A mozigépész – Onkyo TX-RZ830 AV-erősítő teszt

Az Onkyo néhány éve látványosan elválasztotta az alsóbb kategóriás AV-erősítőit, a közép- és felső kategóriától. Az RZ900-zal bevezetett új dizájn kiállta az idő próbáját és a következő években a gyártó további közép- és felsőkategóriás modelljei is megkapták a megújult formatervet. Jelenlegi tesztünk főszereplője szintén az utóbbi dizájnvonalat követi és kinézte a megszólalásig hasonlít elődjére, azonban ennek ellenére mégis számos újdonsággal büszkélkedhet.

Aktuális tesztalanyunk, a TX-RZ830 a jelenlegi kínálat legkisebb középkategóriás képviselője, amely a bevezetőben említett formatervvel rendelkezik. A 2015 végén bevezetett dizájn még ma is frissnek hat és jóval komolyabb benyomást tesz a nézelődőre, mint a kisebb modellek megjelenése.

Megjelenés és szolgáltatások

Az előd, RZ820-hoz képest a külső változatlan, mindössze pár plusz szolgáltatás került a készülék előlapjára ragasztott matricára, azonban a beltartalom komoly változáson esett át. Az erősített csatornák száma kilencre nőt, a szolgáltatások közé bekerült az aktuálisan legfrissebb kép- és hangformátumok kezelése, valamint az érintés nélküli vezérlés lehetősége is rendelkezésre áll.

A kilenc darab végfokerősítő teljesítménye, a gyári adatok alapján, 180 W csatornánként, amihez 11.2 csatornás jelfeldolgozás társul. A rendelkezésre álló hangformátumok lefedik a Dolby Atmos és DTS:X variánsok elérhető legújabb változatait, melyeket önerőből 5.2.4 vagy 7.2.2 felállásban képes megszólaltatni, de egy további sztereó erősítő beiktatásával 7.2.4-es rendszer is megvalósítható.

A képformátumok kezelése szintén nagy hangsúlyt kapott, ezért a legnépszerűbb nagy dinamikatartományú formátumok, mint a Dolby Vision, a HDR10 és a HLG, sem maradhattak ki a szolgáltatások közül. A 4K szabványnak megfelelő videofeldolgozás támogatja a BT.2020 színtér lefedettséget, a 4K/60Hz-es képmegjelenítést és a HDMI csatlakozók mindegyike rendelkezik HDCP2.2 védelemmel.

Az online zenelejátszásra is kiemelt figyelmet fordított a gyártó, ennek köszönhetően a legnépszerűbb platformok kerültek a szolgáltatások közé. Az online stream-szolgáltatók közül rendelkezésre áll az Amazon Music, a Tidal, a Spotify és a Deezer, a Tuneln internetrádiónak köszönhetően pedig több ezer online rádiócsatorna érhető el egyszerűen.

A vezeték nélküli és több zónás zenelejátszáshoz a Bluetooth szabvány legújabb változata, a beépített Wi-Fi, a Chromecast built-in, a Works with SONOS, a DTS Play-Fi, az Airplay 2 és a FlareConnect áll rendelkezésre. A készülék érintés nélküli vezérlését a Google Assistant támogatja, működéséhez azonban szükség van egy további, kompatibilis okoshangszóróra. Az egyszerű kezelhetőséget az Onkyo jól sikerült és stabil működésű mobilapplikációja is erősíti, ami látványos és logikus felépítésével elnyerte tetszésünket.

A digitális hang analóggá alakítását a már évek óta bevált AKM gyártmányú, 384 kHz/32bit felbontásra képes D/A konverterek végzik, melyek a DSD formátumot már 11.2 MHz-ig képesek kezelni. A zajcsökkentésért és dinamikus megszólalásért az Onkyo saját fejlesztésű VLSC áramköre és diszkrét felépítésű, „Dynamic Audio Amplification” végfoktranzisztorai felelnek.

A készülék hátoldalán a csatlakozók szinte kitöltik a teljes rendelkezésre álló felületet. A 7 darab HDMI bement mellett 2 további kimenetet találunk, de itt kapott helyet a Wi-Fi antenna, a lemezjátszó bement és a 11.2 csatornás analóg előerősítő kimenet is.

A menürendszer a megszokott, letisztult és könnyen kezelhető felülettel fogad bennünket, ahol minden apró beállításra van lehetőségünk. Egyszerűen kiválaszthatjuk a hangsugárzók konfigurációját, a használt zónák számát, de akár még a szobakorrekciós algoritmus beállításait is módosíthatjuk manuálisan.

Az akusztikai korrekcióért az AccuEQ Advance névre keresztelt rendszer felel, amely már a frontsugárzókra helyezett Atmos dobozok visszaverődő hangját is figyelembe veszi, így ezeket képes megfelelően hozzáilleszteni a többi hangsugárzóhoz. A bemérőrendszer talán egyetlen hiányossága, hogy két mélyláda használata esetén, azokat nem képes külön kezelni és ennek köszönhetően kissé többet kell foglalkozni az alsó tartomány megfelelő beállításával.

