A nagy átalakítás – Onkyo TX-NR646 tuning

Írásunk főszereplője egy Onkyo TX-NR646 AV-erősítő, ami nem került volna reflektorfénybe, ha tulajdonosa, Péter nem elégedetlen a hangjával. Az ilyenkor általában megszokott készülékcsere helyett Péter inkább úgy döntött, hogy időt, pénzt és energiát nem kímélve átalakítja meglévő gépét.

Péterrel a Perfektaudio blog hozott össze bennünket, ahol a tesztek alapján a címben szereplő Onkyo modellre esett a választása. Meg is vásárolta a készüléket, amivel eleinte elégedett volt, de egy kis idő elteltével már kevesellte az erőt és a dinamikát, amit az NR646 ügyesen elcsal az erőteljesnek tűnő mélytartományával.

Az egyre növekvő elégedetlenség közben felmerült az ötlet, hogy egy nagyobb modellre kellene cserélni a meglévőt. Azonban hozzáértőként Péter végül inkább arra jutott, hogy belefog egy komolyabb átalakításba és megkeresi milyen rejtett tartalékok lehetnek még a készülékben.

Péter nem kezdő, szép számban épített már át erősítőket, valamint több saját példányt is készített, de többcsatornás mozigéppel még nem volt dolga. Ezért az elégedetlenség mellett, a szakmai kíváncsiság is erőt adott a megvalósításhoz.

Nem újdonság, hogy a nagy gyártók ott fogják meg a pénzt ahol csak tudják, ezért a papíron hangzatos gyári adatok többnyire csak laborkörülmények között felelnek meg a valóságnak. A specifikációban feltüntetett jól hangzó értékek, az esetek túlnyomó többségében és főként az alsóbb kategóriákban, mindig egy tesztjel pillanatnyi értékét tükrözik, amit ráadásul 1 vagy 2 csatorna használatára, magas torzítási adatok mellett adnak meg a gyártók. Ezzel nincs semmi baj, mivel egy AV-erősítőnél csak ritkán dolgozik egyszerre az összes csatorna maximális vagy ahhoz közeli teljesítménnyel, ezért egy, a papírforma szerinti adatokhoz képest alulméretezett tápegység is megfelel a célnak a legtöbb esetben.

Mindezzel tesztünk főszereplőjének gazdája is tisztában volt, ezért elsőre a tápegységet vette célba. Két csatornát műterhelésen, jelgenerátorral meghajtva próbálta megmérni a valós teljesítményt, ami nem várt eredménnyel zárult. A tesztmérés közben a tranzisztorok és a tápegység hőmérséklete jelentősen megemelkedett és rövid időn belül a védelem lekapcsolta az elektronikát. A hűtőborda és a transzformátor annyira felforrósodott, hogy a tulajdonos elmondása alapján, akár tojást is lehetett volna sütni az alkatrészeken.

Ennek az okát keresve Péter tovább kutatott és arra lett figyelmes, hogy bár a készülék hátoldalára 630 W-os teljesítményadat került, viszont az időközben kiszerelt és külön méréseknek alávetett hagyományos E-I vasmagos lemeztranszformátor folyamatos terhelés mellett, mindössze 250 W teljesítményre képes. Az NR646 tápegységének mért értéke nem sok, de a korábban leírtak alapján és átlagos felhasználás esetén, teljesen elég a pillanatnyi csúcsértékek kiszolgálásához, azonban gazdáját nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, hogy mit lehet még kihozni a gépből.

Az már kiderült, hogy a tápegység kevés ahhoz, hogy mind a 7 csatornából egy időben 100 W teljesítményt csiholjon ki, azonban a beépített végfoktranzisztorok szerencsére képesek akár csatornánkénti 110 W leadására, 8 ohm terhelés mellett. Ennek köszönhetően az átalakítás első lépése adott volt, kellett egy komolyabb transzformátor.

A megfelelő működéshez azonban nem elég egyetlen alkatrészt kicserélni, ezért újabb mérésekre került sor, amit közel egy hónapos tervezőmunka követett. Az elkészült terv alapján a TX-NR646 gyári tápegységét egy toroid transzformátor váltja, de nagyobb pufferkondenzátorok és egy új diódahíd is beépítésre kerül. A papírmunkát a megfelelő alkatrészek beszerzése követte, ahol azonban egymás után jelentkeztek az akadályok.

Legnagyobb feladatnak a megfelelő toroid transzformátor beszerzése bizonyult, mivel a terv alapján minden új alkatrésznek a meglévő helyekre kellett kerülnie. A szabvány toroid transzformátorok azonban alacsony magasságuk és nagy átmérőjük miatt nem fértek el az NR646 gyári tápegységének helyén. Pár hetes online kutatás és jó pár telefonhívás után végre sikerült találni egy szakembert, aki elvállalta az egyedileg tervezett toroid transzformátor elkészítését, amivel az első probléma megoldódott. A méretkorlátok miatt a gyári transzformátor helyére egy új, 856 W-os egység került, ami élére állítva, egy hozzá készített krómlemez és rugós alátétek segítségével került rögzítésére.

