A legújabb dimenzió – NAD T 778 AV erősítő teszt

A NAD már régóta adós volt egy olyan új, felső kategóriás AV erősítővel, ami a T 758/777 v3 erényeivel rendelkezik, de mindenből többet és jobbat ad. A várakozás nem volt hiába való, mivel az első bejelentés után közel egy évvel be is futott hozzánk az új NAD T 778 egy hosszabb tesztre.

Ritkán vagyunk olyan szerencsés helyzetben, mint jelenlegi tesztünknél, mivel nem csak a NAD legújabb csúcs AVR-ét vehettük fülügyre viszonylag hosszabb ideig, hanem az előd zászlóshajó egy képviselője is nálunk volt ebben időszakban. Ennek köszönhetően részletesen össze tudtuk hasonlítani a régebbi T 787 és a trónkövetelő T 778 képességeit.

Megjelenés és szolgáltatások

A T 778 megjelenése a NAD sztereó erősítők esetében a már megismert új formavilágot követi. A kinézet letisztult, mondhatni már hardcore módon minimalista, de ennek ellenére mégis elegáns és egyben látványos. Az új dizájn legnagyobb újdonsága a központi érintésérzékeny színes TFT kijelző, ami a Master szériából érkezett és kiváltotta a frontoldali fizikai gombokat. Ennek köszönhetően az előlapon csak a bekapcsológomb, a hangerőszabályzó, egy fejhallgató kimenet, egy HDMI bemenet és egy USB aljzat kapott helyet.

A méretes, színes kijelző látványos és informatív, mivel a funkciók mellett akár a zenei albumok borítóit is képes megjeleníteni. Jópofa apróság, hogy egyéni beállításoktól függően egy klasszikus mutatós deprez műszer is megjeleníthető, ami látványosan emeli a készülék megjelenését, ha nem kikapcsolt kijelző mellett használja a tulajdonosa. Mindez azonban kissé céltalan is, mivel a készüléket vezérlő alkalmazás, pár látványelem kivételével, ugyanezt képes megjeleníteni a vezérlésre használt a mobiltelefon vagy tablet kijelzőjén, ami általában kézben van és nem pár méterre.

A hátoldalra áttérve az alsó részén szép rendben sorakoznak a hangszóró csatlakozók, felettük pedig a NAD által preferált MDC (Modular Design Construction) modulok kaptak helyet a különféle digitális és analóg ki- és bemenetekkel. A NAD moduláris rendszere lehetővé teszi, hogy ha például egy újabb hardveres kiegészítésre van szüksége a tulajdonosnak vagy bevezetésre kerül egy új digitális formátum, akkor elég mindössze a megfelelő MDC modult megvásárolni és betenni a még üresen álló helyre vagy kiváltani vele egy régebbi modult. Ezzel a megoldással nem kell az egész készüléket cserélni és a piacot ismerve attól akár féláron megválni, hanem elég a megfelelő modult beszerezni.

A 2.0b szabványú HDMI csatlakozókból összesen 5 darab található hátul és további 1 darab az előlapon, ami sokak szerint kevés lehet, de a gyakorlatban és az esetek többségében elégnek nevezhető. HDMI kimenetből 2 áll rendelkezésre, de csak az egyik támogatja a 4K/HDR (HDR10, Dolby Vision) formátumokat és az eARC opciót. Az objektum alapú hangformátumok közül a Dolby Atmos és a DTS:X érhető el.

A HDMI csatlakozók mellett kaptak helyet a LAN, az USB, 2 optikai és 2 digitális koax aljzatok, melyeket az analóg terminálok követnek. Az analóg szekcióban a bemeneteket 2 RCA bemenet és egy phono aljzat képviseli, melyek mellé a 11.2 csatornás analóg kimenet és a 2. zóna csatlakozói kerültek, továbbá egy méretes ventilátor is helyet kapott a jobb oldalon. A hátlapi USB aljzathoz lehetséges egy hub modul csatlakoztatása, amely a BluOS funkciók használatát biztosítja.

Örvendetes figyelmesség a gyártó részéről, hogy azokra is gondolt, akik rack szekrénybe helyeznék a T 778-at. A csomagolásban külön elhelyezve találhatók az ehhez szükséges tartozékok, továbbá az AVR hátoldalán infra bemenet, trigger aljzatok és RS 232-es port is található.

Az online stream platformok között a Spotify, az Amazon Music HD, a TIDAL, a Deezer, a Qobuz, a Murfie, a Napster is helyet kapott, a netrádiók kínálatát pedig aTuneIn, az iHeart, a Calm, a Radio Paradise és a Slacker erősíti. A vezeték nélküli és multi-room szolgáltatások között a Bluetooth mellett elérhető az AirPlay 2, az Amazon Alexa, a Roon, a Control4, az RTI, a Crestronls az ELAN, a lejátszható audioformátumok kínálatába pedig az MP3, az AAC, a WMA, az OGG, a FLAC, az ALAC, a WMA-L, a WAV, az AIFF, az OPUS és az MQA is bekerült.

A NAD T 778 9 csatorna meghajtására képes önerőből, így maximum 7.1.2 vagy 5.1.4 Dolby Atmos konfigurációkat támogat további erősítő beiktatása nélkül.

A NAD-tól már megszoktuk, hogy konzervatív a teljesítményadatok közlésében, ami most is változatlan, mivel 85W/csatorna teljesítményt adott meg. Ez sokak számára kevésnek tűnhet az AV cégek között jelenleg is folyó „számháborúban”, azonban azt hozzá kell tennünk az adatokhoz, hogy a NAD ezt az adatot az összes csatornát egyszerre meghajtva, 20 Hz-20 kHz között és 0,08 % torzítás mellett ígéri. Szerencsére(?) a gyártó megadta a szokásos 1 csatorna/1kHz-re vonatkozó teljesítményadatot is, így a számok szerelmesei is megnyugodhatnak, mivel utóbbi mérés szerint a T 778 165/280W teljesítményre képes 8/4 ohm terhelés mellett.

Az erősítő rész felépítése teljesen megújult és a sztereó erősítők esetében is alkalmazott legújabb fejlesztésű Hybrid Digital Technology névre keresztelt végfokok kerültek az AVR-be. Az új végfokok a NAD számára egyedileg módosított Hypex modulok, melyek magas csúcsáram leadása mellett is rendkívül alacsony torzítással rendelkeznek.

A T 778-at bekapcsolva azonnal feltűnik, hogy az OSD menü semmit sem változott az elődökhöz képest. Azzal természetesen egyetértünk, hogy ami jó és bevált, azt ne piszkáld, de ennek ellenére egy kisebb grafikai frissítés már ráférne a menüre. Az egyszerűség azonban sokszor jól jön, így azonnal tudtuk mit és hol keressünk, mit hogyan állítsunk, mivel nem vesztünk el a látványos grafikai elemek között. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy aki élete első AVR-jének egy T 778-at vásárol, annak szüksége lesz némi előképzésre.

A bekapcsolást követően csatlakoztattuk a T 778-at a hálózathoz és frissítettük a firmware-t. Ezt követően a mellékelt távvezérlőt félre is tettük, mivel a BluOS app kezelőfelülete annyira kellemes és egyszerű, hogy többnyire azt és a NAD vezérlőalkalmazást használtuk. Figyelmes apróság, hogy a gyári távvezérlő mozgásérzékeny világítással van ellátva, továbbá a 2. zónához egy külön távvezérlőt mellékelt a gyártó.

Az alkalmazásokhoz visszatérve a T 778 Dirac Live bemérő rendszere egyszerűen és könnyen használható a NAD részére készült Dirac alkalmazással, ami jelentősen könnyebbé tette a kezdeti beállításokat. A Dirac Live app szépen végigvezet a lépéseken, melyeket minden pont után menthetünk. A kalibrálás a már megszokott módon elvégezhető egy vagy több pozícióra, mely közül az utóbbi akkor ajánlott, ha többen foglalnak helyet egymás mellett. A menüben három különböző Dirac beállítás menthető el, így mindig a legmegfelelőbb opció választható közülük.

A T 778 kalibráló szoftvere, a többi Dirac Live kompatibilis NAD készülékkel megegyezően, az ingyenes változatban csak az 500 Hz alatti tartomány korrekcióját biztosítja, a teljes frekvenciasáv kezelése itt is feláras opció. Ez annyiban jó, hogy a legtöbb probléma az alacsonyabb tartományokban szokott jelentkezni, de ha valaki a tökéletest jobban megközelítő hangképet szeretne, az 99$ ellenében befizethet a teljes verzióra. A hozzánk érkezett példány Dirac Live szoftvere érdekes módon a teljes frekvenciasáv mérését és beállítását biztosította, így ezt ki is használtuk tesztünkön.

A beállítás pozitívumai mellett egy negatívumot is meg kell említenünk. Ez pedig az, hogy a 2 sub kimenet ellenére a T 778 kalibrációja során nincs lehetőség a két mélysugárzó külön beállítására, pedig ezen az árszinten ez már elvárható lenne, szerintünk.

Meghallgatás

A meghallgatásnál egyetlen opció állt rendelkezésünkre hangsugárzók terén, ami nagyjából megfelelt az 1:2 árazási „ökölszabály” alapján, így kedvelt Sonus faber Sonetto szettünk (Sonetto V, II és CII) került a NAD mellé, amit egy ELAC 2090 mélysugárzóval egészítettünk ki. A forrás szerepét egy Dune HD Pro 4K kapta, a hangszórókábelek az Inakustik Referenz sorozatából érkeztek, a megfelelő tápellátásért LightSpeed Reference 4D (forrás) és Signature 4D (AVR) kábelek feleltek, a készülékek és a hangsugárzók elcsatolását pedig ZeroPads Active és Active SP alátétekre bíztuk.

A meghallgatás szokás szerint demo anyagainkkal kezdődött, majd az idei év egyetlen sikerfilmjeként a Tenet-et vettük elő. Ezt egy újabb Nolan siker, az Interstellar követtet, de előkerültek kedvenc filmrészleteink is.

Christopher Nolan sok kritikát és legalább annyi elismerést is kapott már filmjeiért, melyeket főként hangjuk, hangkeverésük miatt kritizálnak sokan. Az Interstellar zenéjében az orgona hangja gyakran minden mást elnyom, de Nolan legújabb filmjében is komolyan figyelni kell a párbeszédekre a nyomasztó zene közben, az alsóbb kategóriás vagy kevésbé jól beállított házimozi összeállítások esetében. De nem a T 778 előadásában. A korábban felsorolt negatívumok nyomokban sincsenek jelen a NAD és Sonus faber összeállítás prezentációjában, amit hallunk az időnként nagyon hangos, nagyon életszerű és egyszerűen pazar.

A Tenet nyitójelenetében a robbanás ereje falrengető, majd kicsit később az autós üldözés is rendkívül valósnak tűnik, a visszafelé betörő(?) tükör hangja pedig tisztán kivehető még az csikorgó kerekek hangja mellett is. A film végi csatajelenetben az inverz/reverz robbanásokról pedig szinte már elhisszük, hogy ezek a valóságban is így történnének.

Az Interstellar-ra váltva a drónüldözéses, kukoricatáblás jelenetben a zene rendkívül hatásos, amit a NAD könnyedén mutat meg. A féreglyukban a zörejek részletei, az atmoszféra, mind nagyon jók, ahogy a dokkolásnál felrobbanó űrhajó üldözése is izgalmasabb, mint eddig bármikor, hiába láttuk már korábban ezt a jelenetet több száz alkalommal.

A Jack Reacher első részének nyitójelenetében eldördülő lövésektől összerezzenünk, pedig már nem kevés alkalommal láttuk és hallottuk. A John Wick második részének első autósüldözése alatt pedig csak ritkán veszünk levegőt, nehogy lemaradjuk egyetlen részletről is.

Az izgalmak után kicsit nyugodtabb anyagra áttérve A legnagyobb showman következett, ahol a zene folyamatossága, dinamikája és tisztasága komolyan meglepett bennünket. Az ének, a hangszerek hangja és a körülöttünk megjelenő tér olyan egységesnek és valósnak hat, ami komoly eredménynek számítana még ennél a kategóriánál kicsit feljebb is.

Mindezek után következett az újdonság összevetése a korábbi csúcsmodellel, amely valójában nem tesztalanyunk közvetlen elődje, mivel az a T 777 v3 lenne. A T 787 elméletben eggyel magasabb ligában játszik, amit nagyjából 2 millió forintos listaára is tükröz.

A két AV erősítő annak ellenére, hogy azonos gyártótól és emellett még egy modell sorozatból is érkezett pár év különbséggel, nem is különbözhetne jobban egymástól. A megjelenés teljesen eltérő. A régebbi modell erősítője hagyományos analóg technika, az új tiszta D osztály. A régebbi AVR-be 2 hatalmas toroid transzformátor került, az újdonságba egyetlen egy sem. A T 787 még Audyssey bemérőrendszerrel lett felszerelve, a T 778-ban Dirac Live dolgozik. Mindezek elég jelentősnek nevezhető különbségek, így egyre jobban érdekelt bennünket, hogy a klasszikus erő vagy a modern, kifinomult korrekció lesz a befutó.

A T 787 bemérését és beállítását már korábban elvégeztük, így erre nem volt szükség csak egy ellenőrzésre és már kezdődhetett is az összehasonlítás.

Már az első hangoknál sejtettük a végeredményt, de ennek ellenére sorban végignéztük a korábban is látott filmrészleteket. A legnagyobb különbség az, hogy az új T 778 erősebbnek és dinamikusabbnak tűnt, ami kissé ellentmond az eddigi tapasztalatoknak, mivel a méretes toroid transzformátorok jelen esetben kissé alul maradtak a Hypex modulokkal szemben. A továbbiakban feltűnik még, hogy a hang kevésbé nyugodt, mint korábban, a részletekből is kicsit kevesebb van és a tér sem annyira egységes, mint az új modell esetében. Azonban mindezek a dolgok fel sem tűnnének vagy talán még pozitívan is értékelnénk a hallottakat, ha nem az új T 778 előadásában hallottuk volna kicsit korábban ugyanezeket a jeleneteket.

Tesztünk végén sztereó zenékre váltva és kikapcsolt szobakorrekció mellett is tettünk egy próbát mindkét AV erősítővel és így már jóval kisebb különbséget mutattak. Erőben és dinamikában közelebb kerültek egymáshoz és nagyon semleges, részletekben gazdag előadásban részesítettek bennünket, amihez kellemesen széles, magas és mély tér társult. Az egyetlen igazán meglepő különbség az volt, hogy az újabb, D osztályú erősítőkkel szerelt modell hangja tűnt melegebbnek és barátságosabbnak.