Meghallgatás

A meghallgatáshoz egy Sonus Faber Principia összeállítást (Principia 7, 2 és C), egy Polk Audio (HTS 10) mélysugárzót és a mennyezetbe épített Magnat magassági hangszóróinkat fogtunk be, mivel nem akartunk nagyon túllőni az RZ830 kategóriáján. A felállást 5.1.2-re konfiguráltuk, majd elindítottuk az AccuEQ bemérőrendszert. A korábbi Onkyo modellekbe épített Audyssey szobakorrekcióhoz képest, az Onkyo rendszere jobban teszi a dolgát, de némi manuális után állításra azért itt is szükség volt, amihez XTZ szettünket vetettük be. Nagyjából húsz perc méregetést és finomhangolást követően össze is állt az a hangkép, amit már az AccuEQ használatát követően hallani szerettünk volna, így hozzá is foghattunk a meghallgatáshoz.

A filmes teszthez az egyik legújabb és mozgalmas cselekményekben bővelkedő Hollywood-i alkotást, az Aquaman-t vettük elő, de készenlétbe helyeztük szokásos Oblivion és Jurassic World tesztanyagainkat is.

Az Aquaman története, finoman fogalmazva, nem egy klasszikus irodalmi mű, azonban a képi világ és a hangkeverés egészen jól sikerült. A tengeralattjáróban játszódó jelenetek atmoszférája valósnak hat, a „fémes-visszhang” nagyon jól átjön és az alsó hangtartomány is meggyőző. A víz alatti cselekmények hangjának kis tompasága mellett az apróbb zajok jól kivehetőek, az objektumalapú hangformátumnak köszönhetően pedig több alkalommal is azt érezzük, mintha egy hangbuborékban ücsörögnénk.

Az események kellően dinamikusak és „dögösek”, de a hangsúlyos mélytartomány mégsem telepedik rá a megszólalásra, mint ahogy azt a régebbi Onkyo modellek esetében tette. Az előadás ennek köszönhetően nyílt, levegős de mégis sajátosan karakteres marad ahhoz, hogy jellegzetessé tegye a márka középkategóriás modelljének hangzását.

Amit hallunk az inkább erőteljes, mint kifinomult, de a középhangok semlegessége és a magasak részletessége mégis meggyőző. Az Onkyo modelljeinek hangja sokat finomodott az elmúlt évek során, így a korábbi, mélyben túlzó megszólalás helyét egy kellemesen testes, dinamikában gazdag hangzás vette át. Igaz a finom apróságok megjelenítése még mindig nem az RZ830 műfaja, de ennek ellenére és némi képzavarral élve, nagyon „látványosnak” nevezhető mozis produkcióra képes.

Az Oblivion ezerszer látott és hallott jelenetei sem okoznak csalódást. A hang dinamikus, az alsó tartományokban kellően erős, de mindezek mellett jut elég hely a beszédhangok és a háttérzörejek számára is.

A Jurassic World szörnyeinek hangja és lépései megmozgatják alattunk a kanapét, miközben a rég kihalt, de a film kedvéért újjáélesztett lények kellemesen nagy térben jelennek meg. A robbanások és a járművek motorhangja erőteljes, de mégsem nyomják el a párbeszédeket, amelyek feltűnően jól artikuláltak és semlegesek.

A földönkívüli intelligencia támadása és az őslényparki kalandok után pár Atmos demo anyag következett, melyek nagyon jó térbeli megszólalást produkálnak. A történések mindvégig pontosan követhetők, a felettünk zajló események pedig jól érzékelhetők.

Hans Zimmer prágai koncertjének sokcsatornás felvétele szintén kellemes meglepetés. Az előadás lendületes és testes, a hangszerhangok pedig egész jól elkülönülnek egymástól. Erőben sincs hiány, mivel még akkor is dinamikus a megszólalás, amikor minden zenész egyszerre kezd el játszani. A tér széles és magas, azonban a képernyő mögötti mélységérzet nem igazán akar kialakulni. A zenészek elhelyezkedése is kissé „blokkos”, néha egészen jól kivehető egy-egy hangszer pozíciója, máskor azonban kisebb részekre szakad a zenekar játéka.

Sztereó zenéink és a „Pure Audio” mód kombinációja következett, ahol szintén egészen jól szerepelt tesztalanyunk, de azért hallható volt, hogy inkább a mozgalmas filmek és a lendületes koncertfelvételek az RZ830 igazi erőssége. Unalomig ismert jazz albumunk a filmeknél tapasztalt erőteljes, testes, de mégis részletes megszólalást hozza. A semlegeshez közelítő énekhang itt is megjelenik, de a térábrázolás és a mélységérzet nem az igazi.

A megjelenő tér széles és magas, az énekes kissé felénk közelít, de ennek ellenére valódi mélységgel mégsem jellemeznénk a színpadképet. A részletek megjelenítése egészen jó, de a halk neszekből és zörejekből mintha kevesebb lenne, mint ahogy azt megszoktuk. Az előadás egésze azonban mégis inkább nevezhető jónak, mint átlagosnak, még az apróbb negatívumok ellenére is.

Kedvenc Daft Punk albumunk is előkerül és majdnem sikerül megváltoztatnia tesztalanyunk kétcsatornás produkciójáról eddig alkotott véleményünket. A dinamika nagyon jó és a korábbi feltűnő testesség most kifejezetten jól áll a megszólalásnak. Bár a magasak helyenként kissé keményebbek, mint azt megfelelőnek ítélnénk, azonban mindezt feledtetni tudja az előadás egészének összhangja.