50 év tapasztalata – KEF LS50 Wireless hangsugárzó teszt

A KEF több értékes díjat is begyűjtött a vállalat 50. évfordulójának alkalmából elkészített LS50 modellel, melyből a passzív változat mellé aktív és egyben vezeték nélküli kivitel is készült. Az LS50 modellek képviseletében az utóbbi járt nálunk egy hosszabb teszt erejéig, ennek köszönhetően pedig alaposan meg tudtunk ismerkedni a különleges hangsugárzókkal.

Az LS50 Wireless párosról eddig csak jót hallottunk és olvastunk, ezért izgatottan bontogattuk a méretes és súlyos kartondobozt, amiben a hangsugárzók érkeztek. Már a csomagolás is alaposságról és gondosságról árulkodik, mivel több réteg papíron és műanyaghabon kellett átverekednünk magunkat ahhoz, hogy eljussunk jelenlegi tesztünk főszereplőihez.

Megjelenés és szolgáltatások

Az LS50 Wireless kinézete egyszerű, letisztult és kissé megosztó. A dobozból kivéve volt aki „barbi-mosógépnek” és volt aki egyszerűen csak „minihűtőnek” titulálta a hangsugárzókat. A megjegyzések alapjául a nálunk járt páros fényes fehér, leginkább a hétköznapi háztartási gépekre emlékeztető színe szolgált, melyet a hangszóró elhelyezkedése, továbbá az egyik hangfal tetején elhelyezett kezelőpanel is tovább erősített.

A megjelenés valóban kissé formabontó. Mindenhol lekerekített élek és sarkok jellemzik a formatervet, melyet egy nem mindennapi előlap tesz még különlegesebbé, ami leginkább úgy néz ki, mintha egy nagyobb gömbfelület kis darabja lenne. A különc formához beleköthetetlen összeszerelési és anyagminőség tartozik. Látszik, hogy a KEF szakemberei nem spóroltak semmin a tervezés és a gyártás során. Az oldallapok olyannyira vastagok és maga a doboz annyira merev, hogy kocogtatásunkra még csak nem is a drágább daraboknál szokásos tompa válasz érkezett, hanem egyszerűen azt éreztük, mintha egy tömör gránittömböt ütögetnénk. Ennek oka a gondos belső merevítések alkalmazása, valamint a DMC nevű anyagból készült előlap, ami egy nagy merevségű poliészter gyanta-keverék.

A gyártó legújabb szokása szerint hangszórótakaró rácsot vagy selymet itt sem találunk, de még csak utólagosan sem lehet vásárolni. Emiatt az LS50 Wireless-t nem szívesen ajánljuk olyan helyekre, ahol a hangszórók fizikai épsége veszélynek lehet kitéve a mindennapok során.

A kissé szokatlan, de mégis látványos kinézeten túllépve a kisméretű hangsugárzók súlya is elismerésre ad okot, mivel a nagynak, de még átlagos állványos doboznak is alig nevezhető méretük ellenére elég nehéz darabok. A mellékelt specifikációk szerint több, mint 10 kg az LS50 Wireless darabja, ami kézben tartva még többnek is tűnik.

A hangszórók szerepét a KEF védjegyének számító Uni-Q egységek töltik be, ahol egy 13 cm-es alumínium- mangán membrán közepében került elhelyezésre a 25 mm-es alumínium magassugárzó. A meghajtók a nálunk járt modell esetében érdekes narancs színt kaptak, de a sorozat más darabjainál a piros és a kék színek is rendelkezésre állnak, melyekhez titán-szürke vagy fekete kabinetek társulnak.

A páros jobb oldali (erre még kitérünk kicsit bővebben) darabjának tetőlapjára került az érintésérzékeny, süllyesztett kezelőfelület, ami fekete színével látványos kontrasztot mutat a doboz fehér festésével, de mégis elegáns a kivitelezés. A gombok száma minimális, használatukat pedig szolid, fehér fényű háttérvilágítás kíséri.

