Uniti Star-ral indítottuk a hallgatózást, mivel ezt gondoltuk leginkább a Kanta mellé illő társnak a közös gyártói háttér és az összehangolt fejlesztések miatt.

Jazz: a Focal-tól szokatlan meleg és testes hangzás fogad, de ennek ellenére a mélyek mégsem telepednek rá túlzottan a hangra. A részletek sokasága elképesztő, a magasak finom tisztasága pedig az Utópia modelleket idézi. A tér hatalmas és a hangok egy része már szinte mögülünk hallatszik, de csak azok, melyeknek valóban ott is lenne a helye. A nézők hangjai, a taps, a halk neszek mellettünk és mögöttünk is hallatszanak, de az előadás mindvégig velünk szemben, egy széles, mély, valamint magas színpadon történik. Az énekes és a zenészek pozíciói pontosak, a közönség pedig már szinte tapintható körülöttünk.

Akusztikus: a gitár megszólalása rendkívül valós. Nem csak a húrok pendüléseit hallani, hanem a hangszer testét is érezni. Az olyan apróságok, mint a húrokon csúszó ujjak hangjai annyira természetesnek tűnnek, mintha mindig is a zene részei lettek volna és nem csak “szükséges rossz”. A hangok betöltik a helységet, az előadás valós térben történik, a mélység jól érzékelhető, még annak ellenére is, hogy az előadó egy személyben és egyetlen hangszerrel próbál megtölteni egy teljes előadótermet zenével.

Szimfonikus: Havasi Balázs zenekara rendesen kitesz magáért. A zenészek kellemesen nagy térben játszanak, a hang többnyire könnyed, de a gyártótól szokatlan testesség itt erőteljesebben van jelen, mint korábban. Néha már nem is “focalosnak” tűnik a hang karaktere, hanem inkább a klasszikus angol iskola hangzásvilágára emlékeztet, de ilyenkor a magasak kijózanítanak, mivel azok tagadhatatlanul a francia hangzást idézik.

Elektronikus: Yello albumunk első száma olyan erővel és dinamikával szólal meg, hogy egyből beindul a buli. A hang mélyben erős, néha már enyhén túlzó, de mégsem zavaró, mindössze szokatlan egy Focal hangsugárzótól amit hallunk. A teret minden túlzás nélkül a szenzációs jelzővel lehet illetni, a részletek és az apróságok kellemesen körbevesznek bennünket, miközben a megszólalás elsöprő erejű.

A második kör következett, ahol a Uniti Star helyére Marantz triónk került, egyrészt azért, hogy árban jobban hozzáillő társaságot kapjon a Kanta, másrészt kiderüljön mennyit számít a termékek közös fejlesztésének hangra gyakorolt hatása.

Jazz: a meleg, testes hangzás megmarad, de a mélyek kevésbé hangsúlyosak, mint korábban. A felsőbb frekvenciák élénkebbek, néha már kicsit soknak nevezhetők és az énekhang is határozottabb lett. A tér hasonlóan méretes és háromdimenziós, mint a Naim esetében, sok apró részlet jelenik meg itt is. A közönséget szintén érezzük magunk körül, bár nem annyira kézzelfoghatóan, mint korábban. Az énekes és a zenészek szépen elhelyezkedtek a színpadon, az előadás kellemes, de mégsem annyira erőteljes vagy dögös, mint a Uniti Star közreműködésével.

Akusztikus: a gitár hangja szintén valós, de a hangszer testét nem érezni annyira, mint korábban. A húrok pendülése élesebb, a lecsengések hosszabbnak tűnnek, a tér nagyobbnak hat, de mégis kissé finomkodó az előadás. A hangok szintén betöltik a helységet, de inkább megnyugtatnak, mint mozgásra késztetnék végtagjainkat.

Szimfonikus: a tér nagy és valós arányokkal rendelkezik. A megszólalás nem annyira meleg, mint korábban, de a vonósok hangja valószerűbbnek tűnik. A dobok kevésbé erőteljesek, a cinek és a zongora hangja kissé élesebb, mint azt kellemesnek neveznénk és a mennyiségükből is faragnánk egy keveset.

Elektronikus: a korábbi előadáshoz képest Yello éjszakai üzemmódra váltott, mivel a mindent elsöprő dinamika jól észrevehetően csökkent. A hang sokkal visszafogottabb, szolidabb, bár a részletekből nem lett kevesebb és a tér sem ment össze, sőt, mintha nőtt volna. A jelenlétérzet javult, de az alsó tartomány és ezzel együtt a meleg, dögös megszólalás kicsit visszafogottabbá vált.

 

AVM értékelés
  • Kivitelezés
  • Kinézet
  • Hang
  • Ár/érték
4.3

Összefoglalás

AV-Magazin: AJÁNLOTT

A Kanta N°2 egy érdekes szerzet. Egyszerre modern és retro, légies és testes, meleg hangú, de mégis precízen részletes. Megjelenésének megítélése nagyban függ a választott színösszeállítástól, ami lehet fiatalosan vagány, bohókásan vidám, elegánsan könnyed vagy akár egyhangúan technokrata.

Minősége az említett apróságokat mellőzve kifogástalannak nevezhető, megjelenése pedig új formával tölti meg a hangsugárzók kissé egyhangúvá vált piacát. A Uniti Star-ral párosítva, a gyártótól szokatlanul meleg és dinamikában gazdag hanggal szolgált, ami önmagában nagyon jó csak másként, mint amit eddig a francia gyártótól megszoktunk. Az emlékeinkben élő Electra hangzásánál nyugodtabb, barátságosabb, de nem kevésbé precíz és részletes megszólalást hallottunk. A magasak finomsága és a közepek harmonikusabb jelenléte pedig szerintünk még jobb is az új modellnél, ami kellemesen harmonizál a testesebb hangkarakterrel.

A Kanta előadása jobban emlékezetet az Aria sorozatnál hallottakra, mint a felsőbb kategóriák hangjára. A részletek mennyisége, a tér mérete, a pontosság és a magasak finomsága jól észrevehetően a csúcsmodelleket idézi, de mindezek ellenére mégis közelebb áll a Kanta karaktere az Aria-k világához. Azt nem tudjuk, hogy mindez a Flax membránoknak vagy a gyártó új, a 900-as sorozattal elindított irányvonalának köszönhető, de örülünk, hogy a Focal részben szakított a korábbi, kissé megosztó hangzással. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a Kanta esetében nem a hangzás lesz megosztó, hanem a megjelenés, mely utóbbinál mi is nagyrészt a formabontó bátorságot értékeltük és nem kimondottan a szépséget.

A mellé társított árcédulán szereplő összeg pedig inkább az extravagáns kinézetnek szól, mint a kiemelkedő hangnak, főként ha összevetjük a jelenleg még kapható Electra sorozat darabjainak árazásával és hangminőségével. Mindenesetre, ha valaki egy valóban különleges megjelenésű és hangbeli képességi alapján már allrounder-nek is nevezhető hangsugárzóra vágyna, az a Kanta N°2-t semmiképpen ne hagyja ki a lehetőségek közül.

Gyártó: Focal

Hozzászólások