A jóképű olcsójános – LG B7 OLED TV teszt

Az LG az első és jelenleg az egyetlen, olyan gyártó a piacon, aki valóban használható OLED TV-t hozott kereskedelmi forgalomba, a konkurens gyártók pedig a mai napig tőle kénytelenek panelt vásárolni, ha használható OLED TV-vel akarnak piacra lépni. A LG nem csak gyártja, hanem komolyan veszi az OLED fejlesztéseket, amit alátámaszt, hogy saját kínálatában évről-évre 5-6 különböző sorozat jelenik meg a legolcsóbb típustól a falra pattintható „wallpaper” modellig bezárólag.

Tesztünk indíttatását az adta, hogy hozzánk került egy LG B7 55″ OLED TV, ami igaz, hogy a gyártó legkisebb és egyben legolcsóbb típusa, de paramétereiben (és a panel típusában) nem sokban különbözik a nagyobb és drágább testvéreitől.

Megjelenés

Látványos, letisztult, elegáns és vékony. Sőt, nagyon vékony.

Ránézésre rendkívül szép, így bármilyen nappali dísze lehet még kikapcsolt állapotban is. A képernyőt körüli káva alapesetben nem látszik és bekapcsolva is mindössze csak fél centiméter. A letisztult külsőt a front oldalon semmi nem töri meg, a csatlakozók és kezelőszervek a készülék hátuljára, oldalára és alsó élére kerültek. A B7 a hozzá mellékelt talpra, de falra szerelve szintén látványosan jól mutat.

A hátoldali csatlakozók között található négy darab 2.0-ás HDMI, három darab USB, melyek közül az egyik már 3.0-ás, de van még optikai (SPDIF) és egy 3.5mm-as analóg audiokimenet.

Bekapcsolás és menü

A bekapcsolást követően egész gyorsan reagál a menü, ami a korábbi modellekre nem igazán volt jellemző, de ez feltehetőleg a WebOS 3.5 operációs rendszernek köszönhető, amivel észrevehetően foglalkozott a gyártó és nem csak odaírt egy nagyobb verziószámot.

A menü egyszerű, jól áttekinthető, látványos és kellően gyors ahhoz, hogy kényelmesen használható legyen a mindennapok során. Szinte tanulni sem kell a kezelését annyira kézenfekvő a menüpontok rendezettsége, persze néhány apróságtól és néhány almenü elnevezésétől eltekintve.

A Magic Remote névre keresztelt távvezérlő talán az egyik legjobb dolog amivel eddig találkoztunk, lényegében egy légegér és egy minimalista távvezérlő keveréke, de annak a lehető legjobb kombinációjában. A gombok és a vezérlőtárcsa elhelyezése annyira kézenfekvő, hogy pár perc használat után szinte vakon kezelhető.

A TV csatornák hangolása és a képbeállítás egyszerű, nem kell félresikerült elnevezések között bolyonganunk, a beépített használati utasítás pedig nagy segítség, mikor időnként szövegbuborékok segítségével tájékoztat a lehetőségekről.

Képminőség

A bekapcsolást és beállítást követően jöhetett a képminőség vizsgálata, ami az első pillanatokban megdöbbentő volt, de kábeltévés minőségről FHD-ra, majd UHD (4K) minőségre váltva néha egy „hűha” szaladt ki a szánkon.

A feketék megjelenítésére nem tudunk jobb jelzőt csak a „félelmetest”. A csillagos égbolt úgy jelenik meg, ahogy a nyári estéken a valóságban is látni. A pixelenként vezérelt fényerőnek köszönhetően nincs fényszivárgás vagy foltosodás, az éjszakai égbolton még a legtávolabb pislákoló csillagokat is meg tudjuk számolni. Kicsit színesebb tartalomra váltva feltűnik a színek mélysége, mely még sötét tónusú tartalomnál is határozott marad. A színek természetessége megfelelő, bár ehhez egyéni beállításokat kellett alkalmaznunk, mert a gyári képprofilok mindegyike harsánynak tűnt.

Filmek alatt a mozgás megjelenítésével nem volt gondunk, bár a Trumotion névre keresztelt interpolációs technikának vannak korlátai, így magasra állítva észrevehető hibákat produkált, kikapcsolva viszont kissé darabosnak éreztük, így az arany középutat választva egyéni beállításokra és alacsony fokozatra állítottuk.

A tartalmakkal nem válogatós, a 24 képkockára készült mozifilmeket ugyanolyan szépen jelenítette meg, mint kedvenc sorozatainkat, melyek magasabb FPS-el rendekeztek. Az SD és FHD tartalmak felkonvertálásával jól boldogult, az SD tartalmak elfogadhatóan, az FHD tartalmak szinte kifogástalanul jelentek meg. Talán egy kis „lágyságot” tudunk negatívumként felhozni, ami a felkonvertálás mellékterméke lehet, amikor nem az adott kijelzőre méretezett natív anyaggal kell megbirkóznia.

Említést érdemel még, hogy sokak által rettegett képbeégés megakadályozására, az LG beépített készülékeibe egy kompenzáló algoritmust, ami időközönként automatikusan elindul a TV kikapcsolását követően, így helyreállítva a pixelek közötti eltéréseket. Ennek az automatikus folyamatnak van egy manuálisan kapcsolható változata a menüben, mely pontos működésére nem sikerült rálelnünk, de nem éreztük fontosnak az automatikus javítás mellett. Tesztünk során több alkalommal és több órára kint hagytunk a képernyőn különböző statikus tartalmakat, de mégsem sikerült beégést vagy képvisszamaradást összehoznunk.  Ráadásul a statikus tartalom észlelését követően a B7 legtöbbször képernyőkímélő üzemmódra váltott, ezért feltételezzük, hogy a mindennapi tévézésnél jóval komolyabb használat szükséges a képvisszamaradás produkálásához.

UHD (4K) tartalomnál viszont már nem lehet belekötni a minőségbe, hagyományos SDR és nagy dinamikatartományú HDR anyagokkal is kiváló képet kaptunk. HDR esetén a tartalomtól függően feltűnt némi természetellenesség, de ez inkább a forrásanyag hibájának volt betudható, mint a megjelenítőnek. Voltak nagy dinamikatartományú anyagok, melyek azt a hatást keltették, mintha egy ablakon néztünk volna ki, de voltak olyanok, ahol a színek és a kontraszt kissé természetellenesnek, túlszaturáltnak tűnt. Elmondható, hogy sci-fi, fantasy és néhány természetfilm esetén (és általánosságban) a HDR egy teljesen más világot mutatott, mint a hagyományos SRD verzió, de a mindennapokban játszódó filmeknél, néha már kissé túlzott volt a látvány és ez nem keltett természetes hatást.

Ezt követően kipróbáltuk a HDR konverziót, ami elméletben képes a hagyományos formátumokból nagy dinamikatartományú anyagokhoz hasonló képet produkálni, de több különböző tartalom és egymást követő próba után bebizonyosodott, hogy ezt a lehetőséget jobb kikapcsolva tartani.

Említést érdemel még, hogy a betekintési szögek kiválóak, szinte a TV mellett állva sem torzultak a színek vagy változott a kontraszt.

Multimédia

A B7 jól elboldogult az online tartalmakkal és a Youtube videók is megfelelően jelentek meg rajta. Kipróbáltuk a saját, belső médialejátszóját és teljesen rendben találtuk, kezelése egyszerű, a tartalmakkal nem válogatós, de az ISO fájlok lejátszását nem preferálta. A külső lejátszóval megjelenített anyagok minősége láthatóan jobb, de ehhez már egy negyedmillió-forint feletti árcédulával ellátott BD lejátszót kellett befognunk. Mindenesetre képminőség terén a belső lejátszónak nincs szégyenkezni valója, a külső lejátszó egyértelmű választását pedig csak a BD lemezek lejátszása, házimozi esetén pedig a HD és objektumalapú hangformátumok használata vagy a kép- és hangminőség maximalizálására irányuló törekvés indokolhatja.

A beépített alkalmazások jól használhatók, de mennyiségük korlátozott, így senki ne számítson egy Play áruházhoz hasonló kínálatra.

Hang

A mai világban, ha valaki jó hangot szeretne az egy külső hangrendszerre bízza a hangok megszólaltatását, nem pedig a TV-re. A hétköznapok során azonban sok esetben lehet szükség a TV beépített hangszóróira, melyek eddigi tapasztalataink szerint, az egyre vékonyodó készülékekkel egyenes arányban veszítettek minőségükből. Az LG-nél ellenben sikerült pozitív értelemben csalódnunk, mivel egész kellemes megszólalást produkált. A hang filmenként eltérő minőségben, de élvezhető térhatással kiegészülve szólalt meg, a marketinganyagban szereplő dupla mély hangszóró létezése pedig már egész hihetőnek tűnt. Persze moziszerű hangzást senki ne várjon, de sorozatokhoz és esti tévézéshez a beépített hangszórók teljesen megfelelő partnerek lehetnek.