A hátoldal már kevésbé minimalista kinézetű, de ez érthető is, mivel egy nem túl nagy felületen kellett elhelyezni jó pár aljzatot, kapcsolót, de még a reflexnyílás is itt kapott helyet. Ennél a pontnál meg kell említenünk, hogy az LS50 Wireless két tagja nem teljesen egyforma, mivel a jobb oldali dobozként jelölt darabba került a teljes vezérlés és a bemenetek jelentős részre. A másik oldal képviselőjének hátoldalán mindössze csak a tápkábel aljzata és egy Ethernet csatlakozó kapott helyet. Utóbbi egyből fel is veti azt a kérdést, hogy a „wireless” elnevezés így miként is lehet helytálló, mivel azon túl, hogy mindkét dobozt csatlakoztatni kell a konnektorhoz, még össze is kell kötni őket a működés érdekében. Egy ismerősünk erre azt a jópofa megjegyzést tette, hogy „ha csak 3 darab kábel kell, az még lehet wireless”, mi pedig egyetértünk vele, mivel az áramellátáson és az Ethernet kábelen kívül valóban semmilyen más fizikai összeköttetésre nincs szükség, ha nem akarjuk.

Mint már röviden említettük, a gyártó megjelölte, hogy melyik doboz kerüljön a jobb és a bal oldalra, melynek szerepe, főként a vezeték nélküli és digitális hangforrások esetén az, hogy a sztereó színpadkép oldalai ne cserélődjenek fel a rossz elhelyezés következtében. Azonban a KEF mérnökei gondoltak azokra is akik kényelmi vagy egyéb megfontolásból mégis felcserélnék a jobb és a bal oldali dobozt, így mindössze egy gombnyomással megfordítható a sztereó forrásanyag két csatornája, ezzel megőrizve a hangkép eredeti „elrendezését”.

Visszatérve a „fő doboz” hátoldalára, a felület legnagyobb részét egy hatalmas alumínium hűtőborda uralja, mellette pedig az érdekes, lágy anyagból készült és áramlástanilag megformált kialakítású reflexnyílás kapott helyet. Alul, egy keskeny sávban kerültek elhelyezésre a csatlakozók, melyek között találunk optikai és koax digitális és egy pár analóg RCA bemenetet, egy subwoofer kimenetet, egy USB „B” és egy USB „A”, valamint egy be- és egy kimenő Ethernet portot, a sort pedig a tápkábel aljzat zárja. A számos csatlakozó között  szolidan bújnak meg a DSP gombjai, melyekkel az elhelyezésnek megfelelően lehet beállítani a kívánt hangképet. A DSP négy különböző elhelyezésnél képes segíteni a hangzást, melyek név szerint a „Desk”, a „Standard”, a „Wall” és a „Free space” opciók.

A külsőségek után áttértünk a beltartalomra, amihez nem szedtük szét a gyönyörűen összerakott dobozokat, mindössze a gyártó internetes oldalán néztünk jobban körül. A KEF weboldalán azonnal rá is bukkanunk egy érdekességre, pontosabban annak okára, hogy a dobozok miért válaszoltak annyira tompán kopogtatásunkra. Az LS50 Wireless belsejében, az amúgy is szokatlanul túlméretezett falvastagság mellett, egy kettős keresztmerevítést alkalmaztak a mérnökök, mely merevítés speciális rezgéselnyelő anyaggal kapcsolódik a dobozok oldalaihoz.

A rendesen elkészített dobozok mindegyikébe két darab erősítő került, melyek közül az erősebb D osztályú, 200 W teljesítményű és a mélyközép hangsugárzók meghajtásáról gondoskodik, a gyengébb 30 W-os, A-B osztályú és a magassugárzók megszólaltatásáért felelős. A digitális jelek fogadásáról és feldolgozásáról egy minőségi 24bit / 192 kHz-es D/A konverter gondoskodik.

Meghallgatás

A KEF LS50 Wireless használatához, annak ellenére, hogy a gyártó figyelmesen mellékelt egy távvezérlőt, mégis inkább az ingyenesen letölthető alkalmazás a jobb választás. Az applikáció lehetőséget biztosít a legnépszerűbb online zenei szolgáltatók, valamint az otthoni hálózaton tárolt zenéink elérésére, a távvezérlőnél is egyszerűbb kezelhetőségre, továbbá az elhelyezés és a helység méretének megfelelő beállítások finomhangolására. Utóbbihoz nagy segítség a beépített DSP, mely a már említett alapbeállításokon túl, azoknál komolyabb beavatkozásokra is képes. Megadható például a szoba mérete, a csillapítás mértéke, a hangsugárzók faltól mért távolsága, de az ínyencek részére számos további lehetőség is rendelkezésre áll.

A meghallgatást mindezek ismeretében mi is a beállítások finomhangolásával kezdtük, ahol megadtuk a főbb paramétereket. Ezt követően először a népszerű zenei streaming szolgáltatók kínálatában mazsoláztunk. Kipróbáltuk az aptX codec-kel megtámogatott Bluetooth kapcsolatot, majd telefonunkról indítottunk el néhány számot, végül pedig hálózatunkról, pontosabban NAS-unkról következett pár nagy felbontású anyag.

Igaz a finomhangolás során már kaptunk ízelítőt a KEF hangjából, de azt követően, hogy mindent beállítottunk, a megszólalás szinte döbbenetes. Az aprócska dobozok olyan tisztán, de mégis testesen szólalnak meg, hogy csak csendben hallgatjuk a produkciót.

Már az átlagos minőségű Spotify anyagok is sokkal jobbnak tűnnek, mint eddig bármikor. Nagyobb bitsűrűségre váltva pedig nem is értjük miért szoktuk néha keresetlen jelzőkkel illetni a szolgáltató által nyújtott minőséget. A hangszerhangok kellemesen tiszták, de mégis egységesek és hosszabb távon sem válnak zavaróvá. Az énekhang rendkívül valós, minden apró lélegzetvétel jól hallható, de mégsem tolakodik a zene elé. Az igazi meglepetést azonban az alsó frekvenciák nyújtják, mivel a dobozok apró méretéhez képest hihetetlennek tűnik a produkció. A dobok, a basszusgitár és a nagybőgő hangja rendesen átjön a felvételről, mindemellett pontos és feszes hangokat hallunk.

A Bluetooth kapcsolatnál már szinte várjuk a szokásos minőségi visszalépést, de az nem jön. A korábbi stream szolgáltató minőségét simán hozza a legelterjedtebb vezeték nélküli kapcsolat, így erre egy rossz szavunk sem lehet. Igaz elmélyült zenehallgatásra sem ezt, sem a korábbi forrásokat nem javasoljuk, de a mindennapok során az átlagos slágerzenék megszólaltatásához már ez is jóval több, mint elég.

Hálózati lejátszásra és ezzel veszteségmentes anyagokra váltva tűnik csak fel igazán a korábbi forrásanyagok kissé szerényebb minősége. A megszólalásra, a színpadképre és az egységességre eddig sem lehetett komolyabb panasz, de most minden még jobb, még tisztább és még valósabb. Zorán – Szép holnap című dalában a gitár hangja elképesztően valószerű. A zenészek térbeli elhelyezkedése, a színpad megjelenése és az egész előadás a több milliós rendszerekre emlékeztet, ami nem kis dolog egy egyszerű, vezeték nélküli, aktív hangsugárzó párostól.

Havasi Balázs koncertjének felvétele szintén a drágább rendszerek hangját idézi, ahol a nagyzenekar tagjai jól elkülönülnek, de mégis mindenki egy egységként van jelen. A dobok és a zongora kiemelkedően jó, a felső frekvenciák pedig precíz pontosságuk és határozott jelenlétük ellenére sem válnak zavaróvá.

Elektronikus műfajra váltva kedvenc Yello és Faithless számaink hihetetlenül pontosan és kellemesen szólalnak meg, annak ellenére, hogy bár van néhány valódi hangszer is a felvételeken, mégis a zene nagy részét elektronikus áramkörök generálják. Itt azonban már feltűnik a dobozok kis mérete, mivel a beépített DSP bármennyire is képes becsapni agyunkat, a fizikát már annál kevésbé. A legmélyebb hangok kissé háttérbe szorulnak, de ezek a zene azon részét képezik, ami többnyire amúgy is csak hét számjegyű árcédulával ellátott dobozokon szokott megszólalni, így ez inkább dicséret, mint kritika az LS50 Wireless-szel szemben. A KEF mérnökei azonban ilyen esetekre is gondoltak, mert a hátoldalon elhelyezett és eddig nem igazán hiányolt sub kimenet ilyenkor tehet jó szolgálatot azoknak, akik mégis keveslik a megszólaló mélyhangok mennyiségét.