Hamarosan újabb megoldandó feladat következett, mivel a toroid transzformátor alacsony menetszáma miatt elég nagy “áramrugással” indul, ezért a további alkatrészek védelme érdekében egy lágyindítót kellett készíteni mellé. Itt az erősítő védelme megviccelte Pétert, mert a tápegység “lassabb felébredése” miatt az NR646 ki-be kapcsolgatott, majd bekapcsolva maradt, de nagyjából 35-ös hangerő állás mellett ismét jelentkezett a probléma. Kellett egy kis idő amíg a lelkes tuner rájött, hogy a beépített védelem a ludas, amit a lágyindító sorosan kötött 4×10 ohmos ellenállásainak felére csökkentésével orvosolt.

Következett a diódahíd cseréje, ahol a gyári 10 A-es alkatrész helyére egy 35 A-es került, majd a pufferkondenzátorokon volt a sor, ahol a beépített két darab 8200uF-os kondenzátort négy darab 10.000uF értékű cseredarab váltotta. Utóbbi megvalósításához egy külön panel tervezésére és legyártására volt szükség, hogy minden elférjen a helyén. Az új alkatrész távtartókkal került rögzítésre az eredeti panelen, így a gyári áramkörökhöz szerencsére nem kellett komolyabban hozzányúlni. A pufferkondenzátorok mellé zavarszűrési céllal 2 x 100nF értékű “hidegítő” fóliakondenzátorok kerültek, továbbá az erősáramú kábelezés cseréjére is sor került.

Következett a hűtőborda, amivel Péter szintén nem volt elégedett, mivel a korábbi próbák során jelentős melegedést mutatott, ami alacsony hűtési kapacitásra utalt. A gyári 460 grammos hajtogatott lemezbordák helyére egy tömör, több mint másfél kilogrammos alumínium darab került, ami a korábbinál jóval nagyobb mennyiségű hő elvezetésére és leadására képes. Az új hűtőbordára kerültek a gyári végfoktranzisztorok, melyekhez új csavarokra is szükség volt, továbbá a tranzisztorok csillám szigetelésének helyére hőálló szilikonból készült változatok kerültek.

Péter az átalakítás óta, már 7 hónapja nagy megelégedettséggel használja a módosított NR646-ot és néhány hete levélben jelezte felénk, hogy ha szeretnénk, akkor elhozza és meghallgathatjuk a feltuningolt Onkyo-t. Kíváncsiak voltunk, mivel nem mindennap találkozunk ennyire komolyan átalakított eszközzel, ezért megbeszéltünk egy időpontot, hogy meghallgassuk milyen lett a végeredmény.

Péter a megbeszélt időben meg is érkezett az átalakított AVR-rel. Beszélgetéssel és a burkolatától megfosztott gép nézegetésével kezdtünk, ahol a korábban már leírt átalakítás mozzanatait beszéltük át újra. A változtatásokat látva és a beleölt munkaórák számát hallgatva többször is vigyorogva megjegyeztük, hogy ezt már az “elmebetegség” egy új szintjének is lehetne nevezni. A látvány élőben még döbbenetesebb, mint a Péter által korábban küldött képeken. A méretes toroid éppen csak elfér a burkolat alatt, a cserélt pufferkondenzátorok pedig szinte teljesen kitöltik az alsó és felső panel között lévő gyárilag nem kevés helyet. Az átalakított gépet megemelve sem ér csalódás bennünket, mivel a súlya megközelítőleg a duplájára hízott a gyári értéknek.

A vizuális ismerkedést és az átalakítás részleteinek megbeszélését követően úgy döntöttünk, hogy tesztalanyunk mögé egy Sonus faber Principia 5.0-ás (7, 3 és C) hangfalszettet kötünk, amit két további Taga TSV-120 v4 mélysugárzóval is kiegészítettünk. A gyári bemérőrendszert elindítva hagytuk dolgozni az algoritmust, majd a kapott beállításokkal kicsit még elszöszmötöltünk, a megfelelő eredmény érdekében.

A John Wick első részének sokat hallott jeleneteivel kezdünk, ahol a hangerőt egyre feljebb tolva egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a Principia 7 frontok mélysugárzói 58-os hangerőállás mellett “lekoppantak”. Mivel eddig még ilyet nem tapasztaltunk ennél a hangsugárzónál és főként nem ennyire alacsony érték mellett (általában 82-es hangerőállást használunk tesztjeinknél), ezért nekiálltunk keresni az okát. Gyorsan meg is találtuk, ami egy banális hiba volt, mivel a mélysugárzók “off” állásban voltak, amit nem vettünk korábban észre. Mindez figyelmetlenségünknek, valamint annak volt köszönhető, hogy Péter jelenleg nem használ külön mélysugárzókat a 30 cm-es hangszórókkal szerelt frontjai mellett.

Nekifutottunk még egyszer a beállításoknak és most már figyeltünk minden apróságra, ami meg is hozta az eredményét. Némi finomhangolást követően újra elindítottuk a megkezdett John Wick jeleneteket és a korábbinál nagyobb odafigyeléssel tekertük egyre feljebb a hangerőt. Hamarosan újabb meglepetés következett, mivel 65-ös hangerőállás mellett szinte már kellemetlenül hangosnak tűnt amit hallottunk. Nem a megszólalással volt problémánk, hanem magával a hangerővel, mivel az már itt jóval nagyobb volt, mint az általunk megszokott 82-es érték, ezért kicsit visszavettünk és folytattuk tovább a hallgatózást.

A megszólalás annyira stabil, hogy a jónevű angol gépek produkciói jutnak róla eszünkbe. Az Onkyo-knál megszokott erőteljes alsó tartomány helyett valódi dinamikával találkozunk, ami főként az alsóközép- és középtartományban feltűnő. A beszédhang rendkívül életszerű, a “paldlófeltörős” jelenetben pedig erős és valós a betonra csapódó kalapács hangja.

Másik örök kedvencünkre, az Oblivion-ra váltva korábbi tapasztalataink újabb megerősítést kapnak. de a dinamika mellett már az apró részletek is jól megférnek. A nyitó képsorokon a “számítógép-asztal” kezelőfelületének hangjai, a müzli- vagy kenyérszelet roppanása, majd a “buborékhajóban” a kis műanyag figura fejének kopogása, mind jól kivehető, de emellett a zene is rendesen érvényesül, ami a főcím megjelenésével éri el csúcspontját. A hangra leginkább az erőteljes, részletes, semlegeshez közelítő és dinamikus jelzők illenek, melyeket egy alsó-középkategóriás Onkyo jellemzése során nem igazán szoktunk használni.

Hans Zimmer prágai koncertjével folyatjuk, ahol erőből és dinamikából ismét nincs hiány. A nagyzenekar megszólalása hihetetlenül egységes, amihez kellemesen nagy tér és a márkától szokatlanul megfogott és szinte már részletesnek nevezhető mélytartomány társul.

Másik kedvenc zenés produkciónk, A legnagyobb showman sem okoz csalódást, azonban itt néha érezni, hogy az átalakítások mellett a gyári elektronikák egy jó része és a szoftveres beállítások is egy belépő középkategóriás gépből származnak, mivel a finom énekhang megjelenítése még mindig nem tartozik a márka erősségei közé. A zenei részek egészen kellemesnek nevezhetők, az energia még az erőteljesebb részeknél sem fogy el, azonban az énekhang néha kissé harsánnyá és erőszakossá válik.

A zenés produkciók után visszaváltottunk a filmekhez, ahol a Hunter Killer harcjelenetei közül válogattunk. A legnagyobb hatással a film végén megkomponált “rakétaelhárítós” jelenet volt ránk, ahol feltuningolt tesztalanyuk a nálánál sokkal nagyobb kategóriás darabok hangját megközelítő produkciót nyújtott.

A meghallgatás után újabb beszélgetés vette kezdetét, ahol kielemeztük a hallottakat és természetesen megdicsértük a végeredményt, mivel teljes mértékben megérdemelte. Péter azt is elárulta, hogy az átalakítás anyagáron megközelítőleg 60.000-Ft-ra rúgott, amihez hozzájön még nagyjából két hét munka, így összesen 100-120.000,-Ft körüli összegre becsüli a teljes átalakítás költségét. Az AV-erősítő 180.000,-Ft-os vételárával összeadva a ráfordított összeget, szerintünk gazdájának megérte foglalkozni a dologgal, mivel a gyári modell produkciójához képest hangban hatalmas előrelépést tapasztaltunk, a stabil, erőteljes megszólalás pedig valódi dinamikával párosult.

Péter azonban itt nem szeretne megállni, ezért következő lépésként egy komplett végtranzisztor tuningot tervez. Ennek egyik oka a kíváncsiság, a másik pedig az, hogy a jelenlegi tranzisztorok ugyanakkora tápfeszültségről működnek, mint eredetileg, azonban a feszültség nem esik olyan mértékben, mint a korábbi gyári tápegységnél, így nagyobb terhelést kell elviseljenek a végtranzisztorok. A “tuner” most azon töri a fejét, hogy a tranzisztorokat cserélje jobb darabokra vagy a meglévő gyári darabokat duplázza meg és bár mindegyik változat mellett szólnak érvek és ellenérvek, a végleges döntés még nem született meg. Mi azonban biztosak vagyunk abban, hogy ha elkészül a következő átalakítás, akkor újra meg szeretnénk hallgatni az átalakított NR646-ot, mivel már a jelenlegi előadást is több, mint jónak nevezhetjük, de Pétert ismerve mindez még közel egy kategóriával feljebb léphet.

Ha írásunkat olvasva valakinek megfordult a fejében, hogy átalakítsa meglévő AV-erősítőjét, az a www.hazimozigyor.hu weboldalán vagy személyesen a Házimozigyőr bemutatótermében tud Péter elérhetőségéről érdeklődni, aki szívesen válaszol a kérdésekre, ad tanácsot és segít amiben tud, de megbeszélés alapján akár vállal is különböző megbízásokat.

Hozzászólások