Nincs még egy olyan megosztó témakör hifi és házimozi körökben, mint a kábeleké, ahol a különböző vélemények, akár vérre menő parázs viták forrásai lehetnek. Mindenesetre tény, hogy minden hifi és házimozi esetében szükség van több-kevesebb kábelre. A kérdés mindössze csak az, hogy pontosan milyenekre?
A hifi és házimozi rendszerek egyik kötelező és központi kiegészítője a megfelelő hangszórókábel, ami lehet vékony vagy vastag, olcsó vagy drága, de a legfontosabb minden esetben, hogy megfelelő legyen az adott rendszerhez, a hang kielégítse az elvártakat és megfeleljen az ízlésünknek.
Hangszórókábelek
A hangszórókábelek körül számtalan tévhit kering, melyek közül most párat megpróbálunk eloszlatni, hogy aki hangszórókábel vásárlás előtt áll, a lehetőségek szerinti legjobb irányba induljon.
Az első és talán legfontosabb dolog a vezető anyaga és minősége. Vannak akik a tiszta réz kábeleket tartják a legjobbnak, sokan az ezüstözött változatokat részesítik előnyben, mások pedig a színtiszta ezüst vagy különböző hibrid (pl. grafit, szén) keverék-megoldások mellett teszik le a voksukat. Ilyenkor mindenkinek igaza van és egyben senkinek. A hangszórókábelek hangra gyakorolt hatását csak a legritkább esetben lehet önmagában vizsgálni, értelmezni, mivel ez a legtöbbször a rendszer többi elemének hangbeli képességétől és tulajdonságaitól is függ.
Ha egy rendszer hangja mély tónusú és a tulajdonos levegősebb, nyitottabb hangot szeretne, akkor számára egy olyan kábel választása lehet megfelelő, ami a mély átvitelt kissé visszafogja, korlátozza, de a magasabb frekvenciákat szépen továbbítja a hangsugárzóknak. Ellenben amikor egy rendszer mélyben kevésbé erőteljes, akkor a korábbi ellenkezője lehet hasznos, így érdemes olyan kábelt keresni, ami a mély tartományt megfelelően továbbítja, viszont a magasabb tartományok mennyiségét csökkenti, ezzel elérhető a kívánt egyensúly kialakulása.
A hangszórókábelek passzív eszközök, ezért a kábelek a hang hiányosságait pótolni, kiegészíteni nem tudják, de a különböző frekvencia-tartományokban jelentkező kiemelések kezelése részben megoldható velük. A hangkép semlegessége, egyenletessége kis mértékben visszaállítható és egyéni ízlésre formálható kábelekkel, a jóval drágább készülékek cseréje nélkül. Természetesen a kábelekkel történő „hangolás” nem helyettesíti a jó minőségű elektronikát, egy jó kábel nem varázsol egy belépő kategóriás „készülékhalmazból” high end rendszert, de jó választással nagyban javítható a hang, még ha egy olcsóbb összeállításról van is szó.
A hangszórókábel kiválasztásakor fontos, hogy azt a hallgatási helyen, saját rendszerünkben tudjuk kipróbálni, mivel annak kiemelései egyediek lehetnek, az adott helység akusztikájától és a hangsugárzók elhelyezésétől függően. Egy ugyanolyan rendszeren, ugyanazokkal a zenékkel meghallgatott hangszórókábel nem biztos, hogy otthon ugyanazokat az eredményeket fogja hozni, mint máshol. Ez kicsit olyan, mint egy méretre készült öltöny, lehet venni konfekcionált darabokat a megfelelő méretben, de az legjobb mindig az, amit a szabóműhelyben pontosan ránk szabtak.
Kanyarodjunk vissza a kábelek összetételéhez és minőségéhez, mert ez is egy a főbb szempontok közül. A legfontosabb a megfelelő anyagminőség, legyen az réz, ezüst vagy bármilyen hibrid megoldás, mivel a kábelnek, mint vezetőnek meg kell felelni alapvető elektromos paramétereknek.
A leggyakoribb ilyen paraméterek az ellenállás, a kapacitás és az induktivitás, melyek értékeit érdemes a legalacsonyabb szinten tartani. Ezekre az értékekre van befolyással a vezető anyaga, keresztmetszete, a kábel szerkezetének felépítése, a pozitív és negatív vezetőszálak egymástól való távolsága, melyet a gyártók a legtöbb esetben próbálnak kihasználni, ezzel biztosítva az legjobb eredmény elérését.
Mire érdemes figyelni?
A legfontosabb a megbízható anyagminőség. Igaz, már a legolcsóbb hangszórókábelek többségén is olvasható a „bűvös” OFC és 99.99% tisztaság (vagy hasonló jelzők), de ha valóban jót szeretnénk, akkor az ilyen feliratokat csak a megbízható gyártók termékein vegyük komolyan. A nevesebb gyártók nagy valószínűséggel nem kockáztatják a hírnevüket hamis állításokkal, a kínai tömeggyártókkal szemben, ahol az utóbbinál a lényeg az olcsón, nagy mennyiségben legyártott és eladott termék, a valódi minőség helyett.
A következő paraméter a megfelelő keresztmetszet. Sokan választják a vékonyabb kábeleket, igaz a nevesebb gyártóktól (ami érthető), mivel a kábelek ára elég magas összeget elérhet egy házimozi rendszer telepítésénél, a sok-sok méter ára pedig összeadódva nem kis anyagi terhet jelent. A vékonyabb kábelek (még ha nevesebb gyártó termékei is), ellenben nem biztos hogy tudják azokat az elvárásokat, melyekre szükségünk van. Ezt a hibát a házimozi rendszerek háttér vagy a plafonba szerelt Atmos hangsugárzóinál követik el a legtöbben, mivel azt gondolják, hogy oda elég lehet egy 1 vagy 1.5 négyzetmilliméter, miközben a front oldali hangsugárzókhoz 2.5 vagy 4 négyzetmilliméteres kábelt használnak. Pedig a nagyobb távolság miatt a háttér és/vagy Atmos hangszórók jobban igénylik a vastagabb kábeleket, mivel a kisebb keresztmetszet nagyobb ellenállást jelent, ezért nagyobb távolság esetében a teljesítmény, akár hallhatóan csökkenhet. Igaz, ez nem a legolcsóbb megoldás, de ha jót akarunk, akkor áldozni kell a megfelelő vastagságra mindegyik hangszóró esetében, mivel az azonos minőséget és paramétereket meghálálja rendszerünk.
Ennél a pontnál találkozunk egy ellentmondással. A korábbiak alapján az lenne logikus, hogy minél vastagabb kábelt alkalmazzunk, viszont a túl nagy keresztmetszet sem az igazi, de sok esetben inkább felesleges megoldás, mivel annak előnyeit nem biztos (sőt, szinte biztosan nem), hogy ki fogjuk használni. Ilyenkor a 4, 6 vagy akár 10 négyzetmilliméteres olcsóbb kábelek helyett, a 2.5 vagy 3 négyzetmilliméteres, hasonlóan árazott, de jobb minőséget képviselő darabok között érdemes válogatni, ha a cél a hangminőség és nem a lehető legnagyobb teljesítmény átvitele.
A következő a kábel vezetőanyagának kiválasztása. Sokan előnyben részesítik a tiszta réz kábelek helyett az „ezüstözött” változatokat, melyek (főként az olcsó kategóriákban) nem jelentenek mást, mint a réz kábel vezetőszálainak bevonását, valamilyen (és jó esetben) 2-4%-os ezüsttartalmú ónnal. Ez a megoldás elsősorban nem a hangra van jó hatással (bár azt is befolyásolhatja), hanem az olcsó daraboknál alkalmazott PVC szigetelés és a réz vezető között kialakuló kémiai folyamatok (korrózió) csökkentését szolgálja. Az „ezüstözött”, mint jelző általában papíron mindig jól mutat, de nem biztos, hogy nekünk erre van szükségünk. A drágább kábeleknél már előfordul valódi ezüst bevonat vagy akár tömör ezüst szálak alkalmazása a réz sodratban, így jobb eredmény érhető el a különböző vezetőanyagok hangfrekvenciákra gyakorolt eltérő hatása miatt.
A szén és grafit vezetők hibrid alkalmazása kicsit még tovább keveri a kábelezés témakörét, mivel ezek az anyagok megint más paraméterekkel rendelkeznek, így más hallható tulajdonságokkal lehetnek a hangra. Az „egzotikus mivoltuk” és a mindennapokban kevésbé elterjedt használatuk miatt magasabban árazottak, az esetek egy részében pedig rosszabb számszerű paraméterekkel rendelkezhetnek, mint az olcsóbb, egyszerű réz vezetőkből álló társaik. Ilyenkor nagyrészt a magasabb gyártási költségeket, a kisebb értékesítési volument, a birtoklás lehetőségét kell a magasabb árral megfizetni és közel sem biztos, hogy jobb minőséget érhetünk el velük, mint egy hagyományos, de jó minőségű vezetővel készült kábelnél.
Fontos még a szigetelés és a kábel szerkezetének kialakítása, ami elsőre érthetetlennek tűnhet, de ugyanúgy hatással lehet a hangra, mint a vezető anyaga. A szigetelés és a kábel közötti kémiai (és elektrokémiai) folyamatok korróziót idézhetnek elő, ezért a komolyabb gyártók a PVC-ről átálltak egyéb anyagok (pl. szilikon) használatára, ezzel minimálisra csökkentve ezek lehetőségét.
A kábelek szerkezeti felépítésére és ennek kialakítására kiemelt figyelmet fordít sok gyártó, mivel ez is befolyással lehet a kapott hangra. Van aki a külső szigetelés és a belső vezetők közötti teret természetes pamutszálakkal tölti ki, míg mások trükkös megoldásokkal a szigetelés rétegei közötti levegőt használják fel „extra szigetelésként”. Az utóbbi nem csak az elektromos paraméterekre van jó hatással, hanem a kábelek fizikai rezgését is csökkentheti. Ezek a rezgések a hangszórók által keltett rezonanciák, melyek így nem vagy csak kevésbé jutnak el az elektronikákhoz és mint tudjuk, a rezgések (így az ilyen rezonanciák is) negatív hatással lehetnek a hangra. Folyamatosan próbáljuk eszközeinket a lehető legjobban elcsatolni környezetüktől, viszont ezek hatása jelentősen csökken, ha a káros rezonanciák már a hangsugárzók kábelein keresztül elérhetik berendezéseinket. Sokan alkalmaznak kábeleik alatt, kábelemelőket, alátéteket, csillapítókat, melyek nem csak „nagyzolási célokat” szolgálnak, hanem a kábelek fizikai rezgéseit hivatottak csökkenteni, így azok kevésbé vagy egyáltalán nem érik el a drága készülékeiket.
A hangszórókábelek szerkezeti felépítése még nem merül ki az eddig felsoroltakban, mivel a gyártók további megoldásokat alkalmaznak az elérhető legjobb hangminőség érdekében. Ilyen például a vezetők egymástól való távolságának pontos méretezése, ami csökkentheti az induktivitást, de növelheti a kapacitást. A vezetőszálak keresztmetszetével is kísérleteznek, azokat különböző méretűre készítve és speciálisan sodorva, ami a frekvenciák fázishelyességét befolyásolhatja (pl. futásidő korrigált kábelek), de akár egy vagy több vastagabb szálat is elhelyeznek a vékonyabb vezetőszálak között. A vastagabb, tömör vezető más elektromos paraméterekkel rendelkezik, így szintén hatással lehet a hangra, de van gyártó, aki azt vallja, hogy mivel a „vezetőhatás” általában a vezető felületén alakul ki, ezért kábelét egy belül üreges árnyékolóharisnya mintájára alakította, így maximalizálva a vezetőképességet és minimalizálva a hangra gyakorolt negatív hatásokat.
Érdekes dolog még a fázishelyesség kérdése a különböző frekvenciákon, mely hatására az egyik kábelnél jobb/nagyobb teret tapasztalhatunk a megszólaló zenéknél, egy másiknál ellenben ez csökken. Ilyenkor az előbbi látványos változást jelenthet, de koránt sem biztos, hogy az a jó választás, mivel a különböző frekvenciákon kialakuló fáziskülönbségek hatására a hallható hang térbeli tartalma megváltozhat. Mindez azonnali és látványos különbségként jelentkezhet, de hosszabb távon gyakran lehet fárasztó, ezért érdemes egy komolyabb beruházást megelőzően kipróbálni a kiszemelt kábeleket. Ha utólag derül ki, hogy a kezdetben nagyon szimpatikus hangzás, hosszabb távon már zavaró, akkor a kábelek utólagos cseréje többe kerülhet, mint az elsőre jól kiválasztott és megfelelő darab.
Sok cég a hangszórókábelek szigetelésén megjelöli a bekötés irányát, ami általában az erősítőtől a hangsugárzók felé mutat. Ha egy gyártó ezt nem jelöli, akkor a „városi legenda” szerint a kábel feliratának olvasási irányába kell azt helyesen használni. A bekötési irányhoz gyakran mellékelnek különféle „marketing leírásokat”, hogy miért van szükség erre (pl. a kábel gyártásakor a húzás irányával megegyező a jelölt irány), de hosszú évek alatt összegyűjtött tapasztalataink alapján, az új kábeleknél (pár speciális és nagyon drága modellt figyelmen kívül hagyva) teljesen mindegy a bekötés iránya. Mi még soha nem tapasztaltunk hangban eltérést, ha fordítva kötöttük be új kábelünket. Ellenben, ha egy hosszabb ideje használatban lévő kábel irányát megfordítjuk (gondolunk egyet és a kábel hangsugárzó és erősítő felőli végeit felcseréljük), akkor meglepetésünkre az történhet, hogy az eddig megszokott hang kissé megváltozik. Több-kevesebb magas vagy mély hangot érzékelünk, csökken az eddig megszokott tér a zenéink hallgatásakor, ami pár óra vagy pár nap használat után visszaáll a korábban megszokottra, de addig kissé furának és szokatlannak halljuk. Ennek a jelenségnek több különböző lehetséges magyarázata született, melyekbe most nem mennénk bele részletesebben. Az ilyen esetek elkerülésére viszont tökéletesen alkalmas az irányjelölés vagy felirat szerinti bekötés, mert egy szétszerelést és újbóli összeállítást követően kisebb a valószínűsége, hogy találkozunk a leírt jelenséggel.
Tegyünk dugót a hangszórókábelre?
Nem maradhat ki a hangszórókábelek csatlakoztatása sem, mivel itt szintén megoszlik a kábelezők tábora arról, hogy érdemes például banándugót vagy villát használni, az mennyit használ vagy árt, milyen anyagból legyen és hogyan kerüljön a kábel végeire.
A banándugó egy hasznos eszköz lehet, ha kábelünk vagy elektronikánk olyan tulajdonságokkal rendelkezik, hogy önmagában csak nagy nehézségek árán tudjuk megoldani a rögzítést a csavaros-szorítós csatlakozókkal vagy olyan esetekben, ahol gyakran kell a kábeleket cserélgetni, ki-be dugdosni. Minden más esetben mi kevésbé tartjuk jó megoldásnak, mivel a hagyományos, csavarral rögzített típusokkal csak egy újabb „közdarab” kerül az elektronok útjába, forrasztásnál pedig a forraszanyag befolyásolhatja a kapott hangot. Igaz mindezek legtöbbször csak kevésbé hallható formában jelentkezhetnek sokak számára, de ha rászántunk egy nagyobb összeget, egy komolyabb rendszer és drágább kábelek megvásárlására, akkor ne ilyen apróságokkal rontsuk el a végeredményt, ami nem más, mint a hallható hangminőség.
A banándugók rögzítésére jelenleg a legjobb megoldás, a sajtolásos módszer (krimpelés), mivel ilyenkor az anyag szerkezete nem változik. Ez a rögzítés megfelelő minőségű kapcsolatot biztosít és jó esetben a dugó anyaga megegyezik a vezető anyagával, így elméletben ezzel érhető el a legkisebb hallható változás. Igaz ez a módszer az egyik legköltségesebb, de ha valaki mindenképp dugókkal szerelt hangszórókábellel ajándékozná meg magát és rendszerét, az inkább válassza ezt a megoldást, ha valóban jót szeretne. Aki viszont le tud mondani a látványos, gyakran komoly árcédulával rendelkező csatlakozókról, az a precízen lecsupaszított kábelvégeket megfelelően a csatlakozók alá szorítva teljesen elégedett lehet. Utóbbi esetben az eredmény biztosan jobb lesz, mintha nem a megfelelő dugókkal szerelte volna fel kábelét és még jóval olcsóbb is.
A banándugók anyaga korábban már szóba került, de egy külön bekezdést ez is megérdemel. A banándugóknál vannak akik az aranyozott, mások a berillium-ötvözet, sokan pedig az ezüstözött vagy a bevonat nélküli színtiszta réz dugók mellé állnak, pedig a legjobb megoldás mindig az, ha a csatlakozó ugyanabból az anyagból készült, mint a kábel vezetője. Ha valaki aranyozott, berillium-ötvözetből készült vagy ezüsttel gazdagon futtatott csatlakozókkal jobbnak hallja rendszerét, az feltehetően nem kellő körültekintéssel választotta ki mellé a kábeleit. A rendszerében jelenlevő kiemeléseket a csatlakozó eltérő anyagösszetétele és elektromos paraméterei módosítják, szerencsés esetben abba az irányba, ami a hallgatóságnak még tetszik is.
Végszó
Összefoglalva, a kábelek témakörét próbáltuk nem a száraz technikai oldalról megközelíteni és nem elveszni a mérhető és nem mérhető paraméterek között, de mindenkinek azt tudjuk javasolni, hogy a megfelelő kábel kiválasztásánál engedje el azokat a dolgokat, amiket eddig olvasott vagy hallott. Van pár „alapszabály” amit érdemes betartani a kábelek minőségére, szerkezetére, keresztmetszetére és gyártójára vonatkozóan, de mivel minden helység, rendszer és fül egyedi, ezért a végeredmény is csak akkor lesz megfelelő, ha a kábeleket mindenki saját maga számára, a saját ízlése szerint választja ki. Legyen az a kábel bármennyire különleges, látványos, fonott, egzotikus, high-tech anyagokból készült és drága, ha nem illik az adott rendszerbe vagy az adott ízléshez, akkor érdemes inkább másfelé keresgélni.
