A középosztály felemelkedése – Denon AVR-X4400H teszt

Lassan elérkezik a Denon-nál az éves modellváltás ideje, de amíg az új sorozatra várunk, gondoltuk meghallgatjuk a gyártó középkategóriájának jelenleg legnépszerűbb képviselőjét. Kíváncsiak voltunk, hogy a legkeresettebb kategória aktuális darabjába mit tudtak még beleálmodni a mérnökök.

A Denon közép és felső-középkategóriás házimozi-erősítőit már évtizedek óta nagy figyelem kíséri, mivel a gyártó mindig a legnépszerűbb megoldásokkal ruházta fel ezeket a modelleket. Ebben a kategóriában már lényegesen kevesebb a kompromisszum a szolgáltatások mennyisége és a hangminőség között, de mégsem kell kardunkba dőlnünk mikor az ár után érdeklődünk.

A gyártó az utóbbi időben a felsőbb kategóriás AVR-ek között valahogy megfeledkezett a páratlan modellekről, ezért nehéz eldöntetni, hogy az X4400H jelenleg a középkategória felső vagy a felső kategória alsó részében versenyez.  A korábbi X7200 és az X5200 már 2016-2017-ben sem kapott közvetlen utódot, így most a modellsorozat tetején az (általunk már korábban tesztelt) X6400H táborozik, alatta pedig közvetlenül jelenlegi tesztalanyunk következik a sorban. Azt nem tudjuk, hogy a Denon-nál mi történt, egyszerűen kihagytak pár modellt és ezzel ideiglenesen feljebb pozicionálták a 4000-es sorozatot vagy csak megfeledkeztek a páratlan számokról, de a foghíjas számozást félretéve megpróbáljuk a lehető legtöbbet kideríteni tesztünk főszereplőjéről.

Megjelenés és szolgáltatások

Az X4400H fém előlapja mögött 9 darab diszkrét erősített csatorna kapott helyet és napjaink elvárásainak megfelelően felkészítették a Dolby Atmos, DTS:X formátumok kezelésére. Nem maradt ki az opcionálisan elérhető Auro 3D hangformátum támogatása és a legújabb 4K és HDR képformátumok továbbítása sem okoz gondot. Az Audyssey MultEQ XT32 bemérő rendszer már régi ismerős a Denon készülékeiben, de itt már a Sub EQ HT kiegészítéssel és az Audyssey MultEQ Editor alkalmazással felfegyverkezve száll szembe az akusztikai anomáliákkal.

A teljesítménye elérheti a csatornánkénti 200 wattot (6 Ohmon, 1 csatornát meghajtva) és két darab aktív mélysugárzót képes külön beállításokkal kezelni. A 9 darab erősített csatorna és a két mélysugárzó segítségével 5.2.4 vagy 7.2.2 konfigurációban képes megszólaltatni a Dolby Atmos és DTS:X formátumokat. A csatlakozók száma a kategóriának megfelelő, összesen 8 darab HDMI bemenet és 3 darab kimenet található rajta, melyek mindegyike támogatja a Full 4K UHD, a HDCP 2.2, a HDR, a BT.2020, a Wide Color Gamut és a 4:4:4 Pure Color szabványokat, így a legújabb eszközök, például Blu-ray lejátszók vagy játékkonzolok csatlakoztatásának sem lehet akadálya.

A gyártó nem fukarkodott a legújabb, minőségi technológiákkal és alkatrészekkel. A digitális hangfeldolgozásért AKM 32 bites D/A konverter felel, de belekerült a Denon saját fejlesztésű AL32 többcsatornás feldolgozása is. A „monolitikus” erősítő felépítés ellenben kimaradt, az jelenleg a legfelsőbb kategória kiváltsága, ezért ebben a modellévben csak az X6400H kapta meg. A csúcs erősítő-felépítés hiányától eltekintve nincs szégyenkezni valója az X4400H-nak, a belső kialakítás komoly benyomást kelt, ami részben a méretes transzformátornak is köszönhető.

A szolgáltatások között megtaláljuk az elmaradhatatlan HEOS multi-room vezeték nélküli zene streaming-et, ami más HEOS kiegészítőkkel párosítva, akár az egész házra kiterjedő szórakoztató rendszer központjává változtatja az AVR-t. A hálózati csatlakozások és hálózatos megoldások szintén bekerültek, így Etherneten vagy Wi-Fi-n keresztül változatos zenei forrásokból biztosíthat lejátszási lehetőséget, mint például az Apple AirPlay, különféle hálózati tároló eszközök (NAS) és internet rádió. A streaming szolgáltatások széles köre, többek között a Spotify, Deezer, Soundcloud, Spotify Connect és a Tidal is megtalálható a kínálatban, de a nagy felbontású hangfájlok, a FLAC/FLAC HD 192/24, az ALAC vagy a DSD (akár 5.6MHz-ig is) támogatása sem maradt ki.

Napjaink elvárásainak és a környezettudatosságnak megfelelően a gyártó gondolt az energiatakarékosságra, így elérhető az ECO üzemmód, ami képes akár 50% -kal csökkenteni az energiafelhasználást alacsonyabb hangerőnél, de az AUTO mód bekapcsolásával mindig az aktuális hangerőnek megfelelő lehet az energiatakarékosság.

A külsőségekre visszatérve, az X4400H igaz, hogy fekete színben járt nálunk, de a kisebb modellekkel ellentétben, ez a sorozat már elérhető prémium ezüst kivitelben is, ami szerintük sokkal különlegesebb és elegánsabb megjelenést biztosít, az „egyenfekete” dobozok között.

Meghallgatás

Tesztünkhöz a DALI jelenleg legnépszerűbb összeállítása, egész pontosan egy Opticon 6, 2 és Vokal 5.0 szett volt a segítségünkre, a KEF új sorozatából származó Kube 10b aktív mélysugárzóval kiegészítve és mint a teszt alatt kiderült, választásunk mind méretben, mind minőségben megfelelőnek bizonyult. A szokásos bemérést és az  apróbb korrekciókat követően kezdődhetett a meghallgatás, ahol először filmekkel, majd pár koncertrészlettel és legvégül két csatornás zenékkel tettük próbára a Denon 4000-es sorozatának aktuális képviselőjét.

A Jurassic World-del kezdtünk, ahol az első hangoknál elégedetten jegyeztük meg, hogy most sem sikerült félre semmi a Denon műhelyében. A megszólalás dinamikus, határozott és részletes, ahogy azt a közvetlen elődnél is hallottuk. A régebbi modellek nyugodtnak vagy akár már kissé unalmasnak nevezhető megszólalásával ellentétben az X4400H fittebb és fiatalosabb lett és ez határozottan jót tesz a hangnak. Sok apró nesz és zörej kerül elő, melyek már annyira valósnak tűnnek, hogy néha kényszeresen  körbenézünk, mivel nem tudjuk eldönteni, hogy a filmbeli események hangja amit hallunk vagy valóban a sarokban szöszmötöl valami.

A dinókat magukra hagyva, az Oblivion nyitójelenetében a „buborékhajó” hajtóművei nem nyomják el a halkabb zajokat és a film jól sikerült zenéjének részletei is jól kivehetők, miközben a felszálló gép dübörgése betölti a szobát. Később a földalatti könyvtár-jelenetben a tér visszhangossága és behatároltsága remek atmoszférát teremt, a lezuhanó fémgerenda hangja pedig már fülsértően valósnak hallatszik, amikor az acél és a beton találkozik. A semmiből megjelenő drón lövései elemi erővel pusztítanak a filmben, de nem kevésbé „pusztító” a szobában sem a hang, időnként szinte túl sok is ami elér hozzánk.

A Transformers 4. részében a robotok mozgásának fémes csikordulásai jól hallhatóak a mozgalmasabb csatajelenetek alatt, a mély hangok pedig már egyenesen Hádész nappalijából érkeznek, egy-egy lassított akciójelent közben. A megszólalás dinamikus, kiegyensúlyozott, tele részletekkel és mindezeket alulról komoly mélytartomány támogatja, ami erőteljes, de mégsem túl domináns. Az egész olyan mintha az X4400H odafigyelne, hogy a zúzós akciójelenetek közben se maradjunk le az apróbb történések hangjairól.

A mozit félretéve szokásos koncertjeinket vettük elő, ahol folytatódott a már megismert kellemes előadás. Micheal Bublé a szokásosnál jobban elemében van, a megszólalás pedig szellős és vidám, a gitár hangja határozott, amihez a dobok is csatlakoznak. Az énekhang valószerű, az előadó már szinte jelen van és nem csak a képernyő mögül viccel velünk. Továbblépve Enrique Iglesias és Sean Paul objektum alapú Bailando-ja olyan teret varázsol körénk, mintha ott lennénk a klip-forgatásán, a zene pedig a korábbiaknál is pörgősebb és élettel telibb.

Áttérve sztereó anyagokra sok minden nem változik. Kedvenc jazz zenéink alatt a zenészek jól érzik magukat és néha már mi is úgy érezzük, hogy a helyszínen vagyunk, annyira kézzel fogható a helység mérete. Az énekes szintén vidámabb a szokottnál és lehet üdvözölni akar bennünket, mert kissé közelebb jön, a többiek viszont profikhoz illően tudják a dolgukat, szépen a helyükön maradva játszanak tovább. Az előadás néha már háromdimenziósnak nevezhető, bár a mélység legtöbbször határozatlan, inkább felénk nyúlik a tér, mint valóban mélysége lenne a színpadnak, de szélességben és magasságban nem kifogásolható. A zongora hangját külön kiemelnénk, mivel minden billentyű leütésének súlya van és lecsengésük kicsit hosszabb a megszokottnál, ami nagyon kellemes előadást eredményez.

Havasi Balázs és nagyzenekara szintén kellemes élményben részesít bennünket. A hangszerek szépen elkülönülnek, a hang nem zavarodik össze még akkor sem, amikor mindenki egyszerre játszik. A koncertterem érzete itt már nincs annyira jelen, mint korábban és a zenekar is inkább egy vonalban helyezkedik el, mint térben egymás mögött.

Könnyedebb műfajra váltva, Daft Punk lemezünk megerősíti amit az X4400H mélykezeléséről filmek alatt már megtudtunk. A hang mindent betölt amikor az „elektropunkok” a húrok közé csapnak, a mély hangok mennyisége még külön mélysugárzó nélkül is több, mint elégnek nevezhető. A magasak jobban jelen vannak, mint eddig, a közepek kellemesen virgoncak, bár a térérzet itt sem az igazi, a hangok közül néhány előre jön, de többségük inkább egy síkban szólal